A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés, a törvény elfogadásával kinyilvánítva, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek”. A nemzeti emléknapon a Felvidék számtalan településén tartottak megemlékezéseket. (A tudósításokat folyamatosan frissítjük.)

Képes összefoglaló a gömöri és nógrádi megemlékezésekről

A nemzeti összetartozás napja Gömörben és Nógrádban – képekben

***

A bősiek is emlékeztek

A Csemadok Bősi Alapszervezete a helyi Csemadok-háznál tartott megemlékezést a trianoni békediktátum aláírásának 102. évfordulója alkalmából.  Beszédet mondott Nagy Anikó, az alapszervezet elnöke és Mészáros Árpád, Bős város alpolgármestere.

(Fotó: Jandura Péter)

A zászlófelvonást és emlékbeszédeket követően a műsorban közreműködött Stifter Luca, Dóka Zsuzsa, Bősi Szabó László, Vida Gergely, az Aranykert néptánccsoport, a Pántlika zenekar és a 16. sz. Széchényi István cserkészcsapat. A napot koszorúzással és mécsesgyújtással zárták. (Jandura Péter)

(Fotó: Jandura Péter)

x.x.x

Megemlékezés Nánán

Az összetartozás napja előestéjén Nánán a Csemadok alapszervezete szervezésében is megemlékeztek a trianoni évfordulóról. A helyi kisiskola diákjai és pedagógusai szerepeltek verssel, énekszámmal.

Fotó: Dániel Erzsébet

Majd gyertyagyújtással, nemzetiszín szalagok felkötésével az emlékkőre, imával és a  Himnusz eléneklésével fejeződött be a emlékest. Jelen voltak az iskola pedagógusai, a Magyar Közösség Pártja-platform elnöke, és a helyi emlékező kicsik és nagyok, mintegy húszan.

A Trianon 100 éves évfordulóján felállított emlékkő tábláján József Attila szavai köteleznek:

Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő – a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő – erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

(DE)

x.x.x

Közösségi program a nemzeti összetartozás napján

Június 4-én, szombaton Mosonmagyaróváron fohászkodtak, emlékeztek, koszorúztak a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség családjai. A nemzeti összetartozás napján imát mondtak elődeik lelki üdvéért, a világ bármely pontján élő magyar testvéreikért, s egyben Isten áldását kérték a következő nemzedékek számára is. Nemzeti imánk is eléneklésre került.

A szombati közösségi nap egyben a nemrég ünnepelt gyermeknap jegyében is zajlott, hiszen a pozsonyi és környékbeli magyar családok: szülők és gyermekeik, néhány pedagógus és a pozsonyi magyarok katolikus lelkipásztora kíséretében a Futura Interaktív Természettudományi Élményközpontba, Magyarország legnagyobb tudományos játszóházába látogattak el. A több órás érdekes program közepette a közel ötven főből álló csapat együtt is ebédelt, közösen szórakozott, vagyis a közösségépítés egy újabb értékes napjának tudható be e júniusi szombat is.

A szervezők és résztvevők hálásan köszönik a Magyar Kormány támogatását, hiszen a közösségépítő családi nap kiadásait a Bethlen Gábor Alapnál elnyert pályázati támogatásból sikerült fedezniük. (pozsonyikatolikusok.sk)

x.x.x

Nemzeti összetartozás napja Éberhardon, az Apponyiék birtokán

Czimbalmosné Molnár Éva köszöntője (Fotó: Neszméri Tünde)

Apponyi Albert végső nyughelyénél, az éberhardi Apponyi-kápolnában emlékeztek meg a trianoni békeszerződés évfordulójáról, a nemzeti összetartozás napján, június 4-én. A Csemadok országos rendezvénye a kápolnában ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyen beszédet mondott Czimbalmosné Molnár Éva, a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője.

2010 óta június 4-e a nemzeti összetartozás napja, a Csemadok nyolcadik alkalommal emlékezett ezen a napon Éberhardon, méltó helyszínen, a magyarság védőügyvédjének is nevezett Apponyi Albert sírjánál. 

