Tóth Miklós közel ötven éve vezeti a Csemadok Kecsői Alapszervezetét, még rozsnyói gimnazistaként lett tagja a Csemadoknak. Szülőfalujában létrehozta a hagyományőrző csoportot, mely azóta is működik, számos sikert ért el a hagyományok bemutatásával. Úgy véli, a kitüntetés azé a közösségé, akikkel együtt dolgozik, hiszen egy fecske nem csinál nyarat, a sikerekhez csapatra van szükség. Tóth Miklós január 23-án vette át a Csemadok Életmű Díjat, ennek kapcsán kérdeztük munkásságáról.
Mikor lépett be a Csemadokba?
Kérdezték tőlem, tudatos volt-e, az elején ez olyan természetes volt, szerettem, és szeretek a kultúrával foglalkozni. Gimnazista koromban léptem be a Csemadokba, Rozsnyóra jártam gimnáziumba, ahol Kanala Józsefné magyar-történelem szakos pedagógus, az osztályfőnököm vezetett rá bennünket fokozatosan az irodalom, a zene és a művészet szeretetére. Minden egyes évfolyamban betanultunk valamit, tartottunk balladaestet, táncoltunk, színdarabokat játszottunk. Az ő szárnyai alatt nyílt ki előttem a világ, hiszen egyszerű falusi gyermekként kerültem Rozsnyóra, de már akkor sok minden kezdett érdekelni. A Csemadokból felkerestek bennünket, hogy Rozsnyón, a járási székhelyen egy magyar tánccsoportot szeretnének alapítani. Tagokat verbuváltak, többen jelentkeztünk, az egyik kecsői barátommal mi is elmentünk.
A nevéhez fűződik a kecsői hagyományőrző csoport megalakítása is. Erre hogy emlékszik vissza?
Amikor a kecsői Csemadokba is verbuváltak tagokat, mi is jelentkeztünk. Amint tagjai lettünk a szervezetnek, egyből megbíztak különböző feladatokkal. Majd elkerültem katonának 2 évre, s amikor hazajöttem, pontosabban, amikor szabadságon voltam otthon, megkértek, hogy hozzak össze egy hagyományőrző csoportot abból a csapatból, akik már korábban is énekelgettek, fellépéseket vállaltak. Így jött létre 1976-ban a hagyományőrző csoportunk. Az első műsorunk egy fonóház volt, amivel sikeresen mutatkoztunk be a Tavaszi szél vizet áraszt vetélkedőn. Majd jött a többi fellépés és műsor: a lakodalmasok, az ágyvitel, a kontyoló, az új asszony avatása, stb. Mielőtt katonának mentem volna, pár hónapot dolgoztam a Csemadok járási bizottságában Rozsnyón, mint instruktor. Ebben a néhány hónapban bedobtak a mélyvízbe, kezdődtek az évzárók, Tóth Icuka magyarázta el, hogy mit is kell csinálnom, az akkori titkárt ugyanis fél évre elvitték politikai átképzésre, ez akkoriban kötelező volt.
A kecsői csoport több környékbeli hagyományőrző csoporttal együtt feldolgozta a gömöri lakodalmast. Ezt bemutatták Rozsnyón és Gombaszögön is, de televíziós felvétel is készült. Melyik települések vettek ebben részt?
Igen, Gombaszögön és Rozsnyón is bemutattuk ezt a lakodalmast. Kecső mellett Berzétekőrös, Szilice, Hosszúszó, Jablonca vettek részt a műsorban, Tornagörgőről volt a vőfély. Ezek a falvak a Tavaszi szél vizet áraszt versenyen is bemutattak olyan népszokásokat, melyek a lakodalomhoz kapcsolódnak. Amikor Füzék Erzsikével, a Csemadok-titkárral beszéltem, megegyeztünk, hogy ezeket a csoportokat jó lenne összehozni, és egyetértettünk abban is, hogy egy blokként, lakodalmi összeállításként bemutatható egy műsor. Megszólítottuk a csoportokat, melyek szívesen vállalták a szereplést.
Ezt a lakodalmas összeállításunkat meghívták Magyarországra, a Kárpát-medencei vőfélytalálkozóra is. Majd Magyarországon, a tőlünk pár kilométerre lévő Ragály községben szintén gömöri lakodalmast szerveztek, de élő lakodalmast. A kecsői csoportot két alkalommal ide is meghívták. Bemutattuk a menyasszonykikérőt, ahogy a násznép végig vonul a falun és a templomi esküvőt, majd a sátor alatti lakodalmat, este a főbekötést, a kontyolást, menyecsketáncot, és az új asszony avatását. Voltak meghívott vendégek is, többek között ott volt Ragályi Elemér (operatőr, a szerk. megj.), ilyen illusztris vendégek előtt is előadtuk a gömöri lakodalmast. A rendezvényt egy nagy sátor alatt tartották, ahol katlanokban főtt a hagyományos lakodalmi étel, a tyúkhúslevest, töltött tyúkot, káposztát, pecsenyét ott készítették. Minden úgy volt, ahogy a régi lakodalmakban. Akik jelen voltak, élvezték az egészet. Erre a rendezvényre előre be lehetett fizetni, ha valaki részt akart venni, ezek a vendégek is kaptak az ételből.
Lassan 50 éve vezeti a Csemadok Kecsői Alapszervezetét. Ha visszatekint, a lakodalmason kívül mire a legbüszkébb ebből az időszakból? Megérte ennyi évtizeden keresztül csinálni? Mit adott ez a munka Önnek?
Sok mindent, az ember társas lény, szeretek emberek közt lenni és van egy olyan társam, a feleségem, aki mellettem van a mai napig, ő is tagja a Csemadok vezetőségének és a csoportunknak is. Örömömet lelem ebben a munkában. Nekem ez nem fáradság. Az ember csinálja, amíg az egészsége engedi. Mint tudja, egy alapszervezet nagyon sok mindent szervez, sok a tennivaló. Évente több rendezvényt tartunk, sajnos az elmúlt két év nehéz volt, nem tudtuk a terveinket megvalósítani, de remélem, hogy hamarosan túl leszünk a járványon és folytathatjuk a munkát a megszokott módon. Igény van a munkánkra, ha találkozunk Csemadok-tagjainkkal, csoporttagjainkkal, jelzik, hogy jó volna már találkozót szervezni, nagyon hiányzik az embereknek a kultúra, a közösségi élmény. Nemcsak az én érdemem, bár én kaptam a kitüntetést, de a vezetőségnek és a Csemadok soraiban dolgozóknak az elismerése is ez, hiszen egy fecske nem csinál nyarat. Kell a csapat a sikerekhez.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
