A Rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményének adattárában közel negyvenezer társadalomtudományi, természettudományi és műszaki jellegű tárgy található.
Mai témánkban a rozsnyói kőedény-manufaktúrával foglalkozunk. Kérdéseinkre Sylvia Holečková, a múzeum történésze válaszolt.
Mikor és hogyan jött létre a kőedény?
A 18. század második felében egy új kerámiával – a kőedénnyel bővült Európa. A kőedény alapját az agyag és nyirok képezte, melyeket adalékokkal kevertek: gyantával, kvarccal, samottal és színező fémoxidokkal. A kőedény kiégetése 1200, illetve 1280 C˚-on történik és az ezt követő díszítés és mázolás, majd ismételt égetés után vízálló cseréppé válik. Megkopogtatásakor cseng, kemény, mint a kő, innen kapta a nevét.
A kőedény alapszíne a krémszín, illetve a pasztellszínek árnyalatai. Formái az akkori ismert európai porcelángyárak mintáira emlékeztetnek, illetve azt utánozzák. Díszítésük a meisseni és bécsi trendet követi. A kőedény készítmények alkalmasak a háztartásban tálalásra, a lakóterek díszítésére, s mivel fagyállók, a külső terek dekorációjára is.
Rozsnyó városa hogyan kapcsolható össze a kőedénykészítéssel?
Rozsnyó évszázadokon keresztül ismert volt arról, hogy bányászata mellett gazdag kézművesipar is működött a városban számos céhhel. A város területén működő két manufaktúrát Szlovákia ipartörténete is számon tartja.
A drágább porcelán gyártásának fellendülését követően Szlovákia területén előtérbe került a viszonylag kevéssé költséges, és a környékbeli gazdag természeti alapanyagforrásoknak köszönhetően elérhető kőedény.
Rozsnyón 1810-ben megalakult a kőedény-manufaktúra. Alapítója és első tulajdonosa a budai születésű Hoffmann János volt. A vállalkozást Hoffmann 1843-ban bekövetkezett halálát követően 1845-ig a családja tartotta fenn, később részvénytársaság irányította, melynek vezetésében Mattyassovsky István, Szontágh Imre, Dubravszky Sándor, Weinstein Jakab és Groszmann Fábián váltották egymást.
A manufaktúra 1851 és 1854 között, Szontágh Imre vezetése alatt érte el a legnagyobb fejlődést. 23 munkás dolgozott a gyártásban, akik között voltak szakképzett – formázók, modellezők, festők – és nem szakképzett munkások – égetők, segédmunkások, agyagőrlők.
A rozsnyói kőedény-manufaktúra a közelből származó nyersanyagokra alapozta termelését: a fehér agyag Betlérből, a sárga Krasznahorkaváraljáról, a fekete agyag Berzétéről és a vörös Gömörhorkáról és Mikolcsányból érkezett. A homokot Kecsőből és Jósvafőről szállították.
Termékeit a helyi piacokon kívül legnagyobb számban Pesten és Debrecenben árulták, ahol kihelyezett raktárai voltak. Dubravszky Sándor vezetése alatt a 19. század 70-90-es éveiben az üzem hanyatlásnak indult, a visszaesés Weinstein Jakab és az utolsó tulajdonos, Groszmann Fábián irányítása idején is tartott.
A rozsnyói manufaktúra milyen termékkínálattal rendelkezett?
Közel százéves fennállása alatt a manufaktúra viszonylag gazdag termékskálát állított elő – az étkezőkészletek legkülönfélébb fajtáit, tálakat, alátéteket, gyümölcskosarakat, virágtartókat, csészéket és egyéb árukat, a legnagyobb számban azonban tányérokat – mindennapi használatra alkalmas és dísztányérokat, melyek iránt nagy volt az érdeklődés.
