Furcsa ellentmondása a magyar közbeszédnek, hogy miközben a trianoni békeszerződés mélyen beleégett a magyar köztudatba, sokan ma is annak felülvizsgálatáról beszélnek, pedig az azt lényegében 75 éve megismétlő, és ma is érvényben lévő párizsi békeszerződéssel kapcsolatban majdhogynem mindmáig amnéziások vagyunk.
További ellentmondás, hogy míg a trianoni békét még a Kádár-korszakban is lehetett békediktátumnak nevezni, addig a párizsi békével kapcsolatban – lévén egyik aláírója a Szovjetunió, amelynek hadserege egészen 1991-ig Magyarországon állomásozott – nem volt tanácsos ezt a kifejezést használni – hangzott el Budapesten 2022. február 16-án, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Ludovika Egyetemi Kiadó közös rendezvényén.
A Ludovika Zrínyi termében tartott sajtótájékoztatót Zachar Péter Krisztián, az egyetem dékánhelyettese nyitotta meg. A Második Trianon? című kötetet neves kutatók jelenlétében mutatták be, amelynek szerkesztője az egyetem tanára, Fülöp Mihály diplomáciatörténész.
A trianoni békeszerződést már az 1938-as, illetve 1940-es első és második bécsi döntés is módosította és azokat hallgatólagosan még a Szovjetunió is elismerte. A helyzet Moszkva részéről csak 1941-et, a magyar hadüzenetet és háborús szerepvállalást követően változott meg.
Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója a mostani alkalommal elmondta, hogy – a Szovjetunió elleni magyar szerepvállalás ellenére – 1943-ig nem lehetett tudni, hogy a háború miként fog befejeződni. 1943 szeptemberében, a szövetségesek Olaszországban elért sikereivel egy időben a magyar és a brit kormány között folytak tárgyalások, de 1944-re tisztázódott, hogy a térségben a Szovjetuniónak lesz döntő szava.
A kötet egyik tanulmányának szerzője, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz kiemelte, hogy kétségtelen, hogy
a magyar elitet jellemezték bizonyos illúziók, de ezek az illúziók nem voltak alaptalanok.
Alapvető különbség volt az első világháború utáni helyzethez képest, hogy Magyarország szomszédai közül Románia a második világháborút követően nem szerepelt a győztesek között. Románia ráadásul nálunk két és félszer akkora erővel vett részt a Szovjetunió elleni háborúban, és még a fegyverszüneti egyezmény is elvben lehetővé tette vele szemben a magyar területi igény felvetését, amit a magyar kormány meg is tett Párizsban – bár kétségtelen, hogy törekvéseit nem koronázta siker.
Fülöp Mihály arra hívta fel – ezen kívül a figyelmet –, hogy az első világháború utáni helyzethez képest a második világháborút követően a nagyhatalmaknak volt bizonyos lelkiismeret-furdalásuk, és eredetileg egyikük sem kívánta visszaállítani a trianoni határt.
A kötetben is idézik Litvinov volt szovjet külügyi népbiztost, aki Moszkvában a háború alatt a világháborút követő területrendezéssel volt megbízva, hogy miután a Szovjetunió nem írta alá a trianoni békeszerződést, ezért az őt semmire nem kötelezi. Viszont az is kétségtelen, hogy Sztálin 1941-et követően magyarellenes álláspontra helyezkedett.
A párizsi szerződés szűken vett gyakorlati szempontból egy tekintetben volt rosszabb a trianoninál.
Nevezetesen a trianoninak voltak kisebbségvédelmi rendelkezései, míg a párizsinak – nem. Ezért aztán Csehszlovákia a kisebbségek közvetlen kiűzése mellett, a lakosságcsere és az ún. reszlovakizáció formájában a magyarság elnemzetlenítésének az útjára léphetett. Eredménynek számít viszont az, hogy – míg a német kisebbség elűzéséhez hozzájárultak – ehhez Prága nem kapta meg a nagyhatalmak támogatását.
Szakály Sándor szerint további eredménynek számít, hogy az öt falu helyett északi szomszédunk három település elcsatolását tudta elérni – a párizsi béke területi rendelkezései ebben a tekintetben voltak súlyosabbak, mint a trianoni rendezésé.
Cseh Gergő Bendegúz arra hívta fel a figyelmet, hogy míg Olaszországban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a harci cselekményeket követően beszüntette tevékenységét, addig Magyarországon annak elnöke: Vorosilov, illetve helyettese Szviridov akkor kezdett megbízatása gyakorlati megvalósításába, amikor a harci cselekmények befejeződtek. Mindemellett ha a szovjeteknek nem sikerült szép szóval meggyőzniük a magyar parlamenti pártok vezetőit, akkor mint a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok főparancsnokai is intézkedhettek. És intézkedtek is! Ha „kellett”, „fasiszta szervezkedés” vádjával a kommunisták politikai ellenfeleit is letartóztatták, amilyen például Kovács Béla kisgazda főtitkár letartóztatása és elhurcolása volt.
Fülöp Mihály arra hívta fel a figyelmet, hogy annak,
hogy Magyarország Romániával szemben nem jutott területi kompenzációhoz az lehet a magyarázata, hogy Lengyelország mellett, Románia és Bulgária Sztálin számára már 1945-ben kitüntetett jelentőséggel bírt, míg Magyarországról teljes bizonyossággal csak 1947 nyarán derült ki, hogy hosszú távon is kelet-európai befolyási övezetének a része lesz.
Az M5-ön a sajtótájékoztatót megelőző beszélgetés linkje az Ez itt a kérdés 2022. február 10-i adásában. A Karc FM-ben a 2022. február. 12-i- adás a Corvin lapokban.
(Gecse Géza/Felvidék.ma)
