A Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás november 19-én tartotta megalakulásának húszéves jubileumi ünnepségét a komáromi Tiszti pavilonban, melyen a SZAKC néhai igazgatójának emlékére, életpályája iránti tiszteletből alapított Pogány Erzsébet-díj átadására is sor került. Az első alkalommal megrendezésre kerülő díjátadón két, a felvidéki magyar közösségért, a közösségépítésben és szervezésben példamutató tevékenységet folytató személyt tüntettek ki. A Pogány Erzsébet-díj első évfolyamának posztumusz díjazottja Tóth Klára, míg díjazottja Gál Piroska lett.
A Pogány Erzsébet-díj héttagú kuratóriuma idén első alkalommal döntött a díj odaítéléséről. A kuratórium jelenlegi tagjai: Fekete Irén elnök, Hideghéthy Andrea titkár, továbbá Pogány Tibor, Csémi Szilárd, Mézes Rudolf, Bárdos Gyula és Ladányi Lajos.
A díjátadó ünnepélyes rendezvénye Kulin Ödön hegedűművész előadásában Johann Sebastian Bach: D-moll Toccatájával kezdődött, majd az est műsorvezetője, Bíró Éva köszöntötte a résztvevőket. Az ünnepségen jelen volt a díj névadójának özvegye, Pogány Tibor és lányuk Németh Pogány Eszter. A díjátadón egyperces néma csönddel adóztak a névadó emléke előtt.
Fekete Irén, a kuratórium elnöke számolt be a Pogány Erzsébetnek, a Szövetség a Közös Célokért néhai igazgatójának emléket állító Pogány Erzsébet-díj alapításáról. „Mindenkinek van egy Erzsébete, nekünk is van egy Erzsébetünk” – fogalmazott.
„A következetesség, a tudatosság és a felvidéki magyarság sorsa iránt való elkötelezettség jellemezte személyiségét. Soha nem állt az első sorba, azt átengedte másoknak, és élete végéig az maradt, aminek tartotta magát: háttérember” – hangsúlyozta.
A róla elnevezett díjat ezentúl évente adományozzák annak, aki ezt a megtiszteltetést „a közösségépítésben és szervezésben példamutató tevékenységével” magának kivívta – fogalmazott Fekete Irén.
Mint mondta, a díj elnyerésének szigorú feltételei vannak. „Olyan személyiségeket lehet javasolni a díjra, akik legalább tíz éve részt vesznek a civil életben, akik a közösségépítésben és szervezésben példamutató tevékenységet folytatnak, és a felvidéki magyarság sorsát szívükön viselik” – jegyezte meg.
„A felvidéki magyarságot sokan emlegetik kishitűnek és beletörődöttnek. Olykor van is rá okunk, de egy ilyen jelölés esetében, amikor egy-egy díj, vagy elismerés méltó hordozóját keressük, tudatosíthatjuk, hogy temérdek értékes, tevékeny, elkötelezett háttérember dolgozik a saját szakterületén” – hívta fel a figyelmet Fekete Irén.
A kuratórium végül nehéz, de egyértelmű döntéssel választott a beérkezett javaslatok közül. „Első ízben osztunk díjat a névadó emlékére, és feltett szándékunk az eseménynek hagyománnyá való alakítása. Itt engedjék meg, hogy köszönetünket fejezzük ki – Gubík László, Losonszky Margit és Hideghéthy Andrea személyében – a Szövetség a Közös Célokért Igazgatótanácsának, azért, hogy a szívükön viselik Erzsébet munkásságát” – köszönte meg a díj alapításááért kifejtett munkát Fekete Irén.
Ezt követően Molnár Xénia, a Komáromi Jókai Színház színművésze Petőfi Sándor Az apostol című költeményéből adott elő részletet, majd a kuratórium elnöke bejelentette, az első Pogány Erzsébet-díjat posztumusz ítélik oda Tóth Klárának.
Tóth Klára posztumusz elismerése
A Pogány Erzsébet-díj első évfolyamának posztumusz díjasa Tóth Klára, a zoboraljai magyarság kulturális-közösségi életének egyik fáradhatatlan tagja lett, akit a sors 2020. májusában, 50. életévében ragadott el tragikus hirtelenséggel szerettei köréből. Ladányi Lajos, a Zoboraljai Kht. igazgatója méltatásában kiemelte, Tóth Klára élete során értéket teremtett, elhivatottsága példamutató.
