Szolcsányi János (1938–2018) az európai és nemzetközi élettani-farmakológiai kutatások kimagasló alakja, igazi iskolateremtő tanára volt. Családja Felvidékről származott.
Érdeklődésének fókuszában a fájdalomcsillapítók és a gyulladásgátlók gyógyszertana, elsősorban az érzőidegrendszer állt. A paprika csípős anyagának, a kapszaicinnek a segítségével új idegszabályozási mechanizmust fedezett fel, amely az érzőidegek szerepét bizonyítja a gyulladás és fájdalom folyamataiban.
Bizonyította a kapszaicin számos élettani (fájdalomérzés, hőreguláció) és kórélettani (gyulladás, gyomorfekély) hatásait. Antiallergiás és értágító gyógyszerek kifejlesztését segítő új lehetőségek feltárásában is jelentős tevékenységet folytatott.
Budapesten született 1938. február 24-én. Középiskolai tanulmányait Cegléden végezte, ahol édesapja fül-orr-gégész főorvos volt. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar hallgatójaként kapcsolódott be a tudományos kutatásba, diákköri tag, majd demonstrátor volt az Élettani Intézetben, Pórszász János laboratóriumában.
1962-ben summa cum laude minősítéssel kapott diplomát. 1962 és 1964 között gyakornok volt Jancsó Miklós professzor munkatársaként a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetében, majd egy évig a London University King’s College Gyógyszertani Intézetében dolgozott.
1970-től a Pécsi Orvostudományi Egyetem munkatársa lett, ahol később a Gyógyszertani Intézet intézetvezető egyetemi tanára 1994 és 2004 között. A Pécsi Tudományegyetemen 1991–95-ben tudományos rektorhelyettes, a Doktori és Habilitációs Bizottság elnöke volt.
A londoni Sandoz Orvostudományi Intézet konzulense, a Richter-Gedeon tudományos tanácsadója volt.
Az MTA III. számú Doktori Bizottságának és az Elméleti Orvostudományi Bizottságnak tagja és elnöke is volt. A Pécsi Akadémiai Bizottság 2005-ben választotta elnökévé. Az Országos Doktori és Habilitációs Tanács vezetőségi tagja volt, a Magyarországi Fájdalom Társaság, a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság elnöke és a Magyar Idegtudományi Társaság elnökségi tagja. 1996–1997 között az Országos Tudományos Kutatási Alap Élettani Bizottságának elnöke volt.
1995-től az MTA levelező, 2001-től rendes tagja. 2000–2003 között Széchenyi Professzori ösztöndíjas. Számos rangos kitüntetése közül kiemelendő 1998-ban az id. Issekutz Béla-emlékérem, 1999-ben az Ipolyi Arnold díj, 2004-ben a Vályi-Nagy Tibor díj, valamint 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetés. Az orvostanhallgatók oktatásában minden szinten részt vett, a demonstrátorságtól az intézetvezető professzorságig, végigjárva az összes fokozatot.
Nagy érdeme volt abban, hogy a Pécsi Tudományegyetemen 2000-ben megalakult a gyógyszerésztudományi szak, ami 2016-ban önálló karrá alakult.
Kedvenc területe a fiatal kutatók oktatása, nevelése volt. A Neurofarmakológiai Doktori Programban, amit „Szolcsányi Iskolának” is hívhatunk, megalakulásától kezdve napjainkig vezette, figyelemmel kísérte és hasznos tanácsokkal látta el a doktoranduszokat.
Kiemelkedő tudományos és innovációs munkásságot tudhat magáénak. Pályáján a kutatómunka mérhetetlen tisztelete és szeretete jellemezte.
Tanítványai ma vezető pozícióban dolgoznak, folytatva a megkezdett tudományos munkát. Prof. dr. Helyes Zsuzsanna, az egyik legkedvesebb tanítványa az MTA levelező tagja lett 2018-ban.
Szolcsányi János mindenek feletti optimizmusa, lelkesedése és lelkesítő munkastílusa, embersége, empatikus magatartása példaértékű mindannyiunk számára. Egyik legfontosabb feladatának tartotta az utánpótlás-nevelést, olyan csapatot épített fel és hagyott maga után a Pécsi Farmakológiai Iskolában, amely a tőle tanult értékrendre alapozva, a nyomdokaiban folytatja a munkát.
„Mindig az új utakat szerettem, mert azokban van kihívás, és engem ez éltet. A kitaposott, sima utak nem vonzanak. Valóban tudtam lelkesíteni ezzel a fiatalokat, akik szerencsére folytatják azt, amit én nagy hévvel elkezdtem. Az igazságkeresésre tanítottam őket, arra, hogy az eredmény lehet bizarr és hihetetlen is, és minél inkább eretnek, annál lényegesebb és érdekesebb.”
Vajon mit díjaztak orvosi-élettani Nobellel az mRNS-technológia helyett?
(Prof. Dr. Makovitzky József, (Universität Heidelberg und Freiburg/Br), a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja/Felvidék.ma)