Az ökumenikus istentisztelet előtt Író Erzsébet, a Csemadok Éberhardi Alapszervezetének vezetőségi tagja köszöntötte az emlékezőket, kiemelve: büszkék lehetünk nemzetiségünkre, ha nem vagyunk büszkék magyarságunkra, akkor nemzetet váltottunk. A magyar nemzet részei vagyunk, ezt demonstrálva jöttünk össze. 

Apponyi Albert megkoszorúzott sírja az Apponyi kápolnában (Fotó: Neszméri Tünde)

Az összetartozásért mindennap meg kell küzdenünk

Czimbalmosné Molnár Éva, a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője beszédében kitért arra, Apponyi Albertet 80 évvel ezelőtt helyezték végső nyugalomra Éberhardon, amikor az ismét Magyarországhoz tartozott a bécsi döntésnek köszönhetően. Apponyi Albert kitűnő szónoki képességekkel, nyelvtudással rendelkező egyik legismertebb magyar politikus volt, a magyarság védőügyvédje, aki a békeszerződés aláírása előtt megpróbálta a lehetetlent, megvédeni Magyarországot. Fel tehetjük a kérdést: mit jelent a nemzeti összetartozás? Ez egy olyan különleges egység, amelyért mindennap meg kell küzdenünk – fogalmazott Czimbalmosné Molnár Éva. 

Zsidó János esperes és Édes Ákos lelkész (Fotó: Neszméri Tünde)

Az ökumenikus istentiszteletet Zsidó János nyékvárkonyi esperes és Édes Ákos deáki református lelkész végezték. Zsidó János prédikációjában kiemelte: az idei évben egybeesik a nemzeti összetartozás napja Éberhardon és pünkösd ünnepe, s a mai csiksomlyói búcsún megvalósult a nemzeti összetartozás is. Amíg magyar ember lesz a földön, Trianon fájni fog, de köszönjük meg Istennek, hogy megmaradtunk. Legyünk rá büszkék, hogy magyarok vagyunk, mivel van mire büszkének lennünk. Isten megmentett minket, 102 éve itt vagyunk, ez azt jelenti, hogy a Teremtőnek terve van velünk.

Édes Ákos igehirdetésében  arról szólt, hogy a magyarság kiválasztott nép, emlékezni sosem szegyen, hanem kiváltság, hiszen, ha van mire emlékezni, azt jelenti, van múltunk, vannak gyökereink. 102 éve egy pénteki napon, délután félárbocra engedték a zászlókat, megkondultak a harangok, megállt az élet, leálltak a gyárak. Trianon beleivódott az emberek szívébe – mondta a lelkész. Édes Ákos szerint Isten kezében van a jövőnk, ha hiszünk benne, megtart bennünket. 

Az ökumenikus Istentisztelet végén megkoszorúzták Apponyi Albert sírhelyét, majd elhangzott a Boldog asszony anyánk, a Tebenned bíztunk régi magyar himnuszok és a mai magyar himnusz is, ezzel kérték a jelenlévők Isten áldását nemzetünkre. 

Bárdos Gyula (Fotó: Neszméri Tünde)

A magyarság összetartozik

Az ökumenikus Istentisztelet után a program az éberhardi kultúrházban folytatódott, ahol Valacsay Edit, a község polgármestere, a Csemadok Éberhardi Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Utána Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke üdvözölte a jelenlévőket, kitérve arra, hogy köszönettel tartozunk a Magyar Országgyűlésnek a nemzeti összetartozás napjáért, hiszen a magyarság egy nemzetként valóban összetartozik. Bárdos Gyula kifejtette reményét, hogy a legközelebbi megmérettetésen a magyarság bizonyítani fog, aminek köszönhetően sok magyar nemzetiségű polgármester és képviselő kerül ki győztesen a választásokon. 

Magyarnak lenni különleges

Czimbalmosné Molnár Éva beszédében elmondta: „Magyarnak lenni jó, a megannyi veszteség ellenére, a személyes és közösségi sorstragédiák, pusztító diktatúrák keserű terhét hordozva is. Magyarnak lenni különleges, mert a múltunk öröksége képes megszabadítani a hamis illúzióktól. Sőt, ez az örökség meg is óv attól, hogy ismét tőrbe csaljanak azok, akiknek már nem sokat számít a nemzeti, a vallási vagy a közösségi összetartozás.”

