A madari alapiskola 2005-ben ünnepélyes keretek között felvette az Édes Gergely nevet. Az immár Madari Édes Gergely Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola minden évben megrendezi a „TOLL és HÁRFA” Édes Gergely-emlékversenyt. Az elnevezés nagyon találó, hiszen hűen tükrözi névadója munkásságát. A toll jelképezi a tudást, költészetet, a nyelv és irodalom sokszínűségét, a hárfa az ének, a zene szeretetét fejezi ki.
Édes Gergely egy kisbirtokos család hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot 1763. január 24-én Madaron. A székely eredetű família Bethlen Gábor idejében települt át Szabolcsba vagy Szatmárba. A királyi Magyarország területén, Érsekújvár környékén 1638-ban kapott földet és nemességet az Édes névvel együtt III. Ferdinánd királytól.
1776-ban a sárospataki, majd 3 év múlva a debreceni kollégium diákja volt, majd, édesapja 1787-ben elhunyt, így anyagi forrásai elapadtak és kénytelen munkát vállalni.
Rektorként dolgozott először Hetényen 1787-ben, majd Martoson 1788-ban.
Ezután kezdődtek lelkészi állásai, többek között Nagykinizs, Nagyvázsony, Csór, Pápa, Kup, majd Tiszatarján, ahol Albert fiánál tartózkodott egészen haláláig 1847. október 20-ig.
Munkásságát a komoly és a könnyed hangvétel egyaránt jellemezte. Komolyabb lélegzetvételű munkái teológiai és természettudományos kérdésekkel foglalkoztak. Így a Természet könyve című tankölteménye. Írt egy verses regényt Szefir s Dalirózsa cím alatt, hexameteres formában. Fő művének A halhatatlanság múzsája című kéziratos alkotása tekinthető, , mellyel a magyar „isteni comediát” kívánta megteremteni. A 15 „zengedezetből” álló költemény egy álom leírása, amelyben a földi halandó végigvezettetik a föld, a pokol és a menny világán. Műfordításai közül Anakreon, Theokritos és Horatius verseinek átültetése értékesek.
A könnyed hangvételt rendkívül szellemes ötletei jellemezték, melyek egyben segítették irodalmi nyelvünk fejlődését. E művei közül legismertebb alkotása a görög szabadságharc idején született egy magánhangzóra épülő hexametere, az „Öt görög öt törököt dögönyöz örökös gyönyörök között…”. Írt danákat – azaz ódákat, iramatokat – azaz epigrammákat, keserveket – azaz elégiákat, nyájaskodásokat – vagyis mulattatásra szánt verseket, és ahogy ő nevezte „eredeti oktató meséket“ is, de dalokat szintén, mint például A petri gulyás címűt, amelyről mindössze utólag derült ki, hogy Édes Gergely, és nem a nép ajkán született.
Idén már tizenkettedik alkalommal rendezték meg az emlékversenyt, amelyben 7 alapiskola (Perbete, Bátorkeszi, Búcs, Dunamocs, Ógyalla, Hetény, Madar) 8 csapata vett részt, míg a népdal-énekeseknél három kategóriában 27 tanuló mutatta be tehetségét.
Édes Gergely költői életművének teljes igényű értékelése napjainkig még nem történt meg, ugyanis egy 113 000 sort számláló életműről van szó. A költő-lelkipásztor léte és tevékenysége mégis mintegy kétszáz esztendeje ott él a magyar kulturális közéletben, s mint hajdan ő jósolta: feltámadásra vár. Mindez azt bizonyítja, hogy Madar község szülöttének, „felújuláskori irodalmunk érdemes költőjének“, helye van a 18. és a 19. század magyar irodalmában.
„A köznép nyelvét őrizd, ha azt akarod, hogy az egész nemzet éljen. A nemzetet a nyelv teszi, a nyelv a nemzet lelke. – Nem csinosítani vagy javítani kell a nyelvet, mely az egész köznépé, mert ezzel romlását dolgoznánk, hanem őrzeni és önnön valóságában megtartani” – írta egykor Édes Gergely.
A népdalverseny I. kategóriájának dobogósai„A Magyarországra mért 1920-as trianoni békefeltételek bemutatása, a békeszerződéshez kapcsolódó események és következmények széles körű megismertetése és a sok szempontot használó, elemző megközelítés beemelése az alapiskola tanulóinak gondolkodásába. A vetélkedő irodalmi, történeti ismeretterjesztő szövegek, illetve térképek és elemzések, szituációs feladatok segítségével ismertette meg a résztvevőkkel a százkét éve történteket. A versenyen szerzett ismeretek a tudás elmélyítése mellett segítenek az egészséges nemzeti öntudat kialakításában is, illetve a nemzeti összetartozás érzésének megerősítésében. Az egyszerre komoly és játékos versengéssel az volt a célunk, hogy a XX. századi magyar történelem máig ható, talán legfontosabb történelmi eseményét újra-és újragondoljuk, és ezzel elmélyítsük a tanulóinkban a nemzeti összetartozás érzését. Ennek megfelelően a hangsúly mindig is elsősorban az együttléten és a közös gondolkodáson volt és van, nem pedig a mindenáron történő győzelem kivívásán. A vetélkedőn a tanulói képességek sokszínű megmutatására kínáltunk lehetőséget: a történelmi ismeretek bővítése mellett a kritikai gondolkodás, a forráshasználat, az információ-gyűjtés, az eredményes kommunikáció, a kritikus gondolkodás éppúgy kelléke volt a versenyzőknek”– mondta az iskola igazgatónője, Szász Veronika.
A műveltségi vetélkedő kérdéseit Marcsa Enikő, a népdalversenyét Fišer Angéla pedagógusok állították össze.
A műveltségi vetélkedő zsűrijének elnöke Vass Laura volt, akinek munkáját Csiba Zoltán református lelkész segítette. A népdalverseny zsűrije a következő tagokból állt: Lami Katalin zenetanár, Radvanszky Károly zenész és Codner Silvia, a köbölkúti Stampay János Alapiskola pedagógusa.
A műveltségi vetélkedő győztese a búcsi Katona Mihály Alapiskola csapata, második lett a bátorkeszi Kováts József Alapiskola, harmadik pedig a hetényi Tarczy Lajos Alapiskola csapata.
Népdalverseny: I.kategória győztese- Fodor Villő (Búcs), 2. Labancz Boglárka (Bátorkeszi) 3. Halász Zoé (Búcs).
II. kategória győztesei: 1. Gábor Jázmin (Hetény), 2. Flegel Tímea (Ógyalla) és Mészáros Zita (Bátorkeszi), 3. Varga Hunor (Madar) és Lucza Sára Zsófia (Hetény). Különdíj: Bednár Miroslav (Ógyalla).
III. kategória két győztese- Fodor Borbála (Búcs) és Nátek Eszter (Bátorkeszi), 2. Szűcs Liza és Rontó Zsolt (Madar), 3. Szűcs Léna (Búcs).
Befejezésül ünnepélyes keretek közt megkoszorúzták az iskola udvarán lévő Édes Gergely emléktáblát, majd közösen elénekelték a Kiss Kata zenekar Szétszórt gyöngyszemekhez című számát.
Miriák Ferenc/Felvidék.ma
