Az 1848-as forradalom 174. évfordulója a Felvidéken

A napokban a forradalom és szabadságharc dicső napjaira emlékezik a magyarság, éljen bár az anyaországban, vagy attól távol. A szabadság eszméiért bátran kiálló negyvennyolcas hősök példája a mai kor embere számára is bátorításul szolgál, példát mutat a határokon túl, kisebbségi sorban élőknek, köztük a felvidéki magyaroknak is. Ezt bizonyítja az évről évre itt tartott számtalan ünnepi megemlékezés, rendezvény is.

(Cikkünk folyamatosan frissül.)

A megmaradás minden előtt! – 48/49-es sírok koszorúzása a kassai köztemetőben

Március 19-én a kassai Henszlmann Imre Történeti Társaság (HITT) már 19. alkalommal hívta a helyi magyarságot, vegyen részt a köztemetőben megrendezett kegyeletadásnál azok sírjainál, akik 1848/49-ben szerepet vállaltak. Egykor vagy húszan pihentek ebben a sírkertben, de sokuk sírját felszámolták már. Többek között Csuha Antal vezérőrnagyét, Pétervárad parancsnokáét, aki Kassán hunyt el 1867-ben, vagy Sahlhauser Mórét, aki Mexikóban is harcolt.

Elsőként Forster Rezső sírjánál róttuk le kegyeletünket, aki Pesten a Landerer és Heckenast nyomdában a Nemzeti dalt kiszedte. Majd a lepusztult Maléter-kripta következett, ahol Maléter Vilmos gyógyszerész pihen. Őt 1849-ben 12 másik kassai polgárral túszként vitték a császári hadak Krakkóba.

Majd Klimkovics Gábor családi sírjánál álltunk meg, aki 26 csatában vett részt, amint ez a sírversében olvasható. 15 évesen csapott fel honvédnek. A híres vörössipkások soraiban küzdött tűzmesterként. A világosi fegyverletétel után büntetésből közkatonaként sorozták be, de felküzdötte magát. Három év után őrmesterré léptették elő, hét évvel később hadnaggyá. Harcolt az olasz, a dán s a porosz hadjáratban, ezért kitüntették, miközben porosz fogságba esett.

Bielek István és Brósz Jónát egymás mellett nyugszanak. Bielek erdőrendező, főerdész honvéd hadnagyként szolgált. Brósz a Kassa környékén zajlott harcokban vett részt. Büntetésül 1855-ig nem folytathatta ügyvédi hivatását. Később az evangélikus egyház megbecsült, tevékeny tagja lett.

Utolsóként Wodianer Márton ügyvéd sírjánál álltunk meg, akinek életéről vajmi keveset tudhatunk. Honvéd őrmesterként szolgált.

A Klimkovicsok sírjánál Halász Györgynek, a HITT elnökének beszédét Dr. Fraenkel Emil tolmácsolta.

„Üdv az ünneplőknek! A magyar trikolór büszke lengése, a lelkesedés tüze hirdeti, hogy ünnep a mai nap. Ez ősi város fiai, akiknek apái egykoron a hazáért annyit áldozának, büszke önérzettel ünnepelnek. Áll a szobor! Az elmúlt nagy idők dicsőségét hirdeti és mutatja az utódok háláját. Tekintsen rá mindenki, akinek szívében a nemzet hősei iránt való szeretet lakozik s mélységes áhítattal gondoljon a legendás idők legendás alakjaira“ – kezdte a lélekemelő szavakkal Halász, melyek 1906-ban hangzottak el a Honvédszobor leleplezésekor. Jó lenne neki is így kezdenie, de a szobor nem áll!

„Hagyományainkat azonban ápolni kell és erőt meríteni belőlük. Ezért kell továbbra is kijárnunk temetőinkbe és fejet hajtani a hősi idők halottainak sírjánál. Fájó elképzelés számomra, mint olyannak, aki élete egy részét személyiségeink sírjai megóvásának szentelte, hogy ha már a temetőkben sem lesznek magyar sírok, sírkövek, akkor igaza lesz a Vojtech Kárpáty nevű szlovák történésznek, hogy Kassa magyar mivolta csak mítosz.”
Majd a következő gondolattal zárta sorait: „A hagyomány ápolása azonban nem merülhet ki csak emléktáblák, sírok koszorúzásában.” Kutatni kell a már feledésbe merült nagyjaink emlékhelyeit és óvni kell a jelöletlen és rossz állapotban levő magyar háborús sírokat.
Ezután Gris Emese Diána konzul a magyar miniszterelnök levelét olvasta fel, melyet március 15-e alkalmából intézett a magyarsághoz. (Balassa Zoltán)

***

Muzslán is emlékeztek a magyar nemzet dicsőségére

„Március 18-án, pénteken emlékeztek Muzslán az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeire. Méltó, látványos ünnepség keretében felléptek a helyi óvoda növendékei, nagyszerű műsort adtak az Endrődy János Alapiskola diákjai. A kilencedikes tanulók kalotaszegi népviseletben mutatták be az új koreográfiával begyakorolt néptáncukat. A rendezvény résztvevőit köszöntötte Bolya Szabolcs, a Szövetség Nyitra megyei képviselője, a rendezvény ünnepi szónoka testvértelepülésünk, Nyergesújfalu polgármestere, Mihelik Magdolna volt.

Muzsla önkormányzata nevében a polgármester, Farkas Iván koszorúzott Csányi Erzsébet és Becse József önkormányzati képviselőkkel. Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége nevében Kénerné Bodroghalmi Fruzsina helyezte el az emlékezés koszorúját. További koszorúkat helyeztek el a muzslai kopjafánál Mihelik Magdolna, testvértelepülésünk polgármestere, Bolya Szabolcs, a Szövetség érsekújvári elnöksége nevében, a Csemadok Érsekújvári TV nevében Sztruhár Izrael Diána, a Csemadok Muzslai ASZ nevében Zács Anikó elnök és Páva Anita. Az oktatási intézmények nevében Ölveczky Árpád, az Endrődy János Alapiskola igazgatója, az igazgatóhelyettesek, valamint az iskola diákjai, Papp Katalin, a PKMMAI igazgatója és igazgatóhelyettese, valamint a muzslai óvoda pedagógusai. Koszorút helyeztek el a kopjafánál továbbá a Szövetség Muzslai Helyi Szervezete, a Nyugdíjasok Helyi Szervezete, az Egészségkárosultak Helyi Szervezete, az Endrődy János Alapiskola Szülői Szövetsége, valamint az AC Muzsla sportszervezet vezetői. A rendezvény műsorvezetője Maricsek Beáta, a Muzslai Községi Óvoda igazgatónője volt. Számos muzslai polgár ellátogatott a színvonalas megemlékezésre. Méltó körülmények közepette, szép számú emlékezővel tudtuk megünnepelni elődeink 174 évvel ezelőtti hősies helytállását, küzdelmét” – olvasható a hír Muzsla község internetes oldalán.

***

Pereden is emlékeztek

Pereden március 15-én, szerdán délután emlékeztek meg a peredi csata (1849. június 20-21.) Deáki felől érkezve jobbra található emlékműve előtt.

Elhangzottak a Peredi Magyar Tannyelvű Alapiskola diákjai tolmácsolásában szívet melengető, az ünnephez illő versek, költemények, így Szép Ernőtől az Imádság, Pósa Lajostól a Magyar vagyok, majd gitárkíséret mellett egy lány elénekelte a Ha én rózsa volnék című dalt. Felhangzott a Talpra, magyar is, valamint a Kormorán együttes ismert száma, A költő visszatér.

Emlékező beszédet Agócs Kőrösi Ildikó, Pered nagyközség polgármestere tartott.

