Kálvin postaládájában számos levél volt, amit a genfi reformátor a szigetország anglikán és református, illetve más felekezetű vezetőihez, a brit és skót „nagyokhoz” írt. Közöttük volt például VI. Edward, Anglia királya (1547-1553), Erzsébet királynő (1558-1603), Thomas Cranmer canterbury érsek, Knox János, Skócia reformátora.
Anglia pénzügy-miniszteréhez
„A reformációi tevékenységek szorgalmazására” biztatta 1559. január 29-én kelt levelében Kálvin Anglia főkincstárnokát, pénzügy-miniszterét, William Cecil Burleigh lordot. Az igazi evangéliumi tanítást, a tiszta istentiszteletet kell érvényesíteni szerte a szigetországban. Látva Isten gyermekeinek gyilkolását, arra biztatja a lordot, hogy legyen még bátrabb a hamis vádakkal szemben, melyekkel a Sátán a reformáció tanításait támadja. Arra is kéri, támogassa „az Isten keze által csodálatosan trónra emelt királynőt”, Erzsébetet, hogy képes legyen az Angliát fenyegető belső nyugtalanságon úrrá lenni, különben az ország külföldi ellenségei nem fogják visszatartani magukat a háborútól sem. Erről is írt a királynőnek, Erzsébetnek, s „bátorkodtam biztatni őt, maradjon állhatatosan a helyes úton”. A hazug módon kigondolt támadásokkal szemben, melyek az igaz vallást és tanítást, s a helyes istentiszteletet próbálják lejáratni, tegyen meg mindent Őlordsága.
Így sikerül majd az istentiszteletet szép méltóságába visszahelyezni, az egyházat szégyenfoltjaitól megtisztítani, Isten gyermekeinek pedig Angliában azt a szabadságot biztosítani, hogy Isten nevét méltóképpen tudják magasztalni, a hitük miatt elüldözötteteknek pedig ismét lehetővé tenni a visszatérést otthonaikba.
Somerset hercegéhez – a keresztyénség nem álarcosbál
Eduard Seymourhoz, Somerset hercegéhez írt leveleiből 13 maradt fenn. Ezek között kétségtelenül a legjelentősebb az, amit Kálvin 1548. október 22-én fejezett be. Csaknem tíz oldalas theo-politikai, reformáció módszertani esszé. Külön elemzést érdemel. Itt legfontosabb tételeit emeljük ki. Többször szerepel benne a reformált, a reformáció szó. A vallásváltoztatás, ami akkortájt Angliában sokakban végbement, azaz a kitérés a katolikus és áttérés az anglikán hitre, egyházba, Európa-szerte nyugtalanságot és erjedést indított el. Az egyház Isten törvényei szerinti reformálásához – hangsúlyozza Kálvin – Isten Szent Lelke szükséges. Ahhoz, hogy a kísértések, a torzulások maszkjait viselő keresztyénség megtisztítása megtörténjék, „magasabbra kell tekinteni, mint a körülöttünk lévő világra. Az ördög földalatti, gonosz módszerekkel dolgozik… De Isten karjai nem rövidültek meg, sőt az igazság védelmezése, övéinek üdvössége szívügye, semmi kétség nem merülhet fel, hogy segíteni fog”. Nem véletlen – folytatja Kálvin –, hogy az emberek lelketlen évszázadról beszélnek, sok fantaszta, hitető áll elő az evangélium nevében. Az egyház teljes reformációja érdekében a legfontosabb a nép oktatása, a helytelen tanítások kigyomlálása, a hitetlenek tapintatos és gondos meggyőzése. A helyes istenismeretben igen fontos szerepe van az igehirdetésnek, a tiszta igazság hirdetésének. A hitoktatás és a hitvallások megismertetése a felnövekvő nemzedékekkel mindennél fontosabb, hiszen az igazi és helyes keresztyénséget csak így lehet megőrizni nemzedékről-nemzedékre. A reformáció továbbvitelének feltétele Angliában és mindenütt: a prédikáció erejének visszaállítása és a nevelés.