Szakály Sándor (Fotó: Neszméri Tünde)

Az ünnepi beszéd után Szakály Sándor, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója tartott előadást A trianoni békediktátum és a magyar haderő címmel. A történész elmondta: a határokat nem 1920-ban húzták meg, hanem 1919 márciusában-áprilisában. A nagyhatalmakat nem érdekelte, hogy a magyar politikai vezetők mit gondolnak. A katonákat leszerelték, de felmerül a kérdés: a soknemzetiségű királyság katonái megvédték volna Magyarországot, ha olyat ígértek nekik, amiről addig álmodni se mertek, azaz saját államot…

1919-ben még az is kérdés volt, lesz-e egyáltalán Magyarország. Szakály Sándor előadásában azt is elmondta: az 1938. november 2-ai bécsi döntéssel meghúzott határokat inkább lehet etnikai határnak nevezni, az 1918-ben meghízott demarkációs vonal inkább követte az etnikai határokat, ez nagyjából egyezett a „bécsi határokkal“. A trianoni békediktátumról elmondható: olyanok hoztak döntést Magyarországról, akik azt nem ismerték.

Anka László (Fotó: Neszméri Tünde)

 Anka László, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársa A Huszár-Kormány és a békedelegáció elindulása a párizsi béketárgyalásokra címmel tartott előadást. Károlyi Mihály miniszterelnök a háború végén elutazott Belgrádba, hogy az antant vezetőivel egyezséget kössön a fegyverszünetről, azt remélve, hogy elismerik őt az antant országai, és meghívást kap a béketárgyalásokra, de hamar csalódnia kellett, mert már Belgrádban közölték vele, hogy nem ismerik el.

Az antant országai már régen letárgyalták Magyarország új határait, mire Magyarországgal tárgyalni kezdtek, a tanácsköztársaság idején Lloyd George, brit miniszterelnök meghívást akart küldeni Magyarországnak is, de az antant kézbesítői ezt megtagadták. G. Russell Clark diplomata segített a magyar kormánynak, hogy a románok kivonuljanak Pestről, valamint hozzásegítette az országot egy koncentrációs kormány kialakításához, melynek miniszterelnöke Huszár Károly lett, aki még akkor felajánlotta Apponyi Albertnek a tárgyalódelegáció vezetői posztját, mikor nem volt miniszterelnök, tudva, hogy ez nagyon hálátlan pozíció, s ettől azt is remélte, hogy Apponyi veszít népszerűségéből. 

Magyarország helyzetét az is nehezítette, hogy nem voltak tartalékai, tehát időhúzásról a szerződés aláírásakor szó sem lehetett, hiszen annak érdekében, hogy a magyar delegáció kiutazhasson a béketárgyalásokra, hitelt kellett felvenni. Apponyi Albert még 1919 karácsonyán utazott Budapestre, s a csehszlovákok soha többé nem engedték vissza birtokaira, Éberhardra – mondta el Anka László. 

A Gaudium (Fotó: Neszméri Tünde)

Az Éberhardon megtartott nemzeti összetartozás napi rendezvényen fellépett a Gaudium vegyes kar Komáromból, műsorukkal könnyeket csalva a jelenlévők szemébe, elhangzottak népdalok, Kodály-művek, Koltay Gergely két dala, s a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című dalt a közönség a Gaudiummal együtt énekelte. 

A megemlékezés a magyar himnusz eléneklésével ért véget. (Neszméri Tünde)

x.x.x

Feketenyéken is emlékeztek

A Csemadok feketenyéki szervezetének koszorúját Losonszky Margit, Takács Éva és Farkas Magdolna helyezik el (Fotó: Losonszky Dániel)

Feketenyéken a Csemadok helyi alapszervezete, az önkormányzat és az iskola szervezésében pénteken emlékeztek a trianoni békediktátumra, s annak következményeire.

A templom mögötti parkban elhelyezett emlékműnél a Csemadok helyi szervezetének
elnöke, Losonszky Margit Juhász Gyula gondolatával: „Magyar az, akinek Trianon fáj” kezdte az emlékbeszédet, a zárógondolata  pedig az volt, hogy Trianonban a magyar nemzetet szétszakítottságra, Magyarországot politikai egyedüllétre ítélték, de a magyarság egy évszázadnyi kitartó munkája életképessé tette a magyar államot, a nemzet
határokon átívelő összetartozása pedig erősebbnek bizonyult azon erőknél, melyek fel akarták számolni.