A koszorúzók sorában ott volt a polgármester asszony, a helyi Csemadok-alapszervezet nevében Jurás Lívia iskolaigazgató és egyben a helyi szervezet elnöke, a környező települések vezetői, a Szövetség képviselői, szervezetek, társulások, egyházak képviselői, nagycsaládosok, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének katonai attaséja és mások. Közreműködtek a peredi iskola tanulói és a Peredi Férfi Daloskör, akik szebbnél szebb énekekkel emelték az ünnepi alkalom fényét. (Zilizi Kristóf)

x.x.x

Március idusa Köbölkúton

Az ünnep a Stampay János Alapiskolában vette kezdetét, ahol a tanulók verses-zenés műsorral emlékeztek, majd zászlókkal vonultak a község főterére. Az 1848–49-es kopjafánál folytatódott az emlékezés a Csemadok alapszervezete és az önkormányzat szervezésében. Az ünnepség résztvevőit Mocskos Éva, a helyi Csemadok elnöke köszöntötte. Köszöntőt mondott Szőcs Ferenc polgármester és Farkas Iván, a Nyitra Megyei Önkormányzat képviselője.

Az ünnepség szónoka Bolya Szabolcs, a község alpolgármestere, Nyitra Megye Önkormányzatának képviselője volt, aki Wass Albert idézetével nyitotta meg beszédét: „A világ úgy fordult, hogy csak egyféleképpen lehet ma sikeresen küzdeni. Ez pedig nem az, hogy hősi halált halunk, hanem hősi életet élünk.”

Majd így folytatta: „Ezt az idézetet olvasva azon gondolkodtam, vajon hogyan is tudnánk mi hősi életet élni, s hogy valójában mit is jelent hősnek lenni? Az értelmező kéziszótárban a hős jellemzése így hangzik: „Olyan valaki, aki egy átlagos személynél lényegesen kiválóbb jellem vagy rendkívüliek a tulajdonságai, és ezek az adottságok képessé teszik arra, hogy azokat a különleges tetteket véghez tudja vinni. Ezek a képességek nemcsak testi, fizikai jellegűek, hanem lelki, szellemi erők is.

Az 1848–49 forradalom és szabadságharc hősei mind egytől egyig kiváló jellemek, rendkívüli tulajdonságú és adottságú emberek voltak. A vérükkel, az életükkel szolgálták a hazát, a magyar jövőt.

Értünk, az őket követő nemzedékekért harcoltak, a magyar nemzet felemelkedéséért, sorsunk jobbra fordulásáért!”

S vajon tőlünk mit követel a haza ma, 2022 márciusában? – tette fel a kérdést Bolya Szabolcs.

„Hősi életet kell élnünk, ahogy Wass Albert is írja. A mindennapokban kell hősi életet élnünk, s ezt csak úgy tehetjük, ha a kényelmesnek tűnő önfeladás helyett büszkén vállaljuk hovatartozásunkat. Ha gyermekeinknek megadjuk azt a lehetőséget, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, és így váljanak érett, gondolkodó, büszke felnőtté. Ha gyökereinkbe, kultúránkba kapaszkodva összefogjuk közösségeinket, és egy szebb, szabadabb jövő reményében nekirugaszkodunk a megvalósításnak, akkor méltók lehetünk, méltók leszünk 1848 örökségéhez. Legyünk hát mi is hősök a mindennapokban, és adottságainkat, szellemi erőnket fordítsuk közösségünk szolgálatába!”-mondta az ünnepség szónoka.

A koszorúzással egybekötött megemlékezésen díszőrséget álltak és közreműködtek a Stampay János Alapiskola diákjai és az óvodások. (Berényi Kornélia)

***

Március idusa Kisújfalun

A Felvidék déli régiójának kisközségében a közelmúltban felújított tanintézmény épületében vette kezdetét a nemzeti ünnep, ahová a Kuttyomfitt Társulattal elhozta a „Magyar virtus” című előadást a kisiskola diákjainak és az óvodásoknak.

A történelmi megemlékezés Kossuth Lajos emléktáblájánál folytatódott, ahol az emlékezőket Geri Valéria polgármester köszöntötte. Verset mondott Fodor Péter, közreműködtek a köbölkúti Stampay János Alapiskola tanulói, valamint a helyi iskola és óvoda növendékei. Az ünnepi köszöntőt Bolya Szabolcs, a Szövetség MKP-platformjának járási elnöke mondta.

„A forradalom és szabadságharc évfordulója kapcsán sok szó esik a március 15-i eseményekről, a már említett márciusi ifjakról, ám az akkori történéseknek részesei voltak a nők is. Róluk szólnék, az ő hősiességükről emlékeznék meg most. Mert bizony voltak olyan nők, akik nemcsak otthonról támogatták a szabadságharcot, vagy a kórházakban ápolták a sebesülteket, hanem maguk is a csatamezőn harcoltak. Pontos számokat a történészek sem tudnak, hiszen a legtöbbjük férfiruhában és álnéven lépett a seregbe” – mondta Bolya Szabolcs.

A továbbiakban megemlékezett a szabadságharc asszonyairól, költők, honvédek feleségeiről, leányairól, akik hitet tettek a magyar nemzet felemelkedése és a magyar szabadság mellett. Azokról, akikre ugyanúgy hősként gondolunk a szabadságharc történetében, mint a harctéren életüket vesztett honvédekre.

Végezetül így fejezte be ünnepi gondolatait: „Nem sokaság, hanem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat” – írja Berzsenyi Dániel. Mi sem vagyunk most itt sokan. Lehetnénk többen, sokkal többen. De a költő biztató szavai adjanak hitet és bátorságot, hogy a márciusi ifjak példáját követve, ha kevesen is, de legyünk mi is készek a cselekvésre. Össze kell fognunk minden magyar embert, közösséggé kell formálnunk azokat, akik még hadra foghatók. Mert nekünk is harcolnunk kell, igaz, nem fegyverrel, hanem tudással, megalkuvást nem tűrő összefogással! Biztos jövőképet kell adnunk gyerekeinknek, hogy ne vágyódjanak idegen országokba, hogy szeressék szülőföldjüket, s felvidéki magyarként ne érezzék magukat másodrendűnek, hanem büszkén vallják és vállalják magyarságukat. (Berényi Kornélia)

***

Megemlékezések a párkányi régióban

Megemlékezések sorozata kezdődött a Felvidék déli részének legmagyarabb, és kisebb településein is, melyek még e hét végéig is folytatódnak.

Garamkövesden, Keszegh Ágnes és Stugel Zsanett szervezésében az előző évekhez hasonlóan ünnepi szentmisével kezdték a megemlékezést, majd a templom előtt kopjafánál tisztelegtek az egykori 48-as hősök emléke előtt. „Egy összezavarodott, eszmék nélküli korban az ünnep arra ad alkalmat, hogy egy pillanatra megálljunk és szembenézzünk önmagunkkal” – ezzel a gondolattal kezdte mondandóját a Zöldfaliget Kulturális Egyesület elnöke.

Hupka József helyi plébános imát mondott a magyar hősökért, és a hazáért. A szervezők megkoszorúzták Bátori Schultz Bódog ´48-as hős, honvéd ezredes emléktábláját. A megemlékezésen szép számban jelentek meg a helyiek, köztük az óvodások. Iskola híján ők minden rendezvényen ott vannak és szerepelnek.

Helembán, e határmenti kis faluban a fiatalok szervezésében egy Krisztus-keresztnél emlékeztek a helyiek az emléknapon.

Ipolyszalkán közös szervezésben tartották meg a megemlékezést. A Turczel Lajos Alapiskola diákjai fáklyás felvonulással vonultak a kopjafáig, ahol együtt emlékeztek és koszorúztak az önkormányzat, az iskola, a Csemadok, az egyház képviselői.

S végül álljanak itt Farkas Iván megyei képviselő gondolatai, melyek Párkányban és másutt is elhangzottak, s megszívlelendők mindannyiunk részére. (részlet az ünnep beszédből).

„Amennyiben augusztus 20-a a legnagyobb magyar ünnep, akkor minden bizonnyal március 15-e a legszebb ünnepünk.Azért a legszebb magyar ünnep, mert mi, magyarok csináltuk forradalmat és szabadságharcot, nem pedig mások akaratából történt meg velünk. 1848. március 15. az újkori Magyarország születésnapja.

