A földi éghajlat és a komplex jelenségek fizikájának mélyebb megértését segítik az idei fizikai Nobel-díjasok eredményei.
A Nobel-díjat megosztva kapták: az összeg első felét a japán Syukuro Manabe (90 éves) és a német Klaus Hasselmann (89 éves), az összeg második felét az olasz Giorgio Parisi (fizikus) kapta.
A két meteorológus, Manabe és Hasselmann kidolgozták a világklíma változása megértésének alapjait és rámutattak a emberi beavatkozás következményeire.
Manabe 1960-as években éghajlatmodellező kutatócsoportjával bemutatta, miként vezet a légköri szén-dioxid-szint emelkedése a felszíni hőmérséklet növekedéséhez.
Hasselmann az időjárás és a nagyobb időléptékű éghajlati jelenségek közti kapcsolatot kutatta, s rávilágított arra, hogy miként lehetnek a klímamodellek megbízhatóak az időjárás rövid távon kaotikus, változékony viselkedése mellett is.
Olyan módszereket dolgozott ki, melyekkel azonosíthatók a természetes folyamatok és az emberi tevékenység éghajlatra gyakorolt hatásai. E módszerek segítettek bizonyítani, hogy a jelenlegi légköri hőmérséklet-emelkedés okozója az emberi szén-dioxid-kibocsátás.
Giorgio Parisi eredményei a komplex rendszerek jobb megértésében hoztak áttörést. Munkája nyomán számos, látszólag véletlenszerű szerkezetű anyag, illetve véletlennek tűnő jelenség leírása vált lehetővé – nemcsak a fizikában, hanem olyan egymástól távol eső tudományterületeken, mint a matematika, a biológia, az idegtudomány vagy a gépi tanulás.
(Makovitzky József (Universität Heidelberg es Freiburg/Br)/Felvidék.ma)