Majd az alapiskola tanulói énekekkel és szavalatokkal emlékeztek a 102 éve történt eseményekre. A tanulók nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be az Összetartozás Tánca felhívásba is.

A Csemadok elnöke és a tanulók (Fotó Losonszky Dániel)

Az emlékműnél koszorút helyezett el az önkormányzat, a Csemadok, az Összefogás, az iskola, óvoda és a nyugdíjasklub. A koszorúzás után a jelenlévők elénekelték a Himnuszt.

Tűzgyújtás, a képen Losonszky Margit és Csady Zsuzsanna polgármester (Fotó Losonszky Dániel)

Szombaton délután családi napot szerveztek az önkormányzattal közösen a sportpályán, ahol palacsinta, lángos, hot dog, gulyás és sültek várták a versenyző családokat  a szervezetek segítségével. Volt arcfestés, kézműveskedés, ugróvár, habfürdőzés és egyéb szórakoztató elfoglaltság is.

Este 20.23 perckor a nemzeti összetartozás napi őrtűzgyújtásba az előző évekhez hasonlóan Feketenyék is bekapcsolódott. (LM)

x.x.x

Ipolyság: a gyásznapból előnyt és erőforrást teremtettünk

Megemlékezés a kopjafánál (Fotó: Pásztor Péter)

Ipolyságon idén is az 1938-as kopjafánál emlékeztek a 102 évvel ezelőtti békediktátumra. A szombat délutáni megemlékezés főszónoka, Sölch Gellért helyettes államtitkár beszédének nyitányaként párhuzamot vont a pünkösd és a nemzeti összetartozás napja között. Ez rávilágít a közös küldetésünkre, hitünk erősítésével – szögezte le. Hozzátette, pünkösd ünnepe összmagyar nemzeti ünnep. 

Mint jelezte: a múlt fájdalma mellett a nemzetünket összekötő jelenünk és a jövőnk is kiemelt figyelmet kap ezen a napon. A nemzetépítés sikerének három pillérét jelölte meg. A kereszténység összetartó ereje segítette a magyar államiság kiépítését. A második erő, ami a magyarságot erősítette a nehéz időkben is, az a család. A harmadik pillér, amire támaszkodhat a magyarság, a munka, ami  a nemzetépítés alapja is – magyarázta a helyettes államtitkár.

Sölch Gellért helyettes államtitkár (Fotó: Pásztor Péter)

 „A mi felelősségünk, hogy ezen alappillérek mentén értékeinket megőrizzük, továbbadjuk a jövő nemzedékének, őrizzük őket. Amíg ezen értékek mellett kiállunk, büszkék lehettünk a közösségeinkre” – zárta gondolatmenetét Sölch Gellért. 

Csenger Tibor, a Nyitra Megyei Önkormányzat alelnöke röviden ismertette a több mint száz évvel ezelőtti történteket. A végzetesnek hitt szakadékból kilábalva ma már újra a térség motorjává vált Magyarország – hangzott el a megemlékezésen. 

Csenger Tibor (Fotó: Pásztor Péter)

„Hátrányból előnyt kovácsoltunk, a kisebbségi létbe kényszeredést megtanultuk és ezt előnyünkre tudtuk fordítani”  – fogalmazott. Hangsúlyozta, hűséggel tartozunk önmagunknak, nemzeti közösségünknek, egyetemes magyarságunknak, valamint a Teremtőnek is.

„A mi dolgunk a helytállás és a hűség a nemzetünkhöz, az anyanyelvünkhöz, a hitünkhöz” – fogalmazta meg üzenetként az 1938-as kopjafánál Csenger Tibor. 

Az 1938-as kopjafa a koszorúkkal (Fotó: Pásztor Péter)

A méltó megemlékezés részeként az Ipoly menti kisváros magyar tanintézményeinek diákjai adtak rövid műsort. Az esemény koszorúzással zárult.  (Pásztor Péter)

(Felvidék.ma összeállítása)