(Fotó: Fekete Irén archívuma)

Június 30-a van, az iskolai tanévzárók napja. A mai napon utoljára csöngetnek be a 2020/21-es tanévben.  Nem hétköznapi tanév záródik a mai nappal. Sok megpróbáltatás, akadály nehezítette a pedagógusok, tanulók és a szülők életét.

Többek között ezen tényezőkről, a megváltozott iskolahelyzetről, oktatásunkról és a reményteli következő tanévről is kérdezte a Felvidék.ma Fekete Irént, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) elnökét a tanévzáró alkalmából.

Nem mindennapi iskolaévet zártunk. Miként jellemezné az elmúlt hónapokat?

A világjárvány az iskolát sem kerülte el, érzékenyen érintette a társadalom egészét, így a pedagógusok, a tanulók, a családok életét is. Alig kezdtük meg a tanévet, örültünk a jelenléti oktatás előnyeinek, éltünk annak lehetőségeivel, októberben ismét válságosra fordult a helyzet. Visszatért a távoktatás, emiatt egy kissé reményvesztetté váltunk.

Az segített áthidalni a helyzetet, hogy már gyakorlottabbak voltak a pedagógusok, a tanulók és a szüleik is.

Tudtuk, mi a teendő, próbáltuk a jó gyakorlatokat visszahozni, és tanulni a kudarcokból. Jó próbatétel volt!

Az SZMPSZ hogyan reagált a megváltozott helyzetre?

Mint minden más munkahelyre, ránk is vonatkoztak az előírások, a járványügyi szabályok, melyeket szigorúan be is tartottunk. A személyes kapcsolatot  az SZMPSZ tagjaival, a tisztségviselőkkel, a támogatókkal szinte teljesen felváltotta az online tárgyalás és ügyintézés.

Hogyan érintette mindez a szövetség munkáját? Mennyiben változott a tevékenysége?

Természetesen a korlátozások következtében a programjainkat is át kellett alakítanunk. A nagy, tömeges rendezvényekről sajnos le kellett mondanunk, más módot kellett keresnünk, hogy eljussunk a pedagógusokhoz, az intézményekhez, a diákokhoz vagy a szülőkhöz.

Szövetségünk számos betervezett programja, diákversenye online formát öltött,  így a pedagógusnapi köszöntő és a pedagóguskitüntetések évi rendszeres átadása is a digitális térben valósult meg. Szövetségünk 30. évfordulója alkalmából emlékkönyvet jelentettünk meg és filmösszeállítással emlékeztünk. Az összetartozás éve alkalmából egy kisfilmmel csatlakoztunk a Trianon 100 kezdeményezéshez.

Az óvodásoktól a középiskolás korosztályig bezárólag online pályázatot hirdettünk „Koronavírus idején” címmel, amely várakozásunkon felüli érdeklődést váltott ki. Több mint nyolcvan tanintézmény, közel 320 pályázó, 365 pályamű (képzőművészeti alkotás, vers, próza, fotó) érkezett, a legjobb művekből reprezentatív antológiát jelentettünk meg. Egyedül az országos tanévnyitóra kerülhetett sor hagyományos formában Szepsiben,  bár korlátozott létszámban lehettek csak jelen az érdeklődők.

Hogyan tudták támogatni a felvidéki magyar pedagógustársadalmat?

Szövetségünk  számos intézkedéssel, tanáccsal, konkrét segítséggel igyekezett a magyar nyelvű oktatás hasznára lenni. Használható, gyakorlatias segédanyagokat, módszertani útmutatókat bocsátottunk a pedagógusok rendelkezésére, ingyenes webináriumokat szerveztünk. Széleskörű érdeklődést kiváltó online előadás-sorozatunk, mely időszerű témákkal foglalkozik, folyamatosan visszanézhető a honlapunkon. A tanév során két  tantárgyból (földrajz, kémia) munkafüzet készült, mely reményeink szerint őszre az iskolákba kerül.  A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a továbbiakban is a pedagógusok, tanulók és szülők rendelkezésére fog állni segítséggel, tanácsadással, útbaigazítással.

Milyen visszajelzéseket kaptak az intézményektől, pedagógusoktól, fenntartóktól? Milyen tapasztalatokról számoltak be a távoktatásról, az elmúlt iskolai évről?

A pedagógusszövetség civil szervezetként csak tagjainak véleményét tudja alapul venni. A szlovákiai közoktatásban a tantermen kívüli, online oktatás feltételei nem voltak megfelelően előkészítve, az előző tanév tapasztalatait sem dolgozták még fel teljeskörűen. Szinte valamennyi intézményvezető és pedagógus kifogásolta az oktatási minisztérium rendszertelen, időnként egymásnak ellentmondó rendelkezéseit, melyekről sokszor az utolsó pillanatban (a médiából) szereztek tudomást, és nem maradt idő az előkészítésre, szervezésre, a szülők és tanulók kellő tájékoztatására.

