Fotó: Denník N

A magyar nyelv vitathatatlanul csodálatos. Kifogyhatatlan kincsestárában van egy találó kifejezés kormányfőnk viselkedésére, mégpedig a fogadatlan (vagy más szóval hívatlan) prókátor, mely egyértelműen pejoratív jelentésben kéretlen szószólót jelent. Akkor használjuk, ha valaki kérés nélkül kiáll valaki vagy valamilyen ügy mellett.

Nagyon találó egy ehhez kapcsolódó közmondásunk, miszerint: fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye: azaz aki kéretlenül avatkozik olyan dologba, amihez nincs köze, az durva visszautasításra számíthat.

Ez jutott eszembe Eduard Heger szlovák miniszterelnök legújabb „fontos” bejelentését olvasva, miszerint bízik benne, hogy Horvátország nem fogja megakadályozni Svédország és Finnország NATO-csatlakozását „Biztos vagyok benne, hogy a horvátok emlékeznek az Európai Unióhoz való csatlakozásukra, amelyhez minden tagállamnak, köztük Svédországnak és Finnországnak is hozzá kellett járulnia“ – folytatta okfejtését, emlékeztetve rá, hogy Szlovákia akkortájt úgymond elkötelezett volt a horvátok iránt, akikkel szoros kapcsolatokat ápol.„Svédország és Finnország szívesen látott jelöltek a NATO-ban” – nyilatkoztatta ki a magát a NATO szlovák hangjának vélő miniszterelnök.

Nos, hogy a kéretlenség okán rácsapják-e az ajtót a szlovák kormányfőre, amint magát valamiféle hittérítőnek, vagy még inkább porszívóügynöknek képzelve lobbizni kíván a két ország érdekében a horvátoknál, vagy épp a NATO-nál kopogtatva, ahogy Ukrajna európai uniós tagsága érdekében is, nem tudni, mindenesetre viccelődhetnénk azzal, hogy megette a fene Svédországot és Finnországot is, ha Hegernek kell az érdekükben közbenjárnia.

Mondom, viccelődhetnénk, ha éppen lenne hozzá kedvünk, ám azt alaposan elvette az a tény, hogy sajnos ahogy a koronavírus, úgy a háború árát is velünk, országának népével fizetteti meg a kormány, méghozzá kamatostul.

Már csak idő kérdése, hogy az elszabadult infláció, élelmiszer- és energiaárak ellensúlyozására hű brüsszeli papagájként mikor adja ő is a cinikus tanácsot, miszerint fűtsünk, fürödjünk és együnk kevesebbet. Bár mondja, vagy nem, mindenképp ez a sors vár ránk, mert ez a kormány az ország érdekeinek háttérbe helyezésével és az alkalmatlanságával nyomorúságba dönti az országát, melynek mértékére nem mentség sem a járvány, sem a háború, mivel nagyobb hozzáértéssel és körültekintéssel legalább részben enyhíthették volna a negatív hatásokat.

Erre azonban nem volt meg a politikai akarat, mert az idegen érdekek kiszolgálása fontosabb volt és jelenleg is fontosabb számukra (ellentétben a magyar kormányzattal, melyet nem átallanak ezért dühödten bírálni…).

Ezért vállal a kormányfő és az államfő is az itteni problémák tényleges és nem látszatmegoldása helyett szánalmas szószólói és közvetítői feladatokat, melyek sajnálatos módon nem a fontosságuk, hanem nevetséges bohóci mivoltuk bizonyítékai.

(NZS/Felvidék.ma)