Valójában a 3sat műsorvezetője, Gert Scobel azt tervezte, hogy megvitatja a keresztény egyházak válságát. Beszélgetőtársai, különösen Hans Joas szociológus azonban nem akarták követni eredeti tervét a „Templomok üresen” című műsorban.
Németországban sok embernek az a benyomása, hogy a keresztyénség eltűnik, közben pedig globális összehasonlításban a Krisztust követők nagy és színes világtábora a történelem egyik legnagyobb növekedését éli át. Ezt mondta Hans Joas szociológus a berlini Humboldt Egyetem teológiai karáról annak a beszélgetésnek a során, amelyet Gert Scobel tartott. A Bremeni Egyetem vallástudósa, Gritt Klinkhammer és a kölni egyetem vallástudósa, Michael Blume a keresztyén egyházak feltételezett válságáról is szóltak.
A beszélgetés során videofelvételeket is bemutattak, melyek sok borzalmat ábrázoltak a templomépületek erőszakos lebontásától vagy lerombolásától kezdve a lakosság vallási-felekezeti érdektelenségén át a papi pálya megtorpanásáig. A közszolgálati műsorszolgáltató idejétmúlt dogmákat és visszaélési botrányokat említett a keresztyén egyházak válságának okaként. Joas szociológus egyértelműen ellentmondott ennek. Tapasztalata szerint a templomok (kivéve a járvány alatti kényszerbezártságot) nem üresek, amint azt a műsor címe sugallja.
Még akkor sem, ha ma a németországi katolikusoknak csak tíz százaléka jár templomba vasárnap – körülbelül 25 millió katolikus él Németországban –, ez 2,5 millió embert jelent, akik részt vesznek ugyanazon az eseményen minden vasárnap. A protestánsok száma 20,7 millió, részvételi arányuk hasonló a római katolikusokéhoz. Ez vasárnaponként megközelítőleg 4,7-5,1 millió templomba járó, hitét gyakorló keresztényt/keresztyént jelent. „Mutasson nekem egy eseményt Németországban, amely eléri ezeket a számokat” – mondja Joas.
A berlini szociológus számára a média „túl éles ellentétet” von le a második világháború utáni németországi keresztyénség helyzete, a templomlátogatás mértéke és a jelen között.
A szekularizáció azonban már a 18. században megkezdődött – mutatott rá a szociológus. Eszerint II. Vilmos császár (1859-1941) arra számított, hogy a kereszténység Poroszországban eltűnik a következő 50 évben. Elvileg Joas Németország történelmét „a kereszténység belső újjáéledése alábecsülésének” tekinti.
A vallás kifejezési formája egyre egyedibbé válik
Az evangéliumi mozgalmakra szakosodott vallástudós, Klinkhammer kijelentette: „A vallás a jövőben sem válik feleslegessé. De kifejezési formája egyre egyedibbé válik. Ezért lesz nehezebb dolguk az olyan nagy intézményeknek, mint az egyházak”. Ez a vélemény illeszkedik egy másik vallástudós, Ina Wunn kijelentéséhez: „A hivatalos egyház nyilván bizonyos formákban túlélte önmagát. Sokan nem értik a mai egyházak tegnapi, sőt tegnapelőtti formáit, bizonyos gyakorlatait.
Tehát az olyan egyház befolyása, amely az állam kiterjesztett karjának tűnik, veszít súlyából…”.
Klinkhammer a karizmatikus keresztyénség növekedését látja az egyház harmadik nagy korszakában, a Szentlélek-korszakban. Másrészt a keresztyénség olyan embereket vonz, akik foglalkoznak az emberek életkörülményeinek gyógyításával és javításával. Érdekes, hogy az egyébként fundamentalista jelenségeket, vallásgyakorlási formákat másokkal, modern „hangszereléssel” lecserélő karizmatikusok is „világos fundamentalista álláspontról” érvelnek a válások, a homoszexualitás és az abortusz ellen, főként Latin-Amerikában és Afrikában, hatalmas népszerűséggel. Az amerikai keresztyénséget sokan „jóléti evangéliummal” vádolják.
A növekedés okai
„A kereszténység gyorsan növekszik az egész világon. Ennek demográfiai okai is vannak” – mondja Joas. Gyorsan növekszik a keresztyén országok népessége Európán kívül. De az egyre növekvő létszámért felelősek az afrikai és a kelet-ázsiai vallásos hittérítők is. Joas Dél-Korea példáját „rendkívül érdekesnek” tartja. Van egy gyors gazdasági és technikai modernizációs folyamat, amely a saját keresztyén vallásformáik (posztmodern reformátusság) megerősödésével, ugyanakkor a keresztyénség megszokott formáinak elhagyásával is együtt jár.
Az előrejelzések szerint a globális keresztyén népesség növekedése körülbelül ugyanolyan ütemű lesz, mint a 2010–2050 közötti globális népességnövekedés. A világ keresztényeinek legnagyobb része 2010-től Amerikában élt, míg a keresztények legnagyobb része várhatóan a Szahara alatt elterülő Afrikában lesz 2050-re.
A globális keresztyén népesség gazdasági növekedése, ereje várhatóan még inkább növekedni fog, de lényegesen kisebb lesz, mint az egész világ gazdasági növekedése. Egyelőre nagy rejtély a kínai keresztyénség, ami szintén előre nem látott módon növekszik.
Az elkövetkező években a keresztény lakossággal összefüggő gazdasági befolyás globális megoszlása várhatóan továbbra is nagyrészt Amerika elsőbbsége alatt áll, Európában a hatás kissé csökken, a Szaharától délre fekvő Afrika és az ázsiai–csendes-óceáni régiók pedig kissé növekedni fognak.
(Forrás: https://www.pro-medienmagazin.de/ és weforum.org)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
