Január 19-én este került sor a Széchenyi István Polgári Társulás által, a magyar kultúra napja alkalmából szervezett ünnepi gálaestre a komáromi Selye János Gimnázium dísztermében, amely a magyar nemzeti himnusz eléneklésével vette kezdetét.
A társulás alapító elnöke, Tarics Péter köszöntőjében megjegyezte, a Himnusz megírásának 200., illetve a Szózat megzenésítésének 180. évfordulóját is ünnepeljük ebben az évben. A rendezvényen Becze Szilvia himnuszszakértő, zenész, a Bartók Rádió kiemelt szerkesztő-műsorvezetője tartott előadást a Himnusz születésének történetéről, amelyben külön foglalkozott a Kölcsey-féle, majd az Erkel-féle himnusz fordulatokban gazdag történetével, illetve kitért még a Dohnányi-féle himnuszra is, valamint a Szózat és a Himnusz párhuzamairól is értekezett szakmai prezentációjában.
Költeményként a Szózat volt népszerűbb eleinte
Mint mondta, 1823. január 22-én tisztázta le Kölcsey a Hymnus című költeményének kéziratát – ehhez a dátumhoz kötjük a magyar kultúra napját 1989 óta.
„1829 decemberében jelent meg csak nyomtatásban az Aurora folyóiratban, majd Kölcsey verseskötetében 1832-ben, ám népszerűvé csak a megzenésítése után vált” – mutatott rá.
A Szózatot Vörösmarty Mihály viszont később, 1836-ban írta és szintén az Aurora almanachban jelent meg, ám azonnal népszerűvé vált. „Illett tudni, illett megtanítani a gyerekeknek, futótűzként terjedt” – fogalmazott Becze Szilvia, aki hozzátette, ennek oka valószínűsíthetően az volt, hogy Vörösmarty sokkal inkább részese volt kora közéleti, politikai életének, ellentétben a visszavonult Kölcseyvel.
Így esett, hogy a Szózatra írtak ki először zenei pályázatot Bartay András színházigazgató jóvoltából 1842-ben azzal a szándékkal, hogy megteremtsék a magyar nemzeti himnuszt. A pályázatot Egressy Béni nyerte, azóta is az ő zenéjével énekeljük a Szózatot.
A szakértő megjegyezte, mivel Erkel Ferenc a zsűri tagja volt ekkor, így ő nem indulhatott a pályázaton, ám hangszerelni már ő hangszerelte a Szózatot, mivel Egressy nem volt hivatásos muzsikus. Sőt később végül Erkel is megzenésítette a Szózatot és ez a változat is széles körben ismert.
Elindult hódító útjára a Himnusz
A megzenésített Szózatból azonban nem lett igazi himnusz, ezért Bartay 1844-ben újból kiírta a zenei pályázatot, most azonban Kölcsey költeményére (hat évvel a szerző halála után), mutatott rá Becze. Erkel Ferenc dédunokája, Somogyvári Ákos karnagy kutatásaira hivatkozva részletesen beszámolt ez utóbbi zenei pályázatról, amelyen több zeneszerző is megmérettette magát. A pályaművek közül több is fennmaradt, köztük Egressy Bénié is, amely a második helyezést érte el, jegyezte meg.
A pályázat június 15-ei eredményhirdetését követően, pár hónappal később, augusztus 10-én már az Erkel által megzenésített verset énekelték nemzeti himnuszként a Széchenyi gőzhajó avatásán.
„Nagyboldogasszony napján, a magyarok nagyasszonyának ünnepén a Rákosmezején, a zászlószentelési misén az Úrfelmutatás alatt is megszólalt nemzeti himnuszként” – fogalmazott.
Újból megjelent nyomtatásban, Deák Ferencnek dedikálva, és elindult hódító útjára a magyar himnusz, amelyet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején is énekeltek.
A szabadságharc leverése után hivatalosan nem énekelhették a magyarok és egészen 1903-ig fel sem merült, hogy hivatalossá tegyék.
Ám ekkor sem sikerült, mivel Széll Kálmán akkori miniszterelnök megakadályozta a szándékot, azt gondolva, a Gott erhalte, azaz az osztrák császári himnusz megfelelő a magyarok számára is. A világháborúkat és Trianont követően felerősödött a jelentősége, mutatott rá Becze Szilvia.
Több alkalommal módosítottak a Himnusz zenéjén – már Erkel életében is
A Himnusz modern kori történetének egyik anekdotáját kiemelve beszámolt arról, hogy 1952-ben, Rákosi népművelési miniszterét, Kodályt kérte fel egy új, magyar nemzeti himnusz megkomponálására, amelynek szövegét Illyés Gyulával íratták volna meg. Ám akkor a hetvenéves Kodály ezt azzal utasította vissza, hogy „nem kell új himnusz, mivel jó a régi.”
A Bartók rádió szerkesztője rámutatott, hogy a Dohnányi-féle átdolgozást sokan illették kritikával, amiért lelassította,
ezáltal túl komorrá, kevésbé lelkesítővé vált. Ám mint Becze Szilvia mondta, 1920-as években a világháborús vereség és a trianoni veszteségek érthetővé teszik, hogy a Pozsonyban született, Budapesten tanult zeneszerző búsabbá komponálta a magyar nemzeti himnuszt.
Az előadás során elhangzott, hogy már Erkel életében változtattak a Himnusz zenéjén, amely eredetileg esz-dúrban íródott, amihez rendkívül képzett hang kell – ezért kellett átírni, magyarázta.
A mai, Dohnányi-féle átirathoz képest az eredeti tehát picit gyorsabb volt, ráadásul harangzúgással kezdődött, árulta el. Ahogy azt is, hogy az Erkel-féle himnuszban nem volt cintányér sem, azt is Dohnányi tette a zenekari hangszereléshez.
Hozzáfűzte, Dohnányi tulajdonképpen csak összegezte azon zeneszerzők javaslatait, akik egy 1938-as kormányrendelet értelmében a magyar nemzeti himnuszt könnyebben énekelhetővé igyekeztek tenni, tehát semmiképp sem volt az ő egyéni kezdeményezése, mutatott rá.
A gálaesten közreműködött Császár Angela Magyar Örökség díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, illetve Tóth László és Tarics Péter előadóművészek. A Concordia Vegyeskar, Stubendek László karnagy vezetésével Erkel Ferenc Himnuszát, Kