Portálunkon már több ízben foglalkoztunk korunk legégetőbb problémájával, az internet világa és azon belül a közösségi média veszélyeivel. Írtunk arról, milyen a digitálisan is jó szülő, melyben a rimaszombati Pelle Veronikát szólaltattuk meg, majd Gaskóné Nagy Erika, a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia divízióvezetője beszélt közösségimédia-használatról és a gyerekeink online-térben való védelméről, akit ezúttal az internet szabályozásáról kérdeztünk.
A közösségi média a mindennapi életünk részévé vált. Sokan többször nyitják meg az egyes platformokat, mint ahányszor valakihez szólnak. S bár a sok ott töltött idő veszélyeket is rejt magában, felmerül a kérdés, hogy mit tehetünk ez ellen? Lehet-e szabályozni az interneten lévő egyes platformokat?
A médiát szabályozó törvények részben az olyan kockázatokra próbálnak választ adni, amelyek a média ránk gyakorolt hatásával kapcsolatban fogalmazódnak meg. Ne találkozzon a tévét vagy YouTube-on videót néző, Instagramon kattintgató gyermekünk olyan tartalmakkal, amelyeket nem tud feldolgozni, amelyek megijesztik, személyiségére negatív hatást gyakorolnak, esetleg átgondolatlan cselekvésre – vásárlásra, szerencsejáték használatára – késztetik. Alkosson ezért a törvényhozó olyan törvényeket, amelyek megvédik a gyerekeket az ilyen tartalmaktól, de legalábbis csökkentik a kitettség mértékét. A médiaszabályozás feladata ezenkívül az információhoz való hozzáférés, a sokoldalú tájékozódás lehetőségének, a média szabadságának és sokszínűségének biztosítása.
Sokan gondolják úgy, hogy szabályozni kellene az internetet? De mi is az az internet? S ha egységesen nem is lehet, tehetünk-e valamit a szabályozás legalább részleges megvalósításáért?
Az „internet” valójában nem más, mint számítógépek hatalmas hálózata, amelyek egységes technikai megoldásokkal kapcsolódnak egymáshoz. Önmagában nem több, mint egy kommunikációs felület, amely egyre több és többféle kommunikációs szolgáltatásnak biztosít teret. Az e-mail, a chat és videochat felületek, a keresők és online térképek, a streaming szolgáltatók videóválasztéka, a személyes blog és a komment, a közösségi oldalon megjelenő élő videó egy koncertről, a webrádió, az IPTV rendszeren érkező televízió műsor, a webáruház, avagy akár az önvezető autó – mind-mind „internetet” használ. Nyilvánvaló, hogy ezeket nem lehet egységesen és teljes egészében szabályozni, ami azonban nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a valóban szükséges szabályozási kísérletek lehetőségét is el kell vetnünk, például a gyermekvédelmi vagy adatvédelmi tárgyú szabályozásokat.
Ha az interneten híreket olvasunk, filmeket nézünk, vagy éppen cipőt rendelünk, akkor ezek ugyanolyan tevékenységek, amit az interneten kívül is teszünk. Az internetes cipőrendelésnek persze vannak olyan kockázatai, amelyek a boltban, személyes vásárlásnál elkerülhetők (a cipőt nem lehet felpróbálni, az eladótól nem lehet kérdezni, az internetes fizetés számunkra kevésbé nyomon követhető). A szabályozás ebben az esetben éppen az ilyen kockázatokat akarja csökkenteni, például azzal, hogy a megrendelt terméket 14 napon belül indoklás nélkül vissza lehet küldeni. A valós fizikai életben és a virtuális világban egyaránt jelenlévő tevékenységek különböznek egymástól, ha másban nem is, a környezetben mindenképpen, ennek megfelelően a fizikai világra és kereteire írott (jog)szabályok nem minden esetben alkalmazhatók ugyanolyan hatékonysággal az online környezetben megvalósuló cselekményekre, ez is indokolja a kifejezetten internetspecifikus szabályozások szükségét.
Mi a helyzet a közösségi médiával? Mit kell tudnunk róluk?
A közösségi média szolgáltatásai, mint a Facebook, az Instagram vagy az olyan videómegosztó platformok, mint a YouTube, illetve a keresőszolgáltatások, mint a Google jogi értelemben nem minősülnek médiaszolgáltatásnak. Ezek a szolgáltatások alapvetően felületet biztosítanak ahhoz, hogy a felhasználók – legyenek akár médiavállalatok, akár tizenéves gyerekek – saját tartalmaikat hozzáférhetővé tegyék, illetve más felhasználók tartalmait megosszák. Közvetítik az információkat az internet felhasználói között, ezért közvetítő szolgáltatónak nevezzük őket. Ezek a szolgáltatások – a jelenlegi definíciók és jogszabályi alapkoncepciók szerint egyelőre – nem hoznak előzetes szerkesztői döntést arról, mely bejegyzés (tartalom, hír, hozzászólás) jelenhet meg a felületeken és melyik nem. Ezeken a platformokon tehát nincsenek ott azok a „kapuőrök” (szerkesztők, hírigazgatók), akiknek a hagyományos médiában dönteniük kell arról, hogy az adott tartalom abban a formában, ahogy például azt egy újságíró megírta, közzétehető-e. A közösségi médiában terjedő információkért senki nem tehető felelőssé. Ugyanakkor az elmúlt években egyre nagyobb lett az igény ezen felelősségviselés szempontjából lefedetlen területek szabályozására, a felelőtlenség megszüntetésére, ez nagyon izgalmas és aktuális kérdése az internetszabályozásnak.
De akkor ki a felelős az interneten elkövetett jogsértésekért?
Az internet egyik legnagyobb lehetősége az, hogy bárki megoszthat rajta tartalmat, információt, terméket, amely el is juthat a fogyasztóhoz. Természetesen a saját közléseiért a virtuális térben is elsősorban mindenki maga felelős. A kérdés tehát az, hogy az említett hozzáférés-szolgáltatók, illetve a tartalomszolgáltatók felelősek-e a rajtuk keresztül közvetített információért, amelyet nem ők hoztak létre. A keresőszolgáltatások és a közösségi média szolgáltatóinak felelősségével kapcsolatban egyelőre nincs magyar vagy egységes európai szabályozás, egyre több tagállam alkot saját szabályokat. Ugyan az Európai Unió is érzékelte már a jelenlegi keretek felülvizsgálatának időszerűségét, de ez a tagállamokhoz képest egyfelől egy lényegesen lassúbb és körülményesebb folyamat, másfelől az eddig megismert uniós jogszabálytervezetek kevésbé merészek a social media felületek felelősségének megállapításában, mint például a német vagy osztrák nemzeti törvény.
A szolgáltatók nem szabályozhatják saját magukat?
A nagy internetes szolgáltatók maguk is szabályozókká váltak a saját felületeiken. A szolgáltatók felhasználási feltételei megszabják a szólás szabadságának, a vélemény közlésének határait. A Facebookon például nem tehető közzé gyűlölködő, mások megfélemlítését célzó, durva erőszakot ábrázoló tartalom, felnőtt meztelenség, szexuális tevékenység, vagy mások szellemi tulajdonhoz való jogát sértő tartalom. (Forrás: https://www.facebook.com/legal/terms)
A szolgáltatók a saját szabályzataikba ütköző tartalmakat a bejelentést követő vizsgálat eredményétől függően eltávolíthatják.
Van-e ezen a területen bármi feladatuk a szülőknek, családoknak?
Mivel a jogi szabályozás egyelőre nehezen talál fogást az új online globális szolgáltatókon, így nagyobb a felhasználók, illetve a gyermekek esetében a szülők felelőssége az online környezet használatával együtt járó kockázatok csökkentésében. Ezért különösen fontos az adatvédelmi és biztonsági beállítások, a jelentési lehetőségek ismerete. Minden új felületet, platformot, ahová a gyerekeink regisztrálnak, fontos áttekinteni és használni, betartva a szolgáltatók által javasolt életkori korlátokat. Az egyes platformok beállításával kapcsolatban a https://digitalisgyermekvedelem.hu/platformok oldalon is tájékozódhatnak.
Személy szerint mit gondol, mennyire reális az, hogy a közeljövőben születik egy összeurópai megoldás a közösségi média egységes szabályozására? S ha születik ilyen, mennyire lesz működőképes?
Ez egy olyan kérdés, amire mindannyian szeretnénk tudni a választ. Azt gondolom, mindenképpen a jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a gyermekek online védelmére, és nagy szükség van arra, hogy ebben az iparági szereplők is vállalásokat tegyenek, a törvényi szabályozástól függetlenül.
Mit tanácsol azoknak a szülőknek és gyerekeiknek, akik rendszeres használói a közösségimédia-platformoknak, de szinte semmit sem tudnak az ott rájuk leselkedő kockázatokról? Amellett, hogy elolvassák a Digitális Gyermekvédelem honlapján található tájékoztatókat, hogyan kezdjenek tudatosabb felhasználókká válni?
Azt gondolom, aki használja a közösségi médiát, az – ha nem is tudatosan – találkozott már online kockázatokkal. Aki azt érzi, hogy folyton ellenőriznie kell az értesítéseit, vagy rossz kedve lesz az Instagram használata után, felfedezte, hogy a reklámok célzottan az ő érdeklődési körének megfelelően jelennek meg, vagy hogy egyes ismerősei bejegyzéseit sosem látja; akit jelöltek már be kéretlenül ismerősnek, vagy küldött tovább véletlenül vírusos üzenetet, az tudja, hogy a közösségi média használatának számos kockázata van.
Akár most kezdenek használni egy-egy platformot, akár már évek óta jelen vannak, fontos, hogy nézzék át az adatvédelmi beállításokat. A gyerekek fiókja legyen privátra állítva, idegenek ne láthassák a képeiket, és ne vehessék fel velük a kapcsolatot. A tartalmakkal kapcsolatban fontos a józan ész és a kritikai gondolkodás; ne higgyünk el mindent, amit online látunk, álljunk meg, mielőtt kattintunk, kedvelünk, vagy tovább osztunk. A szülők esetében nagyon fontos a példamutatás, különösen a képernyőmentes terek és időszakok kialakítása. Minderről részletesebben is tájékozódhatnak ingyenes, interaktív, rövid e-learning tananyagunkból, amely a https://digitalisgyermekvedelem.hu/gyerekkelonline oldalról érhető el.
(Méry János/Felvidék.ma)