Soha nem volt annyira egységes a nemzetünk, mint az akkori forradalmi hetekben. Felekezettől függetlenül összefogtak a parasztok, cselédek, tanítók és főpapok, az értelmiség és a munkásosztály.

Bár a jelenkort is így jellemezhetnénk… Ha jellemeznem kéne a 12 pontban megfogalmazott követeléseiket, akkor azokat 2 gondolatban lehet összegezni: Maradjunk meg magyarnak, erősödjünk meg magyarságunkban, vívjuk ki szabadságunkat, legyünk szabadok.

A Felvidéken több emlékmű emlékeztet bennünket az 1848–49-es szabadságharcra: a Görgey vezette tavaszi hadjárat emlékhelyei Nagysallón, Szőgyénben, Köbölkúton, Pereden, Komáromban, vagy akár Iglón, Szepesszombatban, a losonci temetőben. Az a március 15-e, amelyre most emlékezünk, a magyar nemzetet a kornak megfelelő szinten tette európai nemzetté. Ha a nemzetközi jog alanyaként a történelmi Magyarország meg is szűnt, tudatunkban éppen március 15-e és augusztus 20-a miatt létezik, és benne mindannyian együtt vagyunk. E napon gondolatban együtt ünnepelünk a vajdasági, erdélyi, kárpátaljai, anyaországi testvéreinkkel. Vajon vonhatunk-e párhuzamot 1848–49, valamint 2022 között?

A tanulság közös: a szabadságnak nincs nemzetisége, területektől, befolyási övezetektől független kell, hogy legyen.

Itt, a szülőföldünkön, a Duna mentén, a Garam mentén, Mátyusföldön, Csallóközben, Nógrádban, Gömörben, a Bodrogközben és az Ung-vidéken is. Minden helyzetből van felállás, felemelkedés. Van remény, kiút, a magyarságnak van tehát jövője.

Egy dolog világos volt akkor, világos ma is: a magyar jövőnek akkor van esélye, ha a magyar fejekben megfogalmazódott tervekhez, gondolatokhoz valós cselekvési lehetőségek is társulnak. Becsüljünk meg másokat, ne vessük meg a más nemzeteket.

Azonban legalább ennyire fontos, hogy becsüljük meg önmagunkat is. Legyünk egyenrangúak a más nemzetekkel szerte a világon, itt Európában, de mi, magyarok itt ebben az országban is. Ismerjük el a szomszédos nemzeteket, de büszkén, fejünket magasra emelve követeljük, hogy ismerjenek el, becsüljenek meg bennünket, magyarokat is. Tanulnunk kell őseink példájából, hogy tisztábban láthassuk a célt. Lebegjen hát előttünk gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar üzenete: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.“

Több településen Muzslán, Nánán a hétvégén folytatódnak az 1848-as megemlékezések. (Dániel Erzsébet)

***

Csáky Csongor: Örömteli, hogy egyre többen érezhetik, részesei az egységes nemzetnek

A Rimaszombati járásban is több helyen megemlékeztek a márciusi ifjakról. Rimaszombatban Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet.

Runyán, Lénártfalán, Hanván, Nemesradnóton, Jánosiban, Kálosán és Felsővályban a református gyülekezet emlékezett. Vecseklőn Petőfi Sándor szobránál koszorúztak. Nagybalogon és Bátkában a templomkertben a hősöknek állított kopjafánál. Emlékeztek még többek közt Feleden, Zsípben, Jesztén, Gömörpéterfalán, Balogfalán, Rimasimonyiban. S a hétvégén összejövetelekkel készülnek Gömöralmágyban, Ajnácskőn, Csízben is, Nemesradnóton Kossuth-emléknapot tartanak.

Rimaszombatban március 15-én délelőtt a református templomban emlékeztek az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra. Ünnepi istentiszteletre került sor a rimaszombati Református Oktatási Központ diákjai részvételével. Igét hirdetett Mikos Annamária, az intézmény vezető lelkésze. Műsorral szolgáltak az oktatási központ növendékei. Igével köszöntötte az egybegyűlteket Boros Péter, a Budakeszi Református Egyházközség, testvérgyülekezetünk lelkésze.

Délután a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete tartott Rákóczi-emlékülést a Magyar Közösségi Házban. Kun Ferencz néhai alelnökre Pósa Dénes, a helyi szervezet alapító-alelnöke, Szepesházy Kálmán örökös tiszteletbeli elnökre Pál Dénes, a Balogvölgy tanító bácsija emlékezett. Ádám Zita, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség tiszteletbeli alelnöke az elmúlt húsz esztendő oktatási-nevelési helyzetét idézte fel, s rávilágított az iskolatörténetek feldolgozásának a fontosságára.

Az ülésen visszatekintettek a szervezetük által kifejtett elmúlt 20 év tevékenységére Pósa Homoly Erzsó helyi elnök összefoglalásával. A hozzászólások után Csáky Csongor elnök mondott zárszót, biztatva a szervezetet, hogy tartson ki a jövőben is a munkájában.

Ezt követően a civilek a Kerecsen Motoros Egyesület tagjaival kiegészülve a Petőfi-háznál emlékeztek, ahol elhangzottak Vaskői Károly, az egykori Tompa Mihály Klub elnökének a gondolatai Pósa Erzsébet tolmácsolásában. Rimaszombat magyarsága egykor itt, a ma Múzsák Házának nevezett emlékhelyen járt össze március idusán.

A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete húsz évvel ezelőtt e napon itt tette le az első koszorúját, így fontos helyszín a szervezet számára.

Biztató szavakat Tóth András, a Kerecsen Motors Egyesület alelnöke mondott, majd elhelyezték a megemlékezés virágait.

Rimaszombatban a központi ünnepség a Tompa Mihály téren Petőfi Sándor szobránál zajlott. Az egybegyűlteket a szervezők, a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete nevében Imre Mács Katalin köszöntötte. Közreműködött a Blaha Lujza Vegyes Kar Sósik Szilárd vezetésével és Csank Katalin saját versével.

„174 évvel ezelőtt akkori elődeink meg tudtak állapodni 12 olyan pontban, amit függetlenül társadalmi, gazdasági, nemzetiségi helyzettől, minden olyan személy, aki az akkori országban élt, magáénak vallhatott. Március 15-e ünnepi nagysága ebben az egységében jelölhető meg, akkor és azóta is. Illúzió lenne azt feltételezni, hogy 1848-ban ne lettek volna ellentétei a kor politikusainak, a különböző érdekcsoportoknak, vagy a hétköznapi embereknek. A reformkor, a pozsonyi magyar diéta másról sem szólt, mint a vitákról, az élet szinte összes területét beleértve.

Ám ennek ellenére 1848. március 15-én mindenki fel tudott sorakozni a 12 pont követelései mögé”

– idézte fel Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke a rimaszombati március 15-i megemlékezésen.

Hangsúlyozta: Joggal van mire büszkének lenni március 15-én magyarként, de a Kárpát-medence bármely más nemzetének is, hiszen 1848. március 15-e vívmányai egyformán vonatkoztak az akkori ország minden lakójára.

Rávilágított, hogy fel tudunk sorolni az összmagyarság megannyi bajából egy csokorra valót. Kezdve onnan, hogy fogyunk, jóval többen halnak, mint születnek, magyar gyermekeink egy része nem anyanyelvén kezd tanulni, a fiatal felnőttek a jobb élet reményében elmennek, azt remélve, hogy máshol sokkal jobb. Sokszor az ön- és nem a közösség érdeke számít, gyakran érezhetjük úgy, hogy a család, a nemzet, az Isten idejétmúlt kötöttségé vált.

Leszögezte, hosszú lehetne a sor, de nem szomorkodni és panaszkodni, hanem ünnepelni jöttünk. S azt kívánta, hogy jó híreket mondjuk egymásnak.

„Túl sok a rossz hír és a legtöbb esetben ezek fölöslegesek, a jót pedig nem hangoztatjuk eléggé, és mindeközben könnyen elhihetjük, hogy minden rossz és megváltoztathatatlan” – mondta Csáky Csongor.

