Pár napja értekeztem róla, hogy milyen kettős mércét alkalmaz az Európai Unió, amikor a nemzeti kisebbségek tárgykörét tagállami hatáskörnek, míg az LMBTQ-t európai értéknek tekinti. Alig telik el pár nap és jön a következő arcon csapásunk: az Európai Bizottság szerint a Beneš-dekrétumok történelmi dokumentumok, jelenleg nincsen joghatásuk, alkalmazásuk pedig nem ütközik az uniós jogba.
Ezt a brüsszeli testület a Vincze Loránt RMDSZ-es európai parlamenti képviselő, a FUEN elnöke által március elején küldött írásbeli kérdésére adott múlt heti válaszában írta le, amely a szokásos válaszadási határidőt jóval túllépve érkezett.
Ízlelgessük ezt egy kicsit: a II. világháború után fogant és törvénybe iktatott dekrétumok alapján emberellenes módon a felvidéki magyaroktól megvonták az alapvető emberi jogokat, elkobozhatták (és el is kobozták) vagyonukat, kényszermunkára lehetett őket hurcolni marhavagonokban, egyoldalúan ki lehetett őket telepíteni az országból. Mindez pár hónappal a világtörténelem legnagyobb humanitárius katasztrófája, a Holokauszt után, melyben Szlovákia ugyancsak élen járt, ugyanis egyedüliként fizetett 500 birodalmi márkát Hitlernek, hogy a szlovákiai zsidókat megsemmisítsék.
Nos, ezek a dekrétumok az Európai Bizottság szerint nem ütköznek uniós jogba.
Na, de ha ezek nem, akkor vajon mik ütközhetnek? Mélázhatunk el a megrökönyödésünk közepette, de máris hasít belénk villámcsapásként a felismerés (heuréka!).
Hát mi oktondik, hogy nem jutott eddig eszünkbe? Hát, a pedofilellenes magyarországi törvény és a provokációpropaganda visszaszorítása, ezek ütköznek csak az uniós jogba?! Meg a megfoghatatlan, minden tagállam által máshogyan értelmezett és máshogyan alkalmazott jogállamisági kritériumok, na ezek is ütköznek.
Bezzeg újságírók kivégzése, a kalábriai maffiával való kormányszintű uniós dotációk fosztogatása, kormánygéppel diplomaták elrablása stb. Ezek tökéletes összhangban vannak az uniós jogrendszerrel… Mit nem lehet ezen érteni…
Valójában csak azt nem értem, hogy mit csodálkozunk mindezen, amikor a jelenlegi szlovák külügyi államtitkár, Martin Klus is lenyilatkozta nemrégiben, hogy a Beneš-dekrétumok emberellenes, antidemokratikus, marhavagonokban kényszermunkára hurcolása nem tekinthető „izolált lépésnek.”
A témával akkor több publicisztikában is foglalkoztam, amire az államtitkár perrel kezdett el fenyegetőzni, amely mindig mosolyt tud csalni az emberfia arcára, amikor éppen egy magát vadliberálisnak és überdemokratának vallótól hallja. Persze, megbocsátottunk ezért is, hiszen a megbocsátás nem liberális, hanem keresztény érdem.
Csak igazából ilyenkor fáj különösen, hogy a felvidéki magyarságnak nincs hangja az Európai Parlamentben.
Mert bár Vincze Loránt és több magyar politikus is felvállalja a felvidéki magyarság brüsszeli érdekképviseletét (amit ezúton is köszönünk), de mindez mégsem egyenértékű azzal, amikor mi magunk tudunk kiállni az ügyeinkért…
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
