A legfontosabbal kezdem. Azt üzenjük Kárpátaljának, tartsatok ki! – üzente a Bálna gyomrából vasárnap éjjel Orbán Viktor, miniszterelnök. Aki érti, az érti.
Nekünk is üzent, köszönte a segítséget és ígérte, hogy viszonozza majd. Szekunder szégyenérzet lett úrra rajtam ennél a mondatnál. A saját élettereinkben sokan megtettünk sok mindent, hogy elősegítsük a sikeres választást, de az a párt, amelynek a tagjai maradtunk, illetve lettünk, olyan szemérmesen hallgatott az elmúlt hetekben, hogy az már felháborító.
Az egyik platform túlérzékenysége miatt a másik platform tojáshéjakon járkált, csak nehogy roppanjon ez a törékeny egység.
Voltak, akik évek óta az első sorban tartják hatalmas markaikat a pesti támogatásokért, amit aztán Égető Eszter, alias Parászka Boróka futtatására (is) költenek el, de a választások előtt úgy viselkedtek, mintha nem is tudnának a választások tényéről.
Közben a Most platformból, amelyik egyre jobban érzi a vesztét, úgy kezdtek elszivárogni a szellemek, mint a diszkrét szellentések egy házibulin. Sokan megkönnyebbülnek, de páran érzik, hogy valami itt bűzlik.
Amit a Fidesz-KDNP évek óta a magyarok asztalára tesz, az nem más, mint az igazi, csípős magyar gulyás, hófehér kenyérrel. Amit Gyurcsány készült letenni, azt a néhai Heller Ágnes receptje alapján kotyvasztotta, ráadásul Soros addig mesterkedett, amíg Klára szakácsnő helyett egy futóbolond lett a főszakács. Az eredmény ismert, langyos moslék, ami a kutyának se kellett.
Számunkra tehát egyértelmű a magyarországi tanulság: a gulyáshoz végy egy jó szakácsot és dolgos kuktákat!
Vajon ebből az anyagból, amit összehordtunk a Szövetség asztalára, ki tud olyan gulyást készíteni, amely után megnyalja az ujját a felvidéki magyar, cigány, szlovák? Van-e olyan szakácsunk, aki ki meri mondani, hogy ez a hús már öreg és büdös, nem való a bográcsba? Van-e mersze kimondani, hogy sem a cukor, sem az avokádó nem kell a gulyásba?
Van-e olyan emberünk, aki olyan gulyást készít, amelyet a sztrapacskára rászoktatott gasztrotévelygők is újra örömmel fogyasztanak?
Bárki megnézheti a szlovák hírportálok alatt az echte szlovákok reakcióit. Túlnyomó többségükben határtalanul lelkesednek Orbán győzelméért és azt sugallják nekünk, de jó nektek, magyaroknak és kiéhezetten várnak egy jó felvidéki magyar gulyásra.
Aki ezt nem érti, az főzzön tejbegrízt vagy pudingot, abba való a cukor és az avokádó, díszítésnek, mert így szeretik a gyerekek, de a kemény munkához egy jó csípős gulyást kér a magyar!
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