Majd kifejtette, hogy öröm lehet, hogy a szlovákiai magyar iskolákban 2010 óta nem csökken a magyar iskolába lépő gyermekek száma és számaránya sem, sőt, az idei tanév elsőseinek száma kiemelkedő.

Úgy véli, ez az itt élő magyar közösség sikerének, magyar jövőbe vetett hitének köszönhető. Örömtelinek nevezte, hogy egyre több szálon egyre több magyar ember, közösség, iskola és óvoda, vállalkozás érezheti, hogy fontos, hogy számontartják, hogy részese az egységes nemzetnek. Mint mondta: ez megtapasztalható, az olyan súlyos helyzetekben is, amit ma látunk keleti szomszédunkban, ahol ártatlan, vétlen emberek, gyerekek, családok, köztük magyarok és ukránok kényszerülnek menekülni. Nemzeti összetartozásunk, egymás és mások iránti felelősségünk szép példája, ami megnyilvánul ezekben a nehéz időkben.

Csáky Csongor ünnepi beszéde _2022 MÁRCIUS 15 Rimaszombat_ ITT érhető el.

Rimaszombatban a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete által szervezett központi ünnepség éppen egy jótékonysági esttel folytatódott a kultúrházban. A Révülés című műsorban Tóth Zoltán, Foglár Gábor, Kovács Dorina és Arany Niki szerepelt. A rendezvény teljes bevételét az ukrajnai háború elől menekülő családoknak adományozzák a szervezők. (Pósa Homoly Erzsó)

***

Március idusának előestéjén, 14-én este öttől Biróczy Flór 1848–49-es honvéd hadnagy felújított sírkövénél, a vágsellyei temetőben első alkalommal emlékeztek meg a 174 évvel ezelőtti eseményekről.

A hétfő kora esti időpontra szép számban sereglettek össze a vágsellyei és környékbeli falvak lakói, megközelítőleg 40-en. A hadnagy felújított sírjának felirata a következő: „Itt nyugszik az Úrban nagybiróczy Biróczy Flór köz- és váltóügyvéd, volt 1848-49-iki honvéd hadnagy, 1831 + 1895 és neje alsó- és felső matyasóci Mattyasovszky Mária 1854 + 1940.“

Biróczy Flórról tudjuk, hogy Ferenc és Simonyi Nepomucena fia, született Vágvecsén 1831. II. 20-án, római katolikus vallású, diák, nőtlen. Gyermekeik: Árpád (a Bárány testvérpár: István és János nagyapja), János, István és Mária.

Tudható még róla, hogy 1873-ban ügyvédi vizsgát tett. Mindannyian a családból a vágsellyei köztemetőben vannak eltemetve.

Biróczy Flór volt hadnagyként a Nyitra megyei Honvédegylet tagja, részt vesz a budai honvédszobor felavatásán. Mérnök és ügyéd, + Vágsellye, Nyitra m., 1895.X.
A megemlékezésen a Csemadok helyi szervezete nevében Botka Ferenc elnök köszöntötte a megjelent emlékezőket, aki dióhéjban felvázolta a 174 évvel ezelőtti forradalom előzményeit, lefolyását, következményeit, hátterét, stb. Külön kitért Biróczy Flórra, akinek életrajzát ismertetve szólt a leszármazottakról – anyai dédunokájáról, a megemlékezésen jelen lévő Bárány Istvánról és távollétében testvéréről, Jánosról (anyai dédapjuk Biróczy Flór hadnagy). Bárány János volt igazgató (1997–2003) az 1872-ben alapított kassai felsőipari, mai Szakkay József Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskolában, népies nevén ismert „Kassai Ipariban“.

Koszorúztak többek a Csemadok helybeli, valamint a környező települések alapszervezeteinek képviselői; továbbá mások mellett a vágsellyei Feketeházy János Magyar Ház részéről is elhelyezték az emlékezés virágait; a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület is lerótta kegyeletét. A  megemlékezés a Himnusz eléneklésével ért véget. (Zilizi Kristóf)

***

A galántai járásban Feketenyéken az Önkormányzat és a helyi Csemadok szervezésében tartották meg az 1848/49-es ünnepi megemlékezést.  A helyi alapiskolások a kultúrházban az ünnepi köszöntő után nagyszámú közönség előtt mutatták be színvonalas műsorukat.

A megemlékezés a templom mögötti parkban felállított kopjafánál folytatódott, ahol
elhelyezték a kegyelet és tisztelet koszorúit az Önkormányzat, az Összefogás helyi szervezete, a Csemadok, a SZAKC, az alapiskola, az óvoda és a nyugdíjasklub. Szavalat és az iskolások énekével zárult a megemlékezés. (Losonszky Margit)

***

A Csongrády Lajos Alapiskolában tematikus napok keretében emlékeztek

A tanintézmény falai között az elmúlt héten megkezdődött az a folyamat, amivel ünneplőbe öltöztették a tantermeket, folyosókat, nemzetiszínű díszek kerültek az ablakokra, ajtókra.

Az iskolacsengő a magyar szabadságról szóló dalokkal jelezte a szünetek menetét.
14-én már a diákság szíve is ünneplőbe öltözött, amikor a Kuttyomfitty Társulat elhozta a „Magyar virtus” című előadást.

Az iskola tanműhelyében „magyaros terítés” készült, Marcin Polák Éva segítségével, nemzetiszínekkel díszített szendvicsek és „kokárdatorta”.

Március 15-én a felső tagozatos tanulók rendhagyó történelemórákon, interaktív foglalkozásokon vettek részt a 8. osztály közreműködésével, Nothart Erika igazgatóhelyettes irányításával. A történelmi időutazást követően a csapatok összemérték az 1848-49-es szabadságharcról szóló tudásukat.

Az alsó tagozatos osztályokban készültek kokárdák, zászlók, nemzetiszínű virágok, s minden osztály elkészítette azt a koszorút, amit végezetül elhelyeztek az iskola udvarán Görgei Artúr szobránál, ahol Szarka Andrea igazgató köszöntötte az egybegyűlteket és közreműködtek a 7. osztályos tanulók. Farkas Zsolt iskolaesperes mondott ünnepi köszöntőt és imádkozott a hősökért, majd a himnusz eléneklésével zárult az emlékezés.
(Berényi Kornélia)

***

Komárom: az egymáshoz vezető út keresése a legfontosabb

Komáromban délután fél ötkor vette kezdetét a hivatalos ünnepi program, melyen a lakosság mellett jelen volt Észak-Komárom polgármestere Keszegh Béla, Dél-Komárom polgármestere, Molnár Attila, illetve városi képviselők, a komáromi intézmények vezetői, az egyházi, civil és a politikai szervezetek képviselői.

A Duna Menti Múzeum előtt Petneházy Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri biztosa tartott ünnepi beszédet, aki a Csemadok Komáromi Területi Választmány meghívására érkezett a városba. Az eseményen fellépett a dunamocsi Vadvirág Hagyományőrző Csoport és Naňo Roland, a Selye János Gimnázium diákja. Jókai Mór szobrának megkoszorúzása után a közel kétszáz fő elindult a Klapka térre, ahol a város ünnepi lobogójának kivonása mellett vette kezdetét a komáromi március 15-ei megemlékezések központi eseménye.

Klapka tábornok szobránál már jelentősebb tömeg gyűlt össze, ahol a Csemadok Komáromi Alapszervezete szervezésében 17 órától Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnökének szónoklatát hallgatták meg. Bárdos Gyula beszédében kiemelte, a szomszédban dúló háború idején felértékelődött a szabadság és a függetlenség eszménye, melyet mi magyarok épp ezen a napon ünnepelünk. A Csemadok országos elnöke a közönséghez szólva úgy fogalmazott, végre talpra kéne állnunk, ha magyarként akarunk érvényesülni szülőföldünkön. Olyan időket élünk, amikor nincs helye a széthúzásnak, jelentette ki Bárdos, aki szerint botorság azt keresni, miként tehetünk keresztbe egymásnak. „Meg kell érteni, hogy az egymáshoz vezető út keresése a jövőnk szempontjából a legfontosabb és legmeghatározóbb” – emelte ki.