„A világ legnagyobb igazságtalanságai között tartom számon, hogy Klári – mert mindenki így nevezte – nem veheti át a díjat, mert nincs közöttünk. Másrészt viszont nagy tisztesség, hogy ilyen rendkívüli személyiséget méltathatok, akinek munkája nyomán számtalan maradandó érték született, nemcsak szűkebb pátriájában, hanem az egész Felvidéken” – kezdte méltatását.
Főbb szolgálatait említve elmondta, Tóth Klára a Nyitra és Vidéke Célalap ügyvivője, a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának alelnöke, a Magyar Közösség Pártja nyitrai járási titkára, valamint a Nagycétényi Önkormányzat képviselője volt. A fentiek mellett számos civil szervezet önkéntes segítőjeként mindent elkövetett annak érdekében, hogy a központ területén működő szervezetek egymást kiegészítve végezzék munkájukat.
Számos programot szervezett kisgyermekes családoknak, fontos volt számára, hogy a gyerekek halljanak magyar szót, magyar népzenét. Nagyon sokszor ő maga szervezett előadásokat, táborokat, és bármikor leült kézműveskedni is a gyerekekkel – emlékeztetett Ladányi Lajos.
„Tóth Klára a térség magyarságának mindenese volt, ha kellett, fényképezett, cikket írt, mosogatott, kávét főzött, beszédet mondott, szervezett, pályázatot írt és számolt el, sőt idegenvezetőként is helytállt”. Önkormányzati képviselőként szívén viselte szülőfaluja, Nagycétény sorsát. Többször kezdeményezte a helyi önkormányzatban az önálló magyar óvoda létrehozását.
Igyekezetének a Nagycétényi Manócska Óvoda létrejötte szolgált elégtételt, amelynek megnyitását sajnos már nem élhette meg. „Mindig a szórványmagyarság érdekeiért küzdött, minden erejével óvta Zoboralján a magyar szót, a magyar kultúrát, és még ha sokszor nagy akadályokat kellett is leküzdenie, rendíthetetlenül lépett tovább” –emelte ki Ladányi Lajos méltatásában. A díjat Gubík László, a SZAKC elnöke, Fekete Irén, a kuratórium elnöke és Pogány Tibor, a díj névadójának özvegye adta át Tóth Klára fiának.
A posztumusz díj átadásának megható pillanatai után Fekete Irén bejelentette: a Pogány Erzsébet-díj első évfolyamának díjazottja Gál Piroska.
Gál Piroska díjazott
Az 1940-ben, Rimasimonyban született Gál Piroska jelenleg a rimaszombati Wass Albert Nyugdíjasklub elnöke – a nyugdíjasok körének vezetését a legendás Tamás Ilonka nénitől vette át. Auxt Ferenc, a Szövetség – MKP platformjának rimaszombati járási elnöke méltatásában úgy fogalmazott, Gál Piroska rendkívül elkötelezett a kultúra és a magyarság ügyei iránt.
„Ha bármely társadalmi vagy közösségi szervezetnek háttérmunkásra van szüksége, mindig Gál Piroska neve hangzik el először. Megbízható, pontos, precíz munkát végez, önzetlenül és önfeláldozóan. Minden nemes, értékteremtő tevékenységbe aktívan bekapcsolódik, szerény és halk szavú”
– jellemezte a díjazottat, hozzátéve, közel 40 éve áll töretlen kitartással a magyarság szolgálatában.
„Rimasimonyi gyermekkorában összetartó falu volt, édesapja magyar szellemben nevelte őt és öccsét. 1947-ben megkapták a fehérlapot, s Miskolc mellé akarták őket kitelepíteni. De a szerencsétlenségben szerencse érte a családot, amikor az apukája balesetet szenvedett, kórházba került, s a főorvos nem engedte elvinni. Így maradtak Simonyiban” – számolt be.
Gál Piroska iskoláit szülőfalujában kezdte, később Feleden, majd Rimaszombatban tanult. Külön engedéllyel tudott csak leérettségizni 1959-ben, ugyanis szülei nem kívántak beállni a szövetkezetbe – emiatt meghurcolták, két évig nem engedték elhelyezkedni sem. Aztán a darnyai, majd a guszonai szövetkezetben, s 1975-tól 1996-ig, nyugdíjazásáig a szabadkai állami gazdaságban dolgozott, mint könyvelő.
