A Csemadok, a legrégebbi és legnagyobb magyar kulturális és közművelődési szövetség a Kárpát-medencében. A 2020-as év után a 2021-es évre is rányomta bélyegét a járvány, 2020-ban elhalasztották a közgyűlést is, amit végül 2021. szeptemberében tartottak meg. Bárdos Gyulát ismét elnökké választották, az elnökség részben megújult. Bárdos Gyulát kértük, értékelje a 2021-es évet.
Hogy értékelné az elmúlt egy évet?
Sajnos, sok veszteség érte a Csemadokot, nagyon sok oszlopos tagunk távozott, akiket munkásságuk a Szövetséghez kötött, az év értékeléseken erről is szólni kell. Ugyanakkor a járvány ellenére számos rendezvényt meg tudott tartani a Csemadok, elsősorban a nyári hónapokban. Meg kell említeni, hogy az alapszervezeteink nagyon találékonyak és megtalálták az utat a működéshez, voltak megemlékezések, sokszor ezeket online tartották meg, de más kapcsolattartási formákat is találtak az alapszervezeti vezetők, a jubiláló tagokat személyesen köszöntötték, kiadványokkal kedveskedtek tagjaiknak, és sorolhatnám azokat a kezdeményezéseket, amelyek arra mutatnak, meg tudtunk újulni és tudtunk kínálni a tagságnak jó dolgokat a járvány alatt is. Szeretném megemlíteni, hogy több alapszervezetnél a fiatalabb korosztály társadalmi munkában segítette az idősebb tagokat a járvány alatt. Elmondhatjuk, szervezetünk az elmúlt, több mint hét évtizedes tevékenysége során szinte folyamatosan rákényszerült az állandó újrakezdésre, így volt ez az elmúlt két évben is. A Csemadok a különböző, változó körülmények, illetve működési feltételek miatt volt kénytelen újragondolni, mozgósítani, megszervezni önmagát azzal az elkötelezettséggel közösségünk tagjai iránt, amely nélkül elképzelhetetlen a sikeres kulturális önmegvalósítás, a folyamatos közművelődési tevékenység, az aktív társadalmi jelenlét közösségünk mindennapi életében. Nehéz lenne külön értékelni a megtartott rendezvényeket, még akkor is, ha abból sokkal kevesebb volt az idén, mint az előző években, mivel szerencsére a nyári hónapokban és kora ősszel még tudott rendezvényeket tartani a szervezet. De megújulásunkat és erőnket mutatja, hogy az országos rendezvények közül több megvalósult és a jövő évi tervek is összeálltak.
A 2020-as évben elhalasztották a közgyűlést. Végül idén szeptemberben, jelképes helyszínen, Érsekújvárban tartották. Hogyan értékeli a közgyűlést?
Valóban el kellett halasztani a közgyűlést, az érsekújvári helyszín pedig azért volt jelképes, mert 1949-ben itt alakult meg az első Csemadok alapszervezet, és azóta is töretlenül működik. A közgyűlésen értékeltük az elmúlt időszak tevékenységét, azt a színes és gazdag tevékenységet, amit az alapszervezetek, a területi választmányok és az országos iroda végez. A Csemadok közgyűlésén megválasztottuk az elnökségi tagokat, a korábbi kilenc tagú elnökség tizenegy tagúra bővült. Ez mellett elfogadtuk a Csemadok programját is, amely reagál a társadalmi kihívásokra és előremutat, abban a tekintetben is, hogy a magyarság fennmaradjon a Felvidéken, hogy kultúránk és hagyományaink még sokáig fennmaradjanak szülőföldünkön.
Mit kíván a 2022-es évre?
Természetesen mindenkinek erőt és egészséget. Magánemberként és csemadokosként is azt kívánom, hogy a járványhelyzet előtti életünk visszatérjen minél előbb, még ha sejtjük is, hogy ez még egy ideig eltart. Bízom benne, hogy a megtervezett rendezvényeket meg tarthatjuk, hogy többek között a már meghirdetett Tompa Mihály Országos Versenyt meg tudjuk szervezni. A Csemadoknak 26 országos rendezvénye van és több tucat olyan regionális rendezvénye, amelyet akár nemzetközinek is nevezhetnénk, ezek nagy tömeget megmozgató rendezvények, bízunk abban, hogy ezek megvalósulhatnak. A Csemadok alapszervezetek összességében évente több ezer rendezvényt tartanak. Ezek zöme kisebb találkozó, szakmai műhely, klubest, ezeknek a kis közösségekben nagy jelentőségük van, bízunk abban, hogy ezeket is meg lehet majd szervezni a jövőben. Azt is kívánom, hogy az őszi megyei és helyi önkormányzati választásokon közösségünk hiteles emberei is helytálljanak, fontos, hogy olyan önkormányzatok alakuljanak, amelyek segíteni tudják a felvidéki magyarságot és fennmaradásunkat.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
