Szeptember 15. a Fájdalmas Anya, más néven a Hétfájdalmú Szűz Mária emléknapja a katolikus egyházban. A szeptember 14-én tartott Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódik, ami két történelmi eseményre utal: Krisztus keresztjének megtalálására és annak visszaszerzésére.
A Hétfájdalmú Szűzanya, Szlovákia patrónusa, ünnepe munkaszüneti nap. A kultusz központja Sasvár, Szlovákia legjelentősebb Mária-kegyhelye, ahol a Hétfájdalmú Szűz Mária-kolostor és -templom épült a tiszteletére, s ahol 2021-ben e napon szabadtéri szentmisét celebrál a Szentatya, Ferenc pápa.
Az ünnep kultusza a 13. századra nyúlik vissza.
1233. augusztus 15-én hét gazdag firenzei férfi elvonult a Monte Senarióra. Elhatározásuk az volt, hogy ápolják a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét. XI. Benedek pápa 1304-ben jóváhagyta a szabályzatukat, és ezzel elismerte Mária Szolgáinak Rendjét, vagyis a szervitákat, akik a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon, szeptember 15-én megemlékeztek a Boldogságos Szűz szenvedéséről. Az ünnepet VII. Piusz pápa terjesztette ki az egész egyházra, hálából Napóleon fogságából való szabadulásáért, és szeptember harmadik vasárnapjára helyezte.
A régi kalendárium szerint a virágvasárnap előtti pénteken is volt egy ünnepe a Fájdalmas Szűznek, melyet XIII. Benedek pápa terjesztett ki az Egyházra 1721-ben. Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet szeptember 15-ére, és megszüntette a kettős ünneplést.
A kultusz népszerűsítéséből a ferencesek is kivették a részüket, két kiemelkedő irodalmi mű is hozzájuk kapcsolódik: Szent Bonaventura zsolozsmája és a Jacopone da Todi ferencesnek tulajdonított Stabat Mater kezdetű himnusz. Mindkettő belekerült a római liturgiába, és kiapadhatatlan forrásai és mintái lettek a szakrális népköltészetnek és a Mária-siralmaknak.
A Krisztust sirató Mária a katolikus irodalmi hagyományban az Ómagyar Mária-siralom, az első magyar nyelvű vers is ennek állít emléket.
A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő anya ábrázolása, a kereszt alatt állva, vagy pedig a piéta, amikor Mária ölében tartja halott Fiát.
Az elvesztés, az elválás fájdalma az egyik legmélyebb emberi érzelem, aminek feldolgozásához kevés a földi segítség. A Fájdalmas Boldogasszony kegyelmes megnyilvánulása segíthet elviselni és feldolgozni a gyászt. A legnagyobb fájdalom, az anyai fájdalom, amikor egy anya veszíti el a gyermekét.
Az Evangéliumában ez áll: Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához:
„Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át – hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lukács 2,34–35)
Mária a Fia életét kezdettől fogva kíséri. Ott áll a kereszt alatt is. Fájdalma határtalan, de az igent, melyet az angyalnak kimondott, ott is kimondja, így fájdalmán átszűrődik a feltámadás fénye.
Az emberi sors része megtanulni szeretteink elengedését, amikor eltávoznak a földi életből. Ebben a gyászban mutat utat és segít a Fájdalmas Boldogasszony, a Hétfájdalmú Szűzanya. Segít az elengedésben, a megértésben, a bűntudat feloldásában és ezek kegyelméül enyhül a fájdalom.
A barokk korban Európa-szerte virágzott a Fájdalmas Szűz kultusza, számos kápolna, különösen temetőkápolna épült a történelmi Magyarországon „a halottak oltalmára, élők vigasztalására”.
Az ünnep kapcsán ma is számos Mária-kegyhelyet és búcsújáróhelyet keresnek fel a zarándokok. Magyarországon az egri és a máriapócsi kegyhely a legismertebb, ahol Mária anyai fájdalmáról emlékeznek.
A Felvidéken egyik leglátogatottabb a pozbai kegyhely (Verebélyi járás), ahol két kápolna őrzi a Fájdalmas Anya emlékét. A völgyben keresztút és gyógyító forrás is várja a zarándokokat.
A kegyhelyen évente két alkalommal tartanak magyar szentmisét, pünkösd vasárnapján és a Fájdalmas Szűzanya ünnepén.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
