Nézzük itt megrökönyödve a kiskorúak védelmét biztosító magyarországi törvény körüli nemzetközi hercehurcát és csak ráncoljuk homlokunkat, mint Döbrögi a Ludas Matyiban. Hogy az abnormalitás és a téboly között mozgó balliberális nyugati hatóságoknak a szexuális kisebbségek propagálhatósága fontosabb, mint egy gyermek egészséges fejlődése, az vitán felüli. Az alábbiakban nem is ezzel szeretnék foglalkozni, ugyanis szilárd meggyőződésem, hogy itt egy egészségesen gondolkodó, akár szexuális kisebbséghez tartozó számára sem lehet kérdés a cirkusz képmutatása. Sőt, odáig megyek, hogy ennek az egésznek leginkább a szexuális kisebbségekhez tartozók a kárvallottjai és nem a törvény miatt, ami egy szóval se érinti, hogy ki kit és hogyan szerethet, egyedül a propagálását korlátozza a 18 éven aluliak körében. Akinek ez baj, az teljesen elszakadt a valóságtól. Ráadásul szilárd meggyőződésem, hogy a szexuális kisebbségek döntő része vígan meglenne a propagandaprovokáció nélkül is, így ezzel a fene nagy szivárványozással legfőképpen azokat hozzák kellemetlen helyzetbe, akik nyugodtan szeretnének élni, mindenfajta felhajtás nélkül (hetero, homo és egyéb egyaránt).
Engem leginkább az bosszant rettenetes mód, hogy az Európai Parlament megint kettős mércét alkalmaz, és korábbi alapelvei ellen szegülve gyakorlatilag meghazudtolja, de inkább szemen köpi önmagát. Emlékszem, amikor 2010 környékén többször is jártunk Brüsszelben különböző kisebbségügyi rendezvényeken a Beneš-dekrétumoktól kezdve a kettős állampolgárságig stb.
Akkor az volt Brüsszel hivatalos álláspontja, hogy érti a problematikát, de nem lehet elkülöníteni az őshonos nemzeti kisebbségeket a bevándorló kisebbségektől, ezért nem lehet előszedni a témát, mert kinyílna Pandóra szelencéje.
Meg hát amúgy is a kisebbségvédelem tagállami jogkör, így maximum ajánlásokat lehet tenni. Erre mi történt pár évvel később? Bizony kinyílt Pandóra szelencéje, és elindult a migránsáradat. Amitől korábban félt, annak lett a leghangosabb támogatója, és gyakorlatilag motivátora – az illegális migrációnak. A nemzeti kisebbségek ügye pedig továbbra is ment a lecsóba.
Aztán ott volt a Minority SacfePack és a székelyek által indított Európa őshonos nemzeti kisebbségeinek védelmére irányuló aláírásgyűjtő kezdeményezés. Bár mindkettőt kénytelen volt befogadni az Európai Parlament, addig ment (pontosabban megy, mert még nincs vége) a tili-tolizás és a csűrés-csavarás, hogy végül valószínűleg nem lesz belőle semmi.
Bezzeg egy magyarországi belpolitikai törvényre, ami a gyermekek védelméről szól, kimondottan a pedofília legszigorúbb büntetésére vonatkozóan, arra egy emberként ugrik fel a komplett nyugati balliberális társaság.
A harmadik hasonló bicskanyitogató eset pedig az volt, amikor tavaly decemberben olyan szólamok jelentek meg az EU berkeiben, hogy a különböző Európai Uniós anyagi támogatások kifizetését a jogállamisághoz kössék. Mondván, Magyarország ezen kritériumoknak nem felel meg, így ráerőltethetik diktátumaikat. Akkor egy publicisztikában azt javasoltam, hogy az elképzelés valóban üdvös,
pusztán ki kellene egészíteni, hogy a jogállami ködfogalmak mellé még tegyék oda a kisebbségi jogok betartásának kötelezettségét is. Mondjuk akkor jó pár EU-tagállam gondba kerülne, pl. Hollandia, ahol Szlovákiához hasonlóan nemrég rálőttek egy oknyomozó újságíróra…
Persze az ilyesmi a jogállamiságot féltőket, a brüsszelita áldemokratákat teljes mértékben hidegen hagyja, ugyanis pont olyan magasról tesznek a jogállamiságra, a nemzeti őshonos kisebbségekre, mint egyébként a migránsokra és a szexuális kisebbségekre. A fellépés részükről nem más ócska politikai színjátéknál.
Az egész pedig csak egy olcsó műsor egy baromi drága programban…
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