A Istennek tetsző reformáció másik feltétele Isten parancsolatainak a betartása, ami a nemzet erkölcsi megerősödését hozza magával. A keresztyénség nem álarcosbál, a maszkokat le kell vetni, és a mögöttük lévő arcokat erkölcsi tartásra kell nevelni.
„Egész Angliában szükség lesz a közimádkozásra mindazok magvetéséért, akik az evangéliumért áldozták életüket” – figyelmeztet Kálvin. Abszolút világossá tette: a reformáció nem emberi gondolat vagy törekvés terméke, hanem „Isten keze munkája, s ebben az embereket csak az Ő keze vezetheti”. Azt a reformációt, aminek „isteninek, azaz Istentől vezetettnek kell maradnia, nem szabad senkinek sem beszűkítenie és a mennyei dolgokat a földiek vagy világiak mögé sorolni”. A fontossági sorrendben a prioritás mindig Istené és ügyéé! Hatalmas vitairat ez a Somerset hercegéhez írt Kálvin-levél egész Angliáért, a tiszta evangélium győzelméért és a nemzet jövőjéért. Nagyon-nagyon érdemes, mi több: szükséges ma is, nekünk is Kárpát-medence magyar keresztyénségének erre odafigyelnünk és tovább gondolnunk.
Skócia reformációjáért, a széthúzás ellen
V. Jakab fia, James Stuart a skóciai reformáció egyik vezéralakja lett. Munkájában támogatta Kálvin. Amikor 1561-ben Franciaországban tartózkodott, hogy nőtestvérét, Mária Stuartot visszavigye Skóciába, Kálvin Párizsban kereste fel levelével. „Ön a mi Urunk Országának építésében, és az igazi istentisztelet, valamint a hit reformációjában megmutatta, milyen a hite… ezért szent fáradozásaiban szeretném megerősíteni” – írta neki július 11-én keltezett levelében.
„Nagyon helyesen tette, hogy becsukta szemét ennek a világnak azon dolgai előtt, amelyek akadályoznák vagy visszavetnék az evangéliumért folytatott önkéntes küzdelmében” – folytatja a reformátor. „A sok nyugtalanság közepette maradjon állhatatos, és az ellenálláshoz töltekezzék meg felülről jövő erővel….”.
Knox Jánoshoz Kálvin több levelet írt, ezek közül 9 maradt fenn. Knox egy ideig Genfben tanítványa volt a reformátornak. Hazatérve, a katolikus-protestáns küzdelmek kellős közepébe csöppent. A királynő anyja, Lotharingiai Mária francia ágyúi fenyegették Knox városát, Edinburgh-t. A háttérben mindennek mozgatója Charles de Guise kardinális volt. Lelkipásztori tapintatot és testvéri elismerést mutatnak Kálvin sorai: “Istennek adunk hálát, amikor nagy eredményeidről olvasunk, s neki köszöntük meg rendkívüli áldásait. Minden ok megvan ahhoz, hogy bizalommal tekintsünk a jövendőre, s ez titeket is biztasson, hogy minden küzdelmetek sikeresen fog végbemenni…” – írja 1559. november 8-án. Majd az imádság fontosságára mutat rá:
„Ami egyedüliként megmarad számunkra, az, hogy imáinkat egyesítjük a tiétekével, s azt kérjük, hogy mennyei Atyánk a ti megszállott ellenségeiteket vaksággal és ostobasággal látogassa meg, terveiket húzza keresztül, fegyverkezésüket zúzza szét. Nagy flottát akarnak létrehozni, de nincs hozzá még pénzük sem”.
Másik fontos levelében Kálvin, amit 1561. április 23-án küldött, kifejezi örömét afölött, hogy “az evangélium nálatok szerencsésen és örvendetesen terjed”. Éppen ezért nem csoda, hogy növekszik a Sátán ellenállása és sok küzdelmet kell vállalni Skóciában az evangélium ügyéért. Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Skócia nemeseit belső ellentétek osztják meg, ezért Istent még buzgóságosabban kell kérni, hogy ezt az egész nemzetet és az igaz vallást fenyegető belső veszélyt vegye el. Ezért skótokként mindent meg kell tenniük. Fogalmazhatunk így is: a skótok az evangélium ügyében soha ne maradjanak – skótok.
(Békefy Lajos/Felvidék.ma)
