Anselm Grün: Szépség – az életöröm új spiritualitása c. könyvében leltem a címbéli Dosztojevszkij idézetre, s azóta is kísér gondolatban, vizuálisan, érzelemben, észlelésben. Mert ennyire egyszerű – szögeztem le a mindössze 150 oldalas könyv elolvasása után.
A szerzőről csupán annyit: Anselm Grün a „boldogságpáter”, 76 éves bencés szerzetes,, akit lélektudorként is emlegetnek, spirituális témák előadója, lelkivezető, filozófiát és teológiát tanult Németországban és Rómában.
Anselm Grün jelenség. Ő napjaink legtöbbet olvasott keresztény szerzője német nyelvterületen, sokmilliós példányszámban adták el műveit, nemzetközi rangú bestselleríró.
Egyszerűen ír, s éppen ezzel az egyszerűségével érinti meg az emberek szívét. Olvasói érzik, hogy egyszerűsége és szívélyessége őszinte.
„Boldogságra születtünk, s ennek megvannak mindenkiben a belső erőforrásai”
– mondja Anselm Grün. Üzenete pozitív, mindig az emberek élethelyzetéből indul ki, tekintettel van gondjaikra, problémáikra. Ismeri igazi kérdéseiket és vágyaikat, és ezekre az evangélium felszabadító üzenetével, a szerzetesi hagyománnyal és a modern pszichológia ismeretével válaszol. A hagyomány lényege a ma nyelvére fordítva felragyog az ember számára.
Anselm Grün írásai nem erkölcsi útmutatások, hanem a „szív tanácsai”. Célja, hogy a jó élet művészetét tanítsa, megtalálva az egyensúlyt a mindennapokat végigkísérő stressz ellenére.
Eljuttatja az embert oda, hogy megtapasztalja az állandóságot, a nyugalmat, csendet, egyszerűséget. Művei hiteles spiritualitást képviselnek, s ezzel spirituális felvirágzást indítottak el, melynek köszönhetően a kolostorok egyre több embert vonzanak.
A Szépség című könyvében ( Új Ember kiadó, 2014.) így vall magáról:
„A szépségről még sohasem írtam. Tulajdonképpen véletlenül került sor erre. Nagyböjti prédikációt kellett tartanom A hit szépsége és vonzereje címmel. Miközben készültem a beszédre, felismertem, milyen gyógyító erejű számomra ez a téma, s mennyire gazdagítja lelkemet.”
Dosztojevszkijt idézve, jelzi miért is e mottója könyvének:
„Legalább évente egyszer fel kell tudnom nézni egy emberre, hogy ne rendüljön meg a hitem önmagamban és a többi emberben”.
A könyv egyes szakaszaiban Jézus Krisztus szépségétől kezdve – evangéliumi idézetekkel – a teremtés, a nyelv, a zene, a liturgia, a képzőművészet, a test szépségéig vezeti bele az olvasót abba a mindennapi szépségbe, amit mi halandók alig veszünk észre. Pedig ha rálelnénk e gyógyító erejű spirituális „eszközre”, megváltozna az életünk. Minderre kitér a szépség spiritualitása felé vezető úton című fejezetekben. Mert:
„Minden emberben ott rejtőzik, egy mély szépség.” A lelkünk mélyén rejlő szépben maga Isten van jelen bennünk.
Ha meglátom a szépet a másik emberben, idézi (sokszor) Dosztojevszkijt A félkegyelmű c. művéből: „minden ember fivérré és nővérré válik”.
Soha jobbkor ilyen könyvet olvasni, amikor ég a világ a bűntől, a félelemtől, a pániktól, a szeretetlenségtől és tehetetlenségtől, a mindent sötétben látástól és kilátástalanságtól.
Kívánom, hogy a széppel való foglalkozás spirituális úttá váljék. Mert a szépben végül is Isten szépségével találkozunk. A szépben az az Isten szólít meg bennünket, aki teremtése befejeztével ezt mondta:
„Mindaz, amit alkotott, nagyon szép volt.
(Móz 1:31)
Újból meg kell tanulnunk mindenfajta hátsó szándék nélkül látni, szemlélni és csodálni, ahelyett, hogy mindenben a saját hasznunkat néznénk. Naponta befogadhatunk valami szépet. Mert a szép észlelése gyógyító az ember számára”.
A szépség spiritualitásának hét gyakorlatában a könyv végén is Dosztojevszkijt idézi:
„ A szépség menti meg a világot, gyógyítja meg a világot.”
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