Az ünnepi eseményen közreműködött Bangha Roland, a Selye János Gimnázium végzős diákja, valamint a Concordia Vegyeskar, Stubendek István vezényletével. Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően Klapka György tábornok, a hős várvédő szobrának megkoszorúzásával ért véget az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 174. évfordulója alkalmából rendezett komáromi megemlékezés. (SZE)

***

Komárom: délelőtt az óvodások és iskolások ünnepelték a forradalom kitörését

Komáromban hagyományosan együtt ünnepeltek a helyi óvodások és iskolások a délelőtt folyamán. Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharcra emlékezve, előbb a Klapka téren, majd a Széna téri Petőfi-szobornál énekeltek, szavaltak együtt a gyerekek.
Délelőtt 10 órakor több komáromi magyar óvoda vonult ki a Klapka térre, ahol a gyerekek együtt énekelték el a Klapka-indulót a tornyos városházából kibújó huszár trombitaszavára. Majd az Egy Jobb Komáromért és a Felvidéki Értékőrzők polgári társulások közös szervezésében a Széna téri Petőfi-szobor előtt közös versmondással és a Himnusz eléneklésével tisztelegtek a város óvodásai, alapiskolás és középiskolás diákjai a forradalom és szabadságharc hősei előtt.

Több helyszínen délután is folytatódnak a március 15-ei megemlékezések a Duna-parti városban. A Csemadok Komáromi Területi Választmányának szervezésében 16.30 órai kezdettel a Duna Menti Múzeum előtt tart ünnepi beszédet Petneházy Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri biztosa, majd a helyi városi intézmények egyházi, civil és politikai szervezetek megkoszorúzzák Jókai szobrát. Ezt követően a Csemadok Komáromi Alapszervezete szervezésében 17 órától Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke ünnepi szónoklatára kerül sor Klapka tábornok szobránál. A megemlékezés a hős várvédő szobrának megkoszorúzásával ér véget. (SZE)

***

A felelősségvállalás fontosságáról szóltak Ipolyságon  

A hagyományokat követve Ipolyságon a helyi köztemetőben lévő Megbékélés kapujánál gyűltek össze az emlékezők március 13-án, vasárnap délután. Mint a megemlékezés köszöntőjében elhangzott: a járványhelyzet miatt immár két éve nem tudtak nagyobb tömegben megemlékezni a március 15-ei nemzeti ünnepünkről.

A megemlékezés ünnepi szónoka, Zachar Pál önkormányzati képviselő, a Szövetség helyi szervezetének elnöke rövid történelmi kitekintővel kezdte beszédét. Mint jelezte: nem szabad nem észrevennünk, hogy az 1956-os forradalom több ponton is felelevenítette 1848 gondolatait. A tizenkét pont egyes pontjai sajnos napjainkban sem érvényesülnek, főleg a kisebbségi létben élő közösségeinkben – hangzott el a köztemetőben.

A felelősségvállalásról szólva kifejtette: „Egyetlen nemzedék sem ülhet ölbe tett kézzel. Szép és értelmes munkával, kitartó tervezéssel lehet előre lépni.” Hozzátette: „Felelősséget kell vállalnunk sorsunkért, közösségünkért és a mindennapokban tettekkel kell bizonyítani, hogy a mi nemzetünk többre és jobbra képes. Ez mindannyiunk feladata!”

Az ünnepi szónok mellett a történelmi egyházak ipolysági képviselői is megfogalmazták üzeneteiket nemzeti ünnepünk kapcsán.

Hlédik László római katolikus plébános jelezte: A 174 évvel ezelőtti ifjak a nemzet felemelkedéséért küzdöttek. A haza és a nemzet javát tartották szem előtt. Felvázolta a márciusi ifjak mai üzenetét. „A szabadságot nem elég kivívni, meg kell tudni azt tartani, őrizni. Ez állandó feladatot jelent” – szögezte le a plébános.

Izsmán Jónás református lelkipásztor az Istenbe vetett hit erősségéről szólt. Mint gondolatmenetében elmondta: az 1848-as események nem a véletlen művei, Isten készített fel embereket, erősítette lelküket, hogy tudjanak szólni az elnyomottak nevében. „Az Isten az elesett népet segíti meg, a kevélyt pedig megalázza. Akkor tudunk igazán előrelépni, ha le tudjuk vetni a kevélységünket, és alázatosan, Istent követve, az ő útját tudjuk járni” – szólt az emlékező közösséghez.

A megemlékezés során a helyi magyar tanintézmények diákjai adtak rövid, ám meghitt műsort. A tisztelet koszorúinak elhelyezésével ért véget a márciusi 15-ei megemlékezés Ipolyságon. (Pásztor Péter)

***

Pozsony közelsége miatt a Szenci járás magyarsága is Pozsonyban szokott ünnepelni március 15-én, így lesz ez az idei évben is, de a nemzeti ünnepet megelőző hétvégén több településen emlékeztek a szabadságharcról, a járási székhelyen pedig Esterházy Jánosról is.

Megemlékezések a Szenci járásban

***

Félen ünnepi szentmisével és koszorúzással emlékeztek

A Csemadok Féli Alapszervezete március 13-án délelőtt 11 órai kezdettel szervezett megemlékezést. A féliek ünnepi szentmisével, majd ezt követően koszorúzással tisztelegtek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt.

A koszorúzásra a helyi temetőben, Csenkey Vendel honvéd síremlékénél került sor, ahol Mózes Szabolcs, a Szövetség alelnöke mondott ünnepi beszédet, majd a helyi alapiskolások és cserkészek műsora következett. (Varga Klára)

***

Zoboraljai márciusi megemlékezések

Az idei zoboraljai márciusi megemlékezések központi rendezvénysorozatra vasárnap, március 13-án Alsóbodokon, Nyitrán és az Aranyosmarót melletti Hizéren került sor.

A Zoboralji Kulturális és Információs Központ, a Csemadok Nyitrai Területi Választmánya, a Nyitra és Vidéke Célalap és az Alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola közös
szervezésében megrendezésre kerülő zoboraljai márciusi megemlékezések első állomása az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont volt. Itt gyülekeztek az ittenieken kívül a magyarországi vendégek is.

A zoborvidéki 48-as hősök előtt a szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákjai, pedagógusai és a váci Bernáth Kálmán Református Középiskola 10.
osztályos tanulói és kísérőpedagógusaik tisztelegtek. A Zarándokközpontban szívélyes hangulatban ismerkedtek, hogy együtt vonulhassanak a kápolnához, ahol elsőként gróf Esterházy János emléke és áldozata előtt tisztelegtek.

„Kedves barátaim, 1848 a szabadságról szólt, Esterházy küzdelmekkel teli élete pedig az igazságról. És igazság nélkül nincs szabadság” – emelte ki ünnepi beszédében Ladányi Lajos, a Zoboralji Kulturális és Információs Központ igazgatója az 1848-as hősök és Esterházy mártír életútjának közös nevezőjét.

Az emlékező közönség megkoszorúzta gróf Esterházy János sírját. A váci Bernáth Kálmán Református Középiskola tanulói saját, erre az alkalomra készült műsorukkal – az Örökké lobogjon! című táncjáték előadásával – járultak hozzá a megemlékezés ünnepélyességéhez.

Az emlékező közönség a műsor megtekintése után a zoboraljai márciusi megemlékezések központi rendezvénysorozat második állomására, Nyitrára, a városi temetőbe vonult, ahol Erdősi Imre honvédpap, a győztes branyiszkói ütközet hőse sírjánál tisztelgett. Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét Imre Adél, a szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákja adta elő. Utána Magyar József mondott ünnepi
beszédet, melyben kiemelte Erdősi hősies helytállását Guyon Richárd honvédseregében. Mint a szlovák honvédek lelki ápolására kirendelt lelkész „…Erdősi beállt a honvédek élére és magasra emelt kereszttel a csatárlánc előtt rohant a meredek hegynek. Na predek zamnyu du ji Pan Boh! – Előre utánam velünk az Úristen! – kiáltotta. A honvédek minden erejüket megfeszítve követték papjukat.”

