„Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit sem veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon…”
(János 6: 37-39)
2021. október 30-án a helyi evangélikus templomba hangversenyre érkező közönséget a szervezők a padokra helyezett – pirosra festett szívvel díszített, s az előbbiekben idézetteket tartalmazó – műsorlappal fogadták. Ez a kedves gesztus – így, a közelgő ünnepek táján – meghitt ünnepi légkört teremtett; a közönség a színre érkező szereplőket – a zenekart, élén koncertmesterével, Boris Borsányival, a szólistákat: Eva Sýkorová fuvolaszólistát, Kristóf Réka énekművészt, Ervin Romano Fulmeket, a zenekar művészeti vezetőjét, egyben karmesterét – tapssal köszöntötte. Majd lendült a karmesteri pálca, és felzengett a „zene”: Johann Sebastian Bach egyházi kantátáiból – Kantata BWV 21. „Ich hatte viel Bekümmernis” (Ha szívemben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja lelkem); Kantata BWV 72. „Alles nur nach Gottes Willen“, (Mindent csak Isten akarata szerint); Kantata BWV84. Arie sopran „Ich bin vergnügt mit meinem Glücke“, (Boldog és elégedett vagyok sorsommal) – , egy szívet, lelket ünneplőbe öltöztető válogatás – „Ária-csokor“.
A hallgatóság örömét fokozta, hogy a felettébb igényes barokk áriák megszólaltatója Kristóf Réka, Komárom szülötte – büszkesége volt.
Az énekművész 2017-ben a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató abszolút győzteseként többek között adott már konceret a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral Budapesten, és az Armel Opera Festival díjazottjaként a New York-i Carnegie Hallban is. Csodálatos művészi előadását ez alkalommal is felettébb nagy élmény volt hallgatni.
A kantátatételeket – áriákat hangszeres zene váltotta fel: J. S. Bach – Suite No. 2. in B minor BWV1067 című kompozíciója – a hangversenyek műsorán leggyakrabban felhangzó h-moll szvit követte. Bach mester ebben a műben a continuóval ellátott vonósegyüttes élére szólófuvolát rendelt.
Ez alkalommal a szólista szerepét a helyi művészeti alapiskola tanára, Eva Sýkorová vállalta, aki a teljes mű bravúros előadásával méltán aratott vastapsot kiváltó sikert. A szerzeményt záró Badinerie-t (jelentése: enyelgés, tréfálkozás), a mű leghatásosabb részletét a közönség visszatapsolta; az előadók azt ráadásként megismételték.
Az Ervin Romano Fulmek karmester által vezényelt Komáromi Kamarazenekar újfent szép műsort adott elő: nagy akarással, fegyelmezetten, a szólisták méltó partnereként muzsikált. A szorgos felkészülést megköszönni – a hallott teljesítményhez pedig csak gratulálni lehet.
Kodály Zoltán szerint: „A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni.” A Komáromi Kamarazenekar műsorainak (mind a határokon belüli, mind a határokon kívüli „utaztatása” – meghívások által, a „kodályi üzenet” méltó megvalósítóinak egyike lehetne.
Vivat Komáromi Kamarazenekar! Vivat Komárom!
(Stirber Lajos, ny. zenepedagógus, a „kamarazenekar” megalapítóinak egyike/Felvidék.ma)
