Október a katolikus egyházi év liturgiájában, a rózsafüzér, népi nyelven a szentolvasó, valamint a török időkben született lorettói litánia kiemelt hónapja, amikor a templomokban, vagy kisebb közösségekben, de egyénenként is élénk részvétellel végzik mindkettőt az esti órákban.
Az Olvasós Boldogasszony tiszteletére már a 15. században alapítottak jámbor társulatokat Európában a domonkosok népszerűsítésével, így a magyar nyelvterületeken is. Az ünnepnap pedig a 16. századtól vált népszerűvé a lepantói győzelem emlékére.
A keresztény Európát ebben az időben a mohamedán világ fenyegette. 1571-ben az V. Pius pápa által összetoborzott nemzetközi hajóhad megsemmisítette a támadók tengeri haderejét.
A pápa ezt megelőzően a rózsafüzért imádkozta Rómában. Az imát hirtelen befejezve felállt, s bejelentette a diadalt. A lepantói öbölben akkor fordult meg gyorsan a szél, amely lehetővé tette a keresztények győzelmét.
XIII. Gergely aztán október hetedikét a Rózsafüzér Királynője ünnepévé avatta.
Ezen a napon sok európai országban ünneplik Jézus Anyját, a Rózsafüzér Királynőjét.
Ez a Mária-nap, az Istenszülő iránti tiszteletet fejezi ki, Jézus életéről elmélkedve.
Hálaünnep az Égi Anya közbenjárásáért és Isten segítségéért. Az ima erejéről, az imádkozásról szól, arról, ahogyan az ember az ima segítségével megtisztul azoktól a bűnöktől, amiket felfedezett magában a számvetés révén, melyre a közelmúlt Szent Mihály ünnepe hívta fel a figyelmet.
Eleink ilyenkor sokkal többet imádkoztak, mint egyébként. Hazánkban, a 16. század elején íródott Gömöry-kódexben tűnik fel először a szentolvasó imádkozása.
Különösképpen elterjedt a Szűz Mária három olvasója, egy háromszor öt részből álló imasorozat, ami a teljes üdvtörténeten végigvezeti az imádkozót úgy, hogy az elején és a végén a Mária-minőség fogja közre azt.
Az első, úgynevezett örvendetes olvasónak a fehér rózsakoszorú volt a szimbóluma. Máriát szólították meg benne ötszörösen, az Égi Anyát, a Rózsafüzér, vagy a Szentolvasó Királynéját:
„Akit, te Szent szűz, a Szent Lélektől fogantál.”
„Akit, te Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál.”
„Akit, te Szent Szűz, a világra szültél.”
„Akit, te Szent Szűz, a templomban bemutattál.”
„Akit, te Szent Szűz, a templomban megtaláltál.”
A második, fájdalmas olvasó jelképe a vörös rózsakoszorú volt, s szintén öt ponton érinti Krisztus szenvedéseit, passióját:
„Aki érettünk vérrel verítékezett.”
„Aki érettünk megostoroztatott.”
„Akit érettünk tövissel koronáztak.”
„Aki érettünk a keresztet hordozta.”
„Akit érettünk a keresztre feszítettek.”
Végül mintegy feloldásként következett az arany rózsakoszorúval szimbolizált dicsőséges olvasó ötössége:
„Aki halottaiból feltámadt.”
„Aki a mennybe felment.”
„Aki nekünk a Szentlelket elküldte.”
„Aki téged, Szent Szűz, a Mennybe fölvett.”
„Aki téged, Szent Szűz, a Mennyben megkoronázott.”
II. János Pál pápa, a pompeji Rózsafüzér Királynője-szentélyben 2003 októberében így elmélkedett a szentolvasóról:
„Mi is a rózsafüzér? Az evangélium esszenciája. Újra és újra Krisztus életének legfontosabb eseményeihez vezet minket. Azt mondhatnánk: a rózsafüzéren keresztül belélegezzük Krisztus misztériumát. A rózsafüzér a szemlélődés kiváltságos ösvénye, nem más, mint Mária útja. Létezik-e, aki jobban ismeri és jobban szereti Krisztust Máriánál?”
A szentolvasó imádkozói hiszik azt, hogy aki megfelelő áhítattal mondja ezeket az imákat, egyre közelebb kerül a Boldogasszonyhoz, s akár egyesülhet is vele.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