A beszéd elhangzását követően Márvány Miklós, Magyarország Nagykövetségének első beosztottja helyezte el az emlékezés koszorúját. Utána Gál József, Magyarország nyitrai tiszteletbeli konzulja nevében Komzsík Attila koszorúzott, majd a magyarhoni vendégek koszorúi következtek.

A zoboraljai márciusi megemlékezések központi rendezvénysorozat harmadik helyszíne az Aranyosmarót melletti Hizér település sírkertje volt. Itt Simkovith János honvédhadnagy sírjánál tisztelgett az egybegyűlt közönség. A megemlékezés a váci Bernáth Kálmán Református Középiskola tanulóinak műsorával kezdődött. Márvány Miklós, Magyarország Nagykövetségének első beosztottja ünnepi beszédében megjegyezte:

„Ma Európa-szerte mozgalmakat látunk, melyek az uniformizálás, a nemzeti érzések háttérbe szorítása, a nemzeti önazonosság kifejeződése ellen kardoskodnak. Ők nyilván nem tudják, milyen érzés egy kokárdás honfitárssal találkozni március 15-én Berlin, Róma, Prága, vagy éppen Pozsony utcáin. Ők nem tulajdonítanak jelentőséget annak az érzésnek, ami egy-egy nép fiait jóleső borzongással tölti el, amikor meghallják nemzeti himnuszuk első hangjait egy-egy sportverseny győztesét ünnepelve” – mondta.

Az emlékezés koszorúját elsőként Márvány Miklós helyezte el, majd Gál József, Magyarország nyitrai tiszteletbeli konzulja nevében Ladányi Lajos. A koszorúzók sorát Bencz Margit, a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának elnöke követte. A váci Bernáth Kálmán Református Középiskola és a szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium képviselői zárták a koszorúzók sorát Simkovith János honvédhadnagy sírjánál.

A zoboraljai márciusi megemlékezések központi rendezvénysorozat résztvevői a hizéri sírkert előtt a verőfényes, ám még hűvös márciusi délutánon baráti hangulatban
búcsúztak, megerősítve egymásban a határon inneniek és a határon
túliak együvé tartozásának érzését. (Jancsó Badacs Károly)

***

Legyen béke! – a magyar forradalom és szabadságharc ünnepe Kassán

Magyarország Kassai Főkonzulátusa a magyar forradalom és szabadságharc 174. évfordulója alkalmából koncertet rendezett. Az ünnepi beszédet dr. Hetey Ágota főkonzul mondta, mely ITT olvasható.

***

Legyen végre béke már! – magyarbődi ünnepség

A hagyományos magyarbődi ünnepségek – két év kényszerszünet után – folytatódtak. Eddig még mindig nagyon zord idő fogadott bennünket, most viszont sütött a nap.

Pazderák Bertalan tanár kezdeményezésére került erre sor először 1990-ben, aki ezen a rohamosan szlovákosodó településen élt. Így szerette volna egy hagyomány meghonosításával visszájára fordítani az asszimilációt, vagy legalább megállítani. Sajnos, nem sikerült. Az idősebbek, akik még magyar iskolába jártak, igénylik ezt az ünneplést, a fiatalok még tudnak magyarul, de az unokák már nem! Nem ismerik a magyar történelmet, tehát településük hagyományait sem. Pedig állítólag Bethlen Gábor székelyeket telepített ide, mai lakosai ezek utódai lennének. Táncaik híressé tették őket. 1938-ban asszonyaikat rettenetesen megverték, mert azért tüntettek, hogy Magyarországhoz csatolják őket.

Pazderák azt a hagyományt elevenítette fel, hogy az első kassai csata alkalmával 1848. december 11-én elesett katonákat – a tilalom ellenére – Balla József magyarbődi lelkész temette el. A temetőben kopjafa áll a feltételezett sírok közelében.

Hagyományosan a Csemadok Kassai Városi Választmánya és a Kassai Református Egyházközség vállalja a rendezvény megszervezését a magyarbődiekkel együtt.

Március 13-án vasárnap a református templomban ünnepi istentisztelet zajlott. Igét dr. Rákos Loránt püspökhelyettes és lelkészi főjegyző hirdetett. Alapigéjét Pál apostol galatákhoz írott leveléből vette: „Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: «Szeresd felebarátodat, mint magadat.» Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást! Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.”

„Legyen béke, szabadság és egyetértés!” idézte a híres mondatot a lelkipásztor.

– Az elmúlt 174 év alatt sok minden történt. De ez a mondat nem először aktuális. Az ezek utáni vágy érték, mert ritkán teljesül. Ha meg megvalósul, akkor elbagatellizáljuk. Pedig mindig a kicsik és ártatlanok isszák meg a levét, amikor ezek a kívánalmak nem teljesülnek.

Ahogy Márai Sándor mondta: „És kérdik, egyre többen kérdik,/ Hebegve, mert végképp nem értik – Ők, akik örökségbe kapták –:/ Ilyen nagy dolog a Szabadság?” Ennek hiányában jön a leigázás, bántás és nyomorgatás.

Ézsaiás próféta biztató szavait idézte ezután: „De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

A szabadságra való elhivatottságot Istentől kaptuk. Ez az Ő ajándéka, melyet nem engedünk kibontakoztatni. Pál kimondja, a legfőbb törvény a szeretet. A testi jólét ezt megrontja.

Sokan azt hiszik, ha szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok! De az Ige arra int, hogy uralkodjon köztünk a szeretet. Ez vonatkozik az elnyomókra és az elnyomottakra egyaránt. Jézus mondta: „Azért beszéltem ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van; de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János evangéliuma 16, 33).

A gond abból adódik, hogy a népek és nemzetek megjátsszák a szeretetet. 1848-ban jött Windisch-Grätz tábornagy, 1956-ban az orosz tankok, most meg az orosz bombázók.
Isten, ha belekapaszkodunk, kiemel minket a salakból. A gyűlölködés értelmetlen.

A magyar szabadság üzenete a honvédsírok közelében, tudtára adni a makacs és villogó világnak, a békét, szabadságot és egyetértést csak Isten adhat. Az emberi kapzsiság és széthúzás a Noé bárkája előtti korszakba taszít bennünket.

A nemes harc 1848/49-ben 21 millió ember szabadságáért folyt. Nem egy nemzet fordult az egész világgal szembe. Világossal nem lett vége. Isten biztosította a folytatást. Azok maradnak meg, akiket Isten látni akar! Az Ő szavába kell kapaszkodnunk – mondta Rákos Loránt.

Wass Alberttel mondva: „S utolsó jussomat, a Szót,/ ezt a szent, tépett lobogót// kitűzöm fent az ormokon/ s a csillagoknak meglobogtatom!” (A láthatatlan lobogó)

Az istentisztelet végén a kassai magyar református gyülekezet énekkara, a Laudate Dominum énekelt Kovács Edit karnagy vezetésével. Az ünnepségnek ez a része a Himnusz eléneklésével ért véget.

Majd a templomkertben Balla József lelkész sírjának megkoszorúzására került sor.

Orémus Zoltán esperes rövid beszédében méltatta egykori bátor kiállását. Emlékeznünk kell szolgálatára. A tilalom ellenére tisztességgel és Isten igéjével kísérte utolsó útjára az elesett hősöket.

