Mindenszentek és halottak napján temetőinket ezernyi mécses pislákoló fénye és a krizantémok színkavalkádja öltözteti díszbe. Ezekben a napokban elhunyt szeretteinkre emlékezünk.
Mécseseket és gyertyákat gyújtunk a sírhelyeken. Cserepes és vágott virágokat, koszorúkat helyezünk az eltávozottak nyughelyére.
A természetet is az elmúlás jellemzi. November első napjaira a lomblevelű fák egy része már el is hullajtotta lombozatát. Másokon az impresszionista festmények motívumaként megjelenő elsárgult falevelek hirdetik: közel az elmúlás.
S mindeközben a temetőket járva felcsendülhet fülünkben Zorán ismert dalának szövegrészlete:
„Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár. Kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál. Kell ott fenn egy ország, mely bárkit átölel. Kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el.”
A Felvidék.ma mindenszentek és halottak napja alkalmából az ipolysági köztemetőben járt.
Pásztor Péter felvételei.
-
- (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
-
- A Megbékélés Kapuja és a magyar honvédek emlékköve
-
- A cseh légionáriusok nyughelye
-
- A magyar honvédők sírhelyei
-
- Kovács Sebestyén Endre, az ipolyság kórház alapítójának sírhelye
-
- Mécsesek Simonyi Lajos festőművész nyughelynél
-
- Pillanatkép az ipolysági köztemetőből
-
- Az emlékezés virágainak sokasága
-
- Temetői nyugalom
-
- Naplemente a temetőben
-
- Őszi idill
-
- A lemenő nap még végigsimogatja a keresztet
-
- Mindazokért, akik nem lehetnek velünk, egy-egy gyertya égjen
-
- Gyertyák és mécsesek a központi keresztnél
-
- Színkavalkád az esti fényben