A termékeket különféle típusú díszítésekkel látták el. A legegyszerűbbek és legolcsóbbak a fehér színűek voltak, aztán a kékkel díszített tárgyak következtek (kék vonallal, esetleg a széleken más mintával kiegészítve), ezek mellett helyet kapott a szőlőinda motívuma és a színes díszítésű termékek (virágfüzérek, csokrok stb.). A tárgyak díszítésénél legtöbbször a kék, piros, zöld és barna színeket használták.
Minden díszítési csoportban három minőségi szintet különböztettek meg: „fain“ – finom, jelzés nélküli termékek, és a legrosszabb minőségű áruk, az ún. „ausschuss“. A legdrágábbak a színes, kézzel festett kőedények voltak.
A termék eredetiségét az alján található védjegy biztosította. Négyféle, az egyes gyártási időszakoknak megfelelő jelzést ismerünk: Rosenau – a legrégebbi darabok, a 19. század első feléből, ROZSNYÓN – a 19. század közepe körül, D. S. ROZSNYÓN (Dubravszky Sándor) – a 19. század 70-es, 90-es éveiből és Weinstein Jakab nevével jelzettek – a 19. század végéről.
A manufaktúra a 19. század második feléig igyekezett megfelelni a polgári háztartások igényeinek. Miután a piacot elárasztották az osztrák, cseh- és morvaországi porcelán tárgyak, hogy a manufaktúra piacképes maradjon, a vidéki ízlésnek megfelelő termékeket kezdtek gyártani. A növényi motívumokkal, madarakkal, lepkékkel díszített új típusú korsók, hétköznapi használatú és dísztányérok, egyéb termékek gyártásának köszönhetően a rozsnyói kőedény a 20. század elejéig megmaradt a piacon. A kassai kereskedelmi kamara adatai szerint a rozsnyói kőedény-manufaktúra 1905-ben fejezte be működését.
A múzeum gyűjteményében az elkészült termékekből fellelhetőek még tárgyak?
Jelenleg a Rozsnyói Bányászati Múzeum történelmi gyűjteményében az egykori rozsnyói kőedény-manufaktúra gyártmányainak 37 darabját őrzik: 20 tányért, 7 tálat, 4 kancsót, 3 korsót, 1 vázát, 1 kulacsot és 1 virágcserép tálkát. A 19. század első feléből, azaz a gyártás legrégebbi időszakából csak egy darab maradt meg, mégpedig egy áttört szegélymintázatú tányér, alján Rosenau jelzéssel. A múzeum legértékesebb tárgyai közé tartozik a szédertál. Ez a magasított szélű, 33 cm átmérőjű, héber felirattal ellátott (a főszöveg fordítása: jövő évben Jeruzsálemben terített asztal) tál Rozsnyón készült a 19. század 50-es, 60-as éveiben, valószínűleg egy előkelő zsidó részére. Az egyedi darabok közé tartozik Soltész István nevével és az 1895-ös évszámmal ellátott korsó, melyet Soltész János ajándékozott 1931-ben a múzeumnak. Jelenleg a rozsnyói kőedény-manufaktúra termékei magas értéket képviselnek a gyűjtők körében.
Az egykori kőedénygyárral kapcsolatosan mikor és milyen formában jelentek meg publikációk?
A rozsnyói kőedénygyár történelme 2014 –2015-ben egy kutatófeladat keretén belül került feldolgozásra. Összesen 89 darab a rozsnyói kőedénygyárból származó tárgy, valamint 9 valószínűleg Rozsnyón gyártott darab került értékelésre. 2015-ben a Kőedény költészete című kiállítás keretén belül bemutatták a kőedénygyár termékeit. A tárgyak sokféleségét, szépségét, a munkások ügyességét, ötletességét demonstrálják azok a kiállítási tárgyak is, melyeket a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumtól, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumtól és magánszemélyektől kölcsönöztek és mutattak be a Rozsnyói Bányászati Múzeum tárgyai mellett. A kiállítást Rozsnyón, Rimaszombatban, Kassán, Jolsván, Füleken és Érsekújvárban mutatták be. A kutatómunka eredményeként 2017-ben megjelent a kőedénygyár történelmét felölelő kis könyv.
(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