A távoktatás eszközhasználatot igényel. Sok családban van számítógép, laptop, táblagép vagy okostelefon, de a korlátlan internethasználat hiánya okozott gondokat, illetve a tény, hogy 2-3 gyermek is osztozik a családban egyetlen eszközön.  Szinte valamennyi iskolában akad olyan gyermek, akinek semmilyen eszköze nincs, illetve ha a családban van is, azzal ő nem rendelkezhet sajátjaként. A hátrányos helyzetű tanulók többségének  nyomtatott feladatlapokat, tananyagot küldtek a kollégák. Sajnos az ebbe a csoportba tartozó gyermekektől visszacsatolás alig-alig, vagy egyáltalán nem érkezett.

A legfontosabb tanulságok közé tartozik, hogy a digitális technikának van és a továbbiakban is lesz helye az iskolai oktatásban, de semmi esetre sem helyettesítheti az élő magyarázatot, a tanító személyes jelenlétét, az emberi kapcsolatokat, az azonnali reagálást.

Számos rendezvényük átalakult, milyen fogadtatása volt az online térben tartott alkalmaiknak?

Az iskola élte a maga életét, mi pedig igyekeztünk segíteni az online térben is. Ebben segítségünkre voltak neves előadók, elismert szakemberek: klinikai szakpszichológus, utazó pedagógus, környezettudós, vlogger, logopédus, gyógypedagógus, orvos, egyetemi oktató, egyházi méltóságok és számos más szaktekintély. Ahhoz, hogy meghirdetett rendezvényeink is megvalósulhassanak az online térben, együttműködő segítséget kaptunk intézményeinktől is. Nagy örömmel nyugtáztuk, hogy az online rendezvényeink mindegyike nagyon jó fogadtatásra talált.

Az előttünk álló időszak a nyári egyetemekről, a pedagógusok továbbképzéséről is szól. Hogyan befolyásolja mindezt a jelenlegi helyzet?

A hagyományos, több évtizedes múlttal rendelkező népszerű rendezvényeink azon része, amely jelenlétet követel, elmarad. Így már második alkalommal nem nyitotta meg kapuit a Jókai Mór Nyári Egyetem, mely ismert és kedvelt az egész Kárpát-medence magyar pedagógusai körében.

Az elmaradt rendezvények helyébe mások léptek. Nyárra 8 szakmai műhelyt szervezünk, melyek jobbára tantárgyközpontúak: biológia-kémia, fizika, földrajz, magyar nyelv és irodalom, szlovák nyelv és irodalom, és a felvidéki értékek a tanórán.

Hat-nyolc meghívott pedagógus, illetve iskolavezető vesz részt a munkálatokban, amelyeknek eredményeképpen az oktatást segítő kérdőívek, munkafüzetek, módszertani kiadványok, kísérletek leírásai fognak napvilágot látni.

Emellett egy szakmai műhelyben az SZMPSZ tavaly megfogalmazott stratégiájához cselekvési tervet készítünk, hiszen szövetségünk már elmúlt harminc esztendős, újítani és frissülni szeretnénk, s a világjárvány iskolai lenyomatai is új utak keresésére ösztönöznek bennünket. Az óvodafejlesztés kulcskérdései is terítékre kerülnek, amit beépítünk stratégiánkba.

Augusztusban teljes mértékben a Szlovákiai Magyar Iskolák Országos Tanévnyitó Ünnepségének megszervezésére koncentrálunk, melyre az idén Zsigárdon kerül sor, szeptemberben pedig a Harmos Károly Alkotópályázat kiállításának és a Kaszás Attila Versmondó Fesztivál eredményhirdetésének megszervezése vár ránk.

Milyennek látja a következő iskolai évet? Mit üzen a pedagógus kollégáknak, tanulóknak, szülőknek?

A nehézségek ellenére sem veszítettem el derűlátásomat, az új iskolaévet is felkészülten, bizakodva és tettre készen várom munkatársaimmal együtt. Ehhez elkerülhetetlen, hogy higgyünk magunkban, bízzunk egymásban és reménykedjünk, hogy a jó energiák egyesülése sikerre vezet.

Boldog vakáció legyen a jutalma a nehéz iskolaévnek, amit magunk mögött tudhatunk!

Kívánom felnőttnek, gyermeknek, pedagógusnak és szülőnek, hogy a  digitális kapcsolattartás helyét vegye át a személyes találkozás, erősödjenek és viruljanak a társas kapcsolatok, mindez jótékonyan hat majd közösségi életünkre is.

(Pásztor Péter/Felvidék.ma)