A temetőben, a kopjafánál Duncsák Mária, a Csemadok VV alelnöke mondott ünnepi beszédet. Juhász Gyula idézettel kezdte: „Vannak napok, melyek nem szállnak el,/ De az idők végéig megmaradnak,/ Mint csillagok ragyognak boldogan/ S fényt szórnak minden születő tavasznak.” (Március idusára – részlet)

A hajdani március 15-e, e borús, esős nap a remény és bizakodás ideje volt, de az ifjúságé is. Szabadsága lesz a hazának, egyenlősége a nemzet minden tagjának és testvériség honol majd a népek között. Ám a tavaszi álmok csakhamar szertefoszlottak. Európa elhallgatott és a Birodalom visszavágott. A márciusi boldogságot októberi gyász váltotta föl. „Most tél van és csend és hó és halál.” (Vörösmarty Mihály: Előszó)

Március 15-én „a költő visszatér” s látnoki szenvedéllyel mondja: „Hol sírjaink domborulnak,/ Unokáink leborulnak,/ És áldó imádság mellett/ Mondják el szent neveinket.” (Petőfi Sándor: Nemzeti dal)

A történelem megismétli önmagát: „A nagyhatalmak uralkodni akarnak a kis nemzetek fölött.” A múlt század háborúi, diktatúrái rengeteg szenvedést hoztak. A szomszédságunkban ismét véres küzdelem folyik a hatalomért, aminek levét a kisemberek isszák meg. Most együttérzünk a sokat szenvedett Kárpátalja magyarságával, mely ismételten a túlélésért küzd szülőföldjén. Látva az otthonukat vesztett menekültek áradatát, fohászkodunk, hogy „…béke!/ béke! béke már!/ Legyen végre már!” (Babits Mihály: Húsvét előtt)

Gris Emese Diána konzul felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök levelét.

A Laudate Dominum és a Csemadok kassai VV mellett működő Őszirózsa énekkar lépett fel. Tóth Éva és Béres Viktor szavalata tette még ünnepélyesebbé a megemlékezést, mely a Szózat eléneklésével ért véget. (Balassa Zoltán)

***

1848 üzenete Párkányban

A Csemadok párkányi alapszervezete március 14-én emlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Az emlékünnepség a kopjafánál, a nemzeti imánk közös éneklésével kezdődött, majd a jelenlévő szervezetek és társulások képviselői elhelyezték koszorúikat a forradalom hőseinek emlékére. Ezt követően az ünnepség a Párkányi Művelődési Központban folytatódott. Elsőként Kuklis Dániel a Csemadok alapszervezetének vezetőségi tagja köszöntötte a szép számban megjelent közönséget és meghívott vendégeket.

Az ünnepi megemlékezésen tiszteletét tette Szabó Eugen Párkány polgármestere, Farkas Iván és Bolya Szabolcs Nyitra megyei képviselők, Sztruhár Izrael Diána a Csemadok Érsekújvári járási választmányának megbízott elnöke, Fekete László a Szövetség helyi szervezetének elnöke és a helyi egyházak képviselői. Majd a Csemadok alapszervezete mellett működő Szivárvány kórus adott ízelítőt forradalmi dalokból.

Az ünnepség szónoka Farkas Iván Nyitra megye képviselője folytatta az ünnepi megemlékezést.

Köszöntőjében kiemelte ezen nemzeti ünnepünk fontosságát a magyar nemzet részére.

Petőfi, Vasvári, Jókai és társaik tetteire ma is büszkék lehetünk. Ők voltak azok a márciusi ifjak, akik megfordították az országot, és az egész nemzetet egyben vitték előre. Ezek a fiatalok tudtak mulatni, tudtak szórakozni, de tudtak kötelességet is teljesíteni, és ha kellett tudtak hazát védeni is, ha szükség volt rá. Egy közösséggé varázsolták az egymás mellett élő társadalmi rétegeket.

Együtt mozdult meg 1848-ban a paraszt, a birtokos és az értelmiségiek, valamint az egyházak képviselői. Március 15-e üzenete, hogy tiszteljük a mellettünk élő nemzeteket, de emelt fővel várjuk el, hogy ők is ugyanígy tiszteljenek minket. Ezekkel a szavakkal zárta ünnepi beszédjét a megyei képviselő. Ezt követően a Párkányi Ady Endre Alapiskola diákjai és pedagógusai Március 15. Te Csillag címmel adtak igazán színvonalas műsort az ünnep tiszteletére. Az ünnepi műsor a Szózat közös eléneklésével zárult, melyhez közreműködött a Szivárvány kórus.
Közös feladatunk, hogy március 15. lángját megőrizzük és átadjuk a fiataloknak. (Bréda Tivadar)

***

„Nem mese az gyermek” – gyermek honvédekre, hősökre emlékeztek a cserkészek

A szőgyéni 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat az 1848-49-es szabadságharcban szolgáló gyermek honvédekre emlékezett. Március 15-én, a Csongrády Lajos Alapiskola udvarán elhelyezett Görgei-szobornál tartott történelmi megemlékezéshez kapcsolódóan idézték fel azoknak a bátor fiúknak az emlékét, akik 12–18 évesen helytálltak a magyar szabadságért vívott csatákban. Futárok, felderítők, nyargoncok, írnokok, dobosok, tüzérek, sőt, huszárok voltak.

„Nem mese az, gyermek – mondja a rokkant honvéd visszaemlékezését mesének vélő gyereknek az édesapja Arany János Családi kör című versében. A múlt kötelez, a szabadságharc emléke meghatározza a magyarságunkat. A mai napon mi, cserkészek a magyar szabadságért harcoló gyermek hősökre, gyermek honvédekre emlékezünk. Emlékezünk arra, amikor a rendkívüli idő, a szent lelkesedés csodákat művelt és a gyermekből férfi lett akár egy nap alatt. Akkoriban a kis deákok beszédeket tartva járták be az utcákat s a nép áhítattal hallgatta e férfivá nőtt gyermekek lelkes szavait. Idézzük fel emléküket, hogy ne merüljön a múlt homályába. Emlékezzünk azokra, akik a csatamezőn gyermekként harcoltak a magyar szabadságért” – hangzott el a történelmi visszatekintésben.

A cserkészek tizenhét gyermek honvéd hősies helytállását idézték fel. Az arisztokrácia gyermekei is megjelentek a honvédseregben, ők gyerekkoruk óta lovaglással is foglalkozva természetesen huszárok, illetve lovon szolgáló nyargoncok, sőt parancsőrtisztek lettek.

Különösen bátor dolog volt huszárként szolgálni a honvédseregben egy gyerekember számára, amit még az is nehezített, hogy a huszárnak a lovát is el kellett látnia, gondoznia, ami bizony még a felnőttnek sem egyszerű dolog. Akadt olyan gyermek, aki már 16 éves korában másodkapitányi rangban harcolt. Volt, aki elszökött a csatamezőre, volt, akit a testvére csábított magával, és akadt, aki édesapja mellé állt be a huszárezredbe. Voltak köztük nemzetőrök, volt, aki bekönyörögte magát a honvédek közé, majd végül a csatatéren tiszti rangot érdemelt ki. Szolgáltak közülük Bem apó seregében, Damjanich vezérőrnagy és Klapka tábornok mellett. Voltak vörössipkások és voltak tüzérek, ágyúsok. Volt, aki részt vett Budavár és Komárom ostrománál. Volt, aki hősi halált halt a csatamezőn, vagy az ágyúja mellett, és volt, aki fertőző betegségben vesztette életét. Ma néhányuknak iskola és intézmény viseli a nevét.

Tisztelet a hős gyerek honvédeknek, gyermek hősöknek! Pihenésük legyen csendes, emlékük legyen áldott! – mondták végezetül a cserkészek, akik a történelmi megemlékezés koszorúzási szertartásán szolgálatot teljesítettek.

Berényi Kornélia

***

A szórványban is emlékezni kell

A Szenci járás magyarsága az elmúlt néhány évtizedben vált szórvánnyá, ennek ellenére számos helyen emlékeztek meg az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról. Gútoron 2022. március 19-én emlékeztek, március 20-án pedig Éberhardon, Boldogfán és Rétén is koszorúzással egybekötött ünnepséget tartottak.

A magyarok összetartó ereje

Bittera Béla 1848 júniusában Pozsonyban a 4. honvédzászlóaljnál lett önkéntes, majd őrmesterré, később hadnaggyá léptették elő. 1894. január 29-én halt meg gútori birtokán, sírja a gútori temetőben található. Itt emlékeznek meg minden évben a gútori magyarok a szabadságharcról.

