Sevillai Szent Izidorra, az utolsó nyugati egyházatyára emlékezünk liturgikus emléknapján, április 4-én. II. János Pál pápa őt választotta az internetezők védőszentjéül, hiszen Sevillai Szent Izidor megkísérelt mindent leírni, ami csak ismert volt a korában.
Közel száz évvel a Római Birodalom bukása után, 560 körül az Ibériai-félszigeten, Cartagenában látta meg a napvilágot, jómódú család gyermekeként. Testvérei a későbbi Szent Leander és Szent Fulgentius püspökök voltak. Izidor már ifjúkorában kitűnt műveltségével. Különösen a tudományok iránt érdeklődött, és a korai keresztény írók mellett ismerte az antik költők, filozófusok, történet- és természettudósok munkáit is.
Bátyja, Leander, Sevilla püspökeként szolgált, és Nagy Szent Gergely pápa barátságát is élvezte. Tudós munkásságával nagy hatást gyakorolt Izidorra, aki 599-ben követte a sevillai püspöki székben.
Izidor püspökként kolostorokat szervezett, melyek számára szabályzatot írt. Eredményesen küzdött az arianizmussal szemben. Iskolákat alapított, és Sevillában főiskolát létesített. A toledói nemzeti zsinaton (633) kezdeményezésére sok új és jó törvény született, melyek az egyházi jogok megőrzését és a keresztény élet megújítását szolgálták.
Termékeny íróként több, a középkorban népszerű enciklopédikus munka megírása fűződik a nevéhez. Cassiodorus művei mellett közkedvelt tankönyvekként használták írásait, amelyeket a közérthető megfogalmazás mellett világos okfejtés is jellemzett.
Etymologiae egy oldala, Karoling-kori (8.sz.) kézirat, Belga Királyi Könyvtár (Fotó: Wikipédia)
Közel ezer kéziratos példányban fennmaradt Etymologiae (avagy Origines) című munkájában szófejtő magyarázatokat adott közre. A bibliai személynevek allegorikus értelmezésével is foglalkozott: De nominibus legis et prophetarum (A törvényben és az evangéliumokban előforduló nevekről) című művében 129 bibliai személynevet magyarázott. Két további műve grammatikai-logikai kérdésekkel foglalkozik: De differentia (A különbségekről) és De synonymis (A szinonimákról). Két természettudományos értekezése is ismert: A dolgok természetéről és A teremtett dolgok rendjéről (De ordine creaturarum).
A hispániai germánok történetéről írt munkája, a Historia gothorum, vandalorum et suevorum fontos történeti forrás. Izidor a fő forrása egy másik 6. századi püspök és történetíró, Iohannes Biclarensis életrajzának.
Exegetikai (megmagyarázó, kiejtő) munkáiban egyfelől a Bibliával kapcsolatos kérdésekre adott választ (Quaestiones), másfelől megírta nyolcvanhat bibliai személy életrajzát De ortu et obitu patrum (Az atyák származásáról és haláláról) címmel. Hitelvi kérdésekkel foglalkozó írásai általában rövidek, tételszerűen foglalják össze Szent Ágoston vagy I. Nagy Gergely pápa nézetét egy-egy kérdésben. Népszerű iratai közé tartozott a Sententiarum libri (Szentenciák könyve), amelyben a pápa Moralia című munkáját dolgozta fel, valamint a Contra Judeos ad Florentinam sororem (Florentina nővérhez a zsidók ellen) című munkája, amelyet már a 8. században átültettek ónémet nyelvre. Az eretnekségekről címmel az eretnekségek felosztását és csoportosítását végezte el. A liturgia, a mise, az ima, a böjti és az egyházi rend fokozatairól írt a De ecclesiasticis officiis (Az egyháziak kötelességéről) című munkájában, emellett Regula monachorum címmel egy szerzetesi szabályzatot is összeállított.
A nagy klasszikus és keresztény műveltségű Izidornak, aki hajlott a szemlélődő életre, sok nehézséggel kellett szembenéznie főpapi szolgálata során. Abban a viszontagságos időben, amikor a nyugati gótok elfoglalták Hispániát, többnyire politikai és adminisztratív kérdésekkel kényszerült foglalkozni. A
római idők latin öröksége és a barbár világ került szembe egymással a népvándorlás korában, és Izidor azon fáradozott, hogy éppen a kereszténység révén sikerüljön új egységet építeni. Igyekezetét siker koronázta, amikor Hermenegild, a nyugati gótok trónörököse katolikus hitre tért.
Szent Izidor szobra Madridban (Fotó: Wikipédia)
Izidor minden közéleti aktivitása mellett is az imádság embere maradt, és folyamatosan továbbképezte magát a tudományok és a teológia terén. Életfeladatának tekintette, hogy mindazt a tudást, amely a középkor hajnalán az ember rendelkezésére állt, rendszerezze és átörökítse a következő nemzedékekre. A legjelentősebb, húszkötetes Etymologiae című művében korának pogány-klasszikus, keresztény és zsidó ismereteit gyűjtötte össze. Művét ezer éven át az emberi tudás enciklopédiájának tartották – hasonló szerepe volt, mint napjainkban az internetnek.
Forrás: Wikipédia, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