Auxt Ferenc méltatásában elmondta, Gál Piroska 1961-től aktív és segítő tagja a Csemadoknak. „2007-től öregcserkészként is tevékenykedik, ma az öregcserkészek pénztárát is vezeti. S büszkén veszi fel a cserkésznyakkendőt a koszorúzásokra” – jegyezte meg. 2018-ban az MKP-ban, megalakulásának 20. évfordulója alkalmából Hűségdíjat vehetett át Dunaszerdahelyen.
„A nyugdíjasok körét Tamás Ilonka nénitől vette át. A rimaszombati Wass Albert Nyugdíjasklub keddenként a Magyar Közösségi Házban tartja összejöveteleit. Öt éve éppen a Szövetség a Közös Célokért társulás segítségével hivatalosan is bejegyezték, így a pályázatokba is bekapcsolódik” – hívta fel a figyelmet.
Gál Piroska a Tompa Mihály Központtal, a fiatalokkal is megtalálja az együttműködés lehetőségét, tette hozzá.
„A mai díjátadással tanúi lehetünk, hogy egy olyan személyiség nyerte el a háttéremberek munkáját elismerő díjat, aki nélkül kevesebb információhoz jutnának a rimaszombati polgárok” – hangsúlyozta Auxt Ferenc, aki megemlítette Piroska szerepét a magyar iskolába íratások során. „Házról házra járva hirdeti, tartsunk össze, gyermekeinket magyar iskolába írassuk, vegyünk részt a kulturális eseményeken magyarságunk megtartása érdekében” – nyomatékosította. A díjat Gál Piroska személyesen vette át a SZAKC elnökétől, a kuratórium elnökétől, valamint a díj névadójának özvegyétől.
Az ünnepélyes díjátadót a Kicsi Hang verséneklő együttes zártaꓼ Reményik Sándor és Radnóti Miklós megzenésített verseit Lantos Borbély Katalin és Menyhárt József adták elő.
A Szövetség a Közös Célokért társulás húszéves jubileumi ünnepségén a szervezet tagjai, jelenlegi és volt munkatársai mellett többek között jelen volt Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidéki Főosztályának főosztályvezetője,Szacsúri János, Magyarország Nagykövetségének konzulja, Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója, Duray Miklós, a SZAKC tiszteletbeli elnöke, Kiss Róbert kanonok, Forró Krisztián, a Szövetség elnöke, valamint Keszegh Béla, Komárom polgármestere.
A díjról
A Szövetség a Közös Célokért társulás néhai igazgatójának emléket állító díj első átadásának Erzsébet-napra való időzítése tudatos döntés volt az alapítók részéről. A díjazás üzenetének értékét tovább erősíti, hogy 2001-ben ezen a napon jegyezte be a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma a Szövetséget, mely hálózat fenntartására Pogány Erzsébet feltette az életét. A társulás kötelességének tekinti emlékének ápolását, őrzését és követendő példája elismeréseként ennek a folyamatnak a hagyománnyá való alakítását.
Ennek szellemében először a Szövetség a Közös Célokért Tanácsülése, majd Közgyűlése is határozatban erősítette meg, hogy a Pogány Erzsébet-díjat a társulás minden évben november 19-én vagy az azt követő első pénteki napon ünnepélyesen átadja.
Olyan személynek, aki legalább tíz éve részt vesz a civil életben, aki a közösségépítésben és szervezésben példamutató, fáradhatatlan tevékenységet folytat vagy folytatott, és munkássága a Felvidékhez kapcsolódik.
A Pogány Erzsébet emlékére alapított díj emlékplakettjét Kutak Adrienn keramikusművész készítette. A díj jelmondatának, az Erzsébetre oly jellemző „Együtt a közösségünkért” kifejezést választották, hiszen Pogány Erzsébet mindig a közösség érdekében emelte fel szavát és meggyőződéssel, másokat lelkesítve vallotta, hogy a közösségért végzett kemény és kitartó munka meghozza a gyümölcsét. Biztatott írásra, szervezésre, a jövő alakítására. Ötletei, javaslatai még ma is hatással vannak a társulás mindennapi munkájára. A Pogány Erzsébet-díj szimbolizálja és elismeri azt a személyt, illetve személyeket, akik önzetlenül, szorgalmas munkával gazdagítják, építik a felvidéki magyar közösséget.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