A március 19-én megtartott megemlékezésen Matus Gergely, a Csemadok Gútori Alapszervezetének elnöke köszöntötte az emlékezőket. Kiemelte, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye volt, amelyben megmutatkozott a magyarság összetartó ereje és szabadságvágya. A szabadságharcosok küzdemle 1849 tavaszán győzedelmeskedett, a magyarok győzelmet arattak a császáriak felett. A szabadságharcot az osztrákok az orosz cár segítségével verték le. Matus Gergely szerint azonban nem szabad elfelednünk ezt a történelmi eseményt, amely a magyar történelem legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik.

Március 15-e Pozsony forradalma is volt

Éberhardon a szentmise után koszorúztak a Csemadok Éberhardi Alapszervezetének szervezésében megtartott megemlékezésen március 20-án. A misét Petőcz György vértanú emlékének ajánlották fel.

Petőcz György Éberhard szülötte, Pozsony megyei másodispán, akit 1849. május 24-én végeztek ki Pozsonyban, miután a magyar csapatok ellátása, az újoncállítás és a hírszerzéssel kapcsolatban kiadott utasítása miatt felségárulással vádolták meg, és találták bűnösnek.

A megemlékezésen Hornyák István köszöntötte az egybegyűlteket, majd Író Erzsébet elszavalta Petőfi Sándor A XIX. század költői című versét. Az ünnepi beszédet Korpás Árpád idegenvezető tartotta. Elmondta: március 15-e Pozsony forradalma is volt, méghozzá az ún. törvényes forradalomé. Ugyanaznap, amikor Petőfi, Jókai, Vasvári és társaik tetteitől, szavától lett hangos Pest és Buda, a közeli Pozsony hajókikötőjéből két gőzhajón Kossuth vezette országgyűlési küldöttség indult a bécsi forradalom szorongatta császári udvarba, hogy ott engedményeket csikarjon ki a Habsburg Birodalomban méltatlanul alárendelt szerepet játszó, önállósodni és fejlődni akaró Magyarországnak. Tudjuk, a vívmányok egyike, a pozsonyi születésű Batthyány Lajos felelős minisztériuma, azaz kormánya is Pozsonyban jött létre. Ugyanebben a városban szentesítették azokat a forradalmi változásokat is, amelyeket áprilisi törvényekként ismerünk.

Az éberhardi rendezvényen jelen voltak Petőcz György leszármazottai és Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke is.

A magyar ismét méltó volt régi híréhez

Boldogfán is március 20-án koszorúztak a hősi halottak templom előtti emlékművénél a Csemadok Boldogfai Alapszervezete szervezésében, ahol az ünneplők meghallgatták a Nemzeti dalt, majd Litkei András, a Csemadok Boldogfai Alapszervezetének elnöke mondott beszédet. Történelmi kitérőjében említést tett a forradalom kitörésének előzményeiről, a párizsi és bécsi forradalomról, a március 15-ei pesti eseményekről is. A márciusi ifjak a József-napi vásáron akartak a francia forradalom mintájára nagygyűlést szervezni, a bécsi forradalom hírére azonban a Pilvaxosok úgy határoztak, kézbe veszik az irányítást.
Litkei András hangsúlyozta, a magyar nemzet egységesen lépett fel, ki-ki a maga módján felvette a küzdelmet, mert mindenki érezte, eljött az idő, érezték azt, ami semmihez sem hasonlítható: az egyenlőséget, a szabadságot és a testvériséget. Sajnos ezt mások nem így gondolták, felébredt az osztrák sas, hogy a magyarságot letörje. De a magyar nép ismét méltó volt régi nagy híréhez, amely századokon át kísérte – mondta az elnök. Végezetül Petőfi Sándor A magyarok Istene című verést idézte a helyi Csemadok-elnök: A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő; De erénye is volt, és jutalmat érte Még nem nyert… jutalma lesz majd a jövő. Élni fogsz, hazám, mert élned kell… dicsőség És boldogság lészen a te életed… Véget ér már a hétköznapi vesződség, Várd örömmel a szép derült ünnepet!

Közös tűz lobogott a szívekben

Rétén is március 20-án emlékeztek meg a Csemadok Rétei Alapszervezetének tagjai és vendégeik, Cséfalvay Alajos honvédőrnagy sírjánál gyülekeztek az ünneplők, hogy két év szünet után ismét emlékezhessenek.

Cséfalvay Alajos Pozsony megyében 1848 nyarától volt nemzetőr százados, 1848 őszén a Pozsony megyei önkéntes nemzetőrszázad századosa lett, a szabadságharc után rétei birtokain gazdálkodott, 1863-ban, kilencvenéves korában hunyt el, Rétén temették el.
Gyurcsi Pomichal Mária, a Csemadok Rétei Alapszervezetének elnöke köszöntötte az emlékezőket a sírnál. 174 év telt el azóta, hogy a magyar történelem talán legfelemelőbb óráit, napjait élte át a pesti ifjúság idealizmusa, mely győzedelmeskedett a mindig lehúzó kishitűséggel szemben. A magyar hazafiak kokárdát tűztek ki, melyben a piros ez erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reménységet jelképezte. Boldogok voltak ők és erősek,mert közös tűz lobogott bennük, a hazaszeretet. Megtették, amit megkövetelt a haza – mondta beszédében Gyurcsi Pomichal Mária.

Az elnök kiemelte: a forradalmárok bebizonyították, a közösségnek semmi sem lehetetlen. „A nemzet összetartozásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni“ – fogalmazott Gyurcsi Pomichal Mária. A koszorúzási ünnepségen Metzner Dóra elszavalta Taksonyi József Márczius 15. című versét.
Az ünnepségek a nemzeti ima eléneklésével értek véget. (Neszméri Tünde)

***

„1848 üzenete a mának” – Nánán is emlékeztek a magyar történelem dicső napjaira

A párkányi régió kisközségében, Nánán, nagyböjt harmadik vasárnapján tisztelegtek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emléke előtt. A történelmi emlékműsor a Csemadok Nánai Alapszervezete és a Szülőföldért Polgári Társulás szervezésében valósult meg a templom előtti keresztnél.

Az emlékező közösséget Dániel Erzsébet köszöntötte. Az ünnepség szónoka az Esztergomból érkezett Bánhidy András önkormányzati képviselő volt, aki felelevenítette a magyar történelmet érintő birodalmi érdekháborúkat 1848-tól napjainkig. Hangsúlyozta a Kárpát-medencében élő nemzetek összefogásának jelentőségét, a béke megőrzésének fontosságát.

Ft. Fóthy Zoltán esperes a hazáért, a nemzetért és a békéért imádkozott. „Hozzád futunk könyörgő imánkkal Isten dicsőséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária. Ezer éven át tapasztalt pártfogásodat megköszönve kérünk, hogy ezután se vond meg tőlünk anyai segítségedet” – mondta a könyörgő imádságban az esperes.

Közreműködtek a helyi kisiskola növendékei Szúnyogh Anita igazgató vezetésével, Fehér László tárogatóművész, énekelt Dorna Mónika, verset mondott Berényi Kornélia és Szulényi Valéria, díszőrséggel tisztelgett a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrzői képviseletében Leboc Szabolcs. Főhajtásra érkezett Bolya Szabolcs, a Szövetség MKP-platformjának járási elnöke, valamint Sztruhár Izrael Diána, a Csemadok járási elnöke.
A vendégek, a helyi közösségek, intézmények és szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit, virágait az emlékkeresztnél. A Himnusz éneklésével zárult az ünnepi megemlékezés. (BK)

***

Két év kihagyás után Felsőszeliben is megemlékeztek

Két év kihagyás után Felsőszeliben is tartottak megemlékezést március 15-én. A Csemadok szervezésében az alapiskola és óvoda, a helyi civil szervezetek és a Szövetség járási és helyi képviselete, a Galánta és Vidéke Társulás nevében elhelyezték a koszorúkat a kopjafánál. Renczés Ágoston szavalata, a Rozmaring éneklőcsoport közreműködése, a szervezet elnökének ünnepi beszéde és a Szózat közös éneklése valóban ünnepi hangulatot teremtett.

(Felvidék.ma)