A Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely még 2016-ban kezdte meg működését, majd 2017-ben a csoporttagok úgy döntöttek, hogy polgári társulásként kívánnak tovább működni. A Műhely az elkészült alkotásokat, lakástextíliákat a Hagyományok Házában zsűrizteti, aminek köszönhetően a szervezet már 2019-ben elérte a Tárgyalkotó Népi Iparművész címet, de a munka azóta sem állt meg.
A Hímző- és Viseletkészítő Műhelynek több mint 70 zsűrizett alkotása van, de több mint 500 terméket készítettek, ezek egy része ajándéktárgy. Annak érdekében, hogy a Zoboralja népi művészetét, hagyományait népszerűsítsék, évente szakmai konferenciát szerveznek, amelyen neves szakértők adnak elő, és kiállítják az elkészült alkotásaikat, illetve elismerésben részesítenek olyan személyiségeket, akiknek a Zoboralja és a műhely sokat köszönhet.
2022. július 30-án Pogrányban csodálatos kiállítást látott, aki belépett a kultúrház nagytermébe, ahol gyülekeztek a Műhely tagjai, segítői és az érdeklődők. Az előadások előtt a Pogrányi Nagyharang Hagyományőrző Csoport adott elő pogrányi népdalokat.
Viszóczky Ilona néprajzos, muzeológus az állatábrázolásokról tartott előadást. A 80-as években gyűjtött a Zoboralján, s véleménye szerint még ma is nagy kincseket őriz a régió. A Zoboralján nem gyakoriak, de megjelennek az állatábrázolások is.
„A Kárpát-medence népi alkotásain, hímzésein, faragásokon, templomokban több állatábrázolás is megjelenik, ezeknek szimbolikus jelentőségük van” – mondta Viszóczky Ilona. Az állatmotívumok már az ókori emberek alkotásain is megjelentek. A leggyakoribb szimbólum a madár, amely gyakran életfán jelenik meg, a galamb például bibliai jelképként több helyütt fellelhető. Viszóczky Ilona kiemelte: a vászonhímzések régiek. Az alkotóműhely tagjaitól azt kérte, ragaszkodjanak a saját hímzéseikhez, motívumaikhoz, merítsenek tiszta forrásból, hiszen a Zoboralján fennmaradtak még olyan kincsek, melyekből dolgozni lehet.
Szanyi Mária néprajzos a szálszámolásos hímzések történetéről és jelenéről nyújtott áttekintést. A hímzések történetét sokan kutatták, három elemre vezetik vissza a kialakulását, az egyik a díszítő, de a funkcióval is bíró összekötő elemek használata volt, ezekkel varrták össze az ingek darabjait, vagy bővítették azokat, amikor arra szükség volt. Eredhetnek azok a szőttesből is, hiszen gyakran használtak díszítéseket, ún. szedettes mintákat szőttesekben is. A készítők rájöttek, hogy szálbehúzással gyorsabban tudják díszíteni a vásznakat, ezekből születtek meg később a keresztszemes minták. A harmadik lehetőség az úrihímzés, ebben is a recehímzés, azaz egyfajta vagdalásos technika.
A keresztszemes hímzések a szőttesekből alakultak ki, ennek lényege, hogy a hímzés másik oldalának is szépnek kell lennie. A Zoboralja mintáira jellemző az ún. Assisi hímzés, ami azt jelenti, hogy a minta negatívan jelenik meg, tehát sűrű a hímzés és a mintát azok a részek adják, ahova nem került keresztszem.
A Zoboraljára jellemző a szálvonásos vagy vagdalásos mintacsoport is, amit metélésként ismernek a régióban, ezek elsősorban lepedőkön jelennek meg, az ún. ágyonvalók, ágyravalók az élet három fontos fordulójához kapcsolódnak: a születéshez, a házassághoz és a halálhoz, ugyanakkor nem temették azt el a halottal. A metéléses díszítés megjelenik a férfiak és a nők ingein is, illetve a kötényeket is díszítették vagdalásos technikával.
Szanyi Mária úgy véli, a Zoboralja ismert, de szakirodalom nem áll rendelkezésre, vagy csak nagyon szegényes. Kodály Zoltán volt az első, aki a Néprajzi Múzeumba bevitte az első egerszegi ingeket. Voltak gyűjtések, leírások, ám ezek sajnos nem mind pontosak. Jó hír, hogy megalakult a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely, de nagyon sok munka vár még a kutatókra. A néprajzos szerint ragaszkodni kell a hagyományokhoz, mind a hímzésminták és öltések nevében, mind a technikai megoldásokban további kutatásokra van szükség, be kell gyűjteni a régi fényképeket, illetve levéltárakban is kutatni kell.
A Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely megalakulását Szuper Judit ösztönözte, akinek szüleit a Felvidékről telepítették ki, ő nyitotta meg a kiállítást. A Gránátalma díjas népi iparművész még 2014-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy értékes kincsek vannak a Zoboralján, amit nem szabad kiengedniük a kezük közül, majd egy sikeres Hungarikum pályázatnak köszönhetően néhányan a Nyitrai járásból részt vettek egy táborban, ahol elindult a munka, majd megalakult a műhely, elkészültek az első alkotások, amelyekkel a Hagyományok Házában szép sikereket értek el a tagok.
A Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely két személyiségnek mondott köszönetet, Tóth Borbála elnök kiemelte, olyan személyekről van szó, akik a Zoboraljának segítenek, akiknek a munkássága példaértékű. Jókai Mária néprajzos, kutató, pedagógus a Zoboralja örökségének felkutatásáért, őrzéséért és továbbadásáért kapott emléklapot és tárgyi ajándékot. Tóth Borbála kiemelte a gyűjtés terén végzett munkáját és hogy pedagógusként mindent megtett azért, a gyerekek megismerjék felmenőik szokásait, és megértsék azokat. Mihalcsik Márta népművelő, a Veszprém Megyei Közművelődési Intézet munkatársa a Zoboralja örökségének anyaországban való népszerűsítéséért kapott emléklapot és ajándékot. A népművelő munkásságának is köszönhető, hogy létrejött a Zoboralja értékfeltáró kollégium és a kutatási eredmények kötetben láttak napvilágot.
A konferencia után Presinszky Laura polgármester mondott köszönetet a Műhely tagjainak, hogy ilyen formában is őrzik a népi hagyományokat, miáltal tovább élhetnek a Zoboralja értékes kincsei. Külön köszönetet mondott Balko Szilviának, aki a csoport aktív tagja, de egyénileg is kiérdemelte a Tárgyalkotó népi iparművész címet.
Az előadások és köszönetnyilvánítások és a kiállítás megtekintése után a hagyományőrzők közös dalolással tették ünnepélyesebbé a hímzők zoboralji ünnepét. Nagy öröm, hogy a zoboralji szálánvarrott hímzés Felvidéki Érték lett, most már bízhatunk abban, hogy ez a csodálatos érték hungarikummá válik.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
