Senki se mondhatja, hogy fölöslegesen fűtik a szlovák külügyminisztérium épületét: Rastislav Káčer keményen dolgozik. Most például Orbán Viktor szurkolói sáljáról posztolt a Facebook-on, meg arrról, hogy eddig még nem volt és sokáig tán nem is lesz olyan külügyminisztere Szlovákiának, aki ennyire pozitívan viszonyul az „uhorszkói örökségünkhöz”, mint ő. Mégis ott üti őt a magyar média, ahol éri.
A rövidzárlatot ezúttal a fenti képen látható sál váltotta ki, nem sok kommentár kell hozzá,
tipikus ideges reakció a tolvajtól, ha szembesül a „bűnjellel”.
Káčer azzal nyitja tirádáját, hogy az elmúlt hónapokban, de különösen mióta külügyminiszter, nagyon „népszerű” lett a magyar médiában. Ha ez alatt azt érti, hogy a kvalitásaihoz és a nemzetközi színtéren betöltött súlyát mérve többet foglalkoznak vele a megérdemeltnél, akkor persze igaza van. No meg, hogy klasszikust idézzünk: aki prostinak áll, ne csodálkozzék, ha meg… magukévá teszik.
Az mindenesetre aligha a magyar média hibája, hogy Szlovákia rendre ilyen színvonalú nímandokat képes kiállítani diplomáciája élére.
Káčer esetében a gyógyíthatatlan magyarfóbiát már jól jelezte budapesti nagyköveti ténykedése is, semmin sem lepődhetünk meg tehát, a legkevésbé azon, ha minden egyes alkalommal agyérgörcsöt kap egy Nagy-Magyarország térkép láttán.
Ugyanis nekünk, magyaroknak ehhez nincs jogunk. Nincs jogunk több mint ezeréves történelmünkhöz és annak szimbólumaihoz, csak mert ez bántja azokat, akik annak idején belőle lakmároztak.
De ha már a szimbólumoknál tartunk: kezdjük most akkor sérelmezni, hogy Szlovákia megbecstelenítette a magyar címert, midőn fogta, vette, lelöttyintette a szláv trikolórral és megtette a magáénak?
Viszont ami már cseppet sem szimbolikus, hanem a rögvalóság: Szlovákia külügyminisztere mindaddig mélyen hallgasson, amíg hazája jogrendjének szerves és máig alkalmazott részét képezik a náci kollektív bűnösség elvére épülő Beneš-dekrétumok. Ez az ősbűn, és nem egy szurkolói sál vagy egy térkép a falon. Facebook-posztok tízezreiben bizonygathatja, hogy mennyire nagyra becsüli a közös „uhorszkói” múltunkat, és hogy a Szlovákiában élő magyarok itt „otthon vannak”, mindez nem több, mint ócska porhintés.
Amíg az alkotmány már az első sorában kizárja a magyarságot, mint államalkotó nemzetet, amíg a náci dekrétumok továbbra is érvényben vannak, addig ezek a szavak ócska hazugságok.
Nem többek, mint egy félnótás hangjai egy jól azonosítható nemzetközi kórusban. Elég csak megnézni, kik csatlakoztak a hisztériához (elég csak annyit mondani, hogy a magyar nagykövetet máris bekérették az ukránok – tetszenek tudni, azok, akik leverik a magyar turult a béke és barátság jegyében…)
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
