Hetedik évébe lépett az üldözött felvidéki papok emléknapja Inámban, Lénár Károly szülőfalujában, ahol a jóságos atya emlékezete még élő, rokonai, barátai, hívei tisztelete kitapintható, és érezhető egy-egy emléknap alkalmával megtartott szentmisén, koszorúzáson, róla szóló megemlékezésen.
Nem volt ez másképpen október 9-én sem, amikor is egy konferencia keretén belül került sor az üldözött felvidéki papok emléknapjára a Szent György tiszteletére felszentelt inámi templomban. Neves előadók, Gubík László, a martosi Esterházy Akadémia alapító igazgatója, dr. Molnár Imre, az országos Esterházy Emlékbizottság elnöke, valamint Dávid Zsuzsanna balassagyarmati művészettörténész és György Ferenc ipolybalogi atya osztották meg gondolataikat Esterházy János boldoggá avatásának folyamatában, aki előtt minden hónap első szerdáján, felajánló szentmisével tisztelegnek a Felvidéken, mindig más-más községben, legutóbb Ipolybalogon, néhány napja pedig Ipolynyéken, a Palócföld számos falujából érkezett zarándokok jelenlétében.
Az inámi templomban kiállított, Esterházy János életútját bemutató kiállításról Gubík László szólt, aki gondolatmenetében megemlékezett a mártírhalált halt politikus pályatársáról, rabtársáról Lénár Károlyról is. Lénár gyakran emlegette, kicsit palócos furfangossággal, hogy erre a vidékre
a jó Isten nem autópályákat adott, hanem keresztutakat, amelyen együtt járhatunk a tisztesség, az emberség és hit soha le nem koptatható kövein, mert azok sarokkőként tartják Isten házát,
melyben otthonra, hazára, szülőföldre találhatunk hosszú, az emberek lelkéig ható gyaloglásaink közepette.
Őt követően Molnár Imre méltósággal és helyenként meghatódva, hiteles történelmi életútsétán mutatta be János testvérünk szenvedéstörténetét, egészen a haláláig.
Mindebbe beleszőve mindazt az emberi jóságot és tanúságtételt, amit csak nagyon ritkán lelhet meg keresztény ember.
Együtt imádkoztunk, hogy Isten hallgassa meg könyörgéseinket, és János szolgáját emelje fel magához, a boldogok mennyei táborába, ahol mint Istenben mélyen hívő embernek, ki tanúságot tett a hitéről, ott a helye, a legtisztább és a leghűségesebb hívei között.
Dávid Zsuzsanna művészettörténész, aki festményeiben, egyéni kiállításaiban is megemlékezett Esterházy Jánosról, mintegy külső szemlélőként, akit megérintett János testvérünk szeretete, hűsége és hite, tett vallomást.
Vallott arról az emberről, aki mindnyájunk példaképe, hitünk fáklyavivője, aki példájával most is előttünk jár.
Az előadások után a templomi hangulathoz és az előadásokhoz, az emléknaphoz szorosan kötődő és illeszkedő Mit tehetnék érted című zenés műsorral kedveskedtek neves magyarországi vendégeink, Sáfár Mónika és Mahó Andrea.
Az előadóművészek szívhez szólóan, a dallamok szárnyán emeltek fel minket az égig, hogy onnan lenézve csodáljuk ennek a nemzetnek a nagyszerűségét, hűségét, hitét, elkötelezettségét, miközben megállapíthattuk, hogy amíg ilyen művészeink vannak, addig nem kell féltenünk a magyar kultúrát. Gyönyörű, a lelket élettel és varázslattal megtöltő percekben volt részünk a közel egyórás előadásuk alatt.
Az ezt követő ünnepi emlékező szentmisén, ahol kilenc felvidéki lelkiatyával, Parák József püspöki helynök kísérete mellett, együtt imádkoztunk Esterházy János boldoggá avatásáért, az addigra már zsúfolásig megtelt inámi templom ódon falai között.
Az emléknap azonban nem múlhatott el a kegyeleti megemlékezés nélkül, mert a szentmisét követően Régi Zsolt polgármester, majd Gubík László emlékező beszédét követően a jelenlévők megkoszorúzták a templom falán a tavaly felavatott Esterházy János-emléktáblát, majd Lénár Károly atya onnan alig néhány méterre található sírját, ahol a két mélyen hívő magyar ember immár nemcsak földi létben, de az örökkévalóságban is vigyázza a felvidéki magyarság mindennapjait.
A helyi magyarság, mint mindenhol az országban, megmérettetés előtt áll, hiszen helyhatósági és megyei választások lesznek a hónap végén az egész országban. Ezért is különleges alkalom volt, hogy az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a régiónkért politikai küzdelembe induló megyei képviselőjelöltjeink, Gömöry Lóránt, Jámbor László és Kerata Ladislav, akik főhajtással és koszorúzással is tisztelegtek a felvidéki magyar hívő emberek számára fáklyaként égő, élő lelkiismeretként lángoló két keresztény sorstársunk előtt.
Különös apropója, évfordulója is volt az idei megemlékezésnek, hiszen Lénár atyát éppen 70 évvel ezelőtt, lukanényei plébánosként, élő fallal vették körül hívei 1952-ben, amikor a kommunista hatalom el akarta őt távolítani szeretett hívei köréből.
Ezekről az emlékekről éppen egy évvel ezelőtt, a lukanényei Esterházy János-emléktábla avatásán mesélt az akkor még szinte gyermek Híves György, Lukanénye későbbi polgármestere, aki az akkori eseményekről néhány oldalas szamizdatban emlékezett meg, hogy a történelem vasfoga ne eméssze fel ennek a csodálatos, hívei szemében hős lelki atyának, Lénár Károlynak az emlékét, aki mindig kiállt a börtönben töltött évei alatt is, a híveiért, a szülőföldjéért, elveiért és mennyei atyjáért, Jézus Krisztusért.
Emlékét őrizzük míg palócok élnek ezen a Földön, mindörökké!
(Hrubík Béla/Felvidék.ma)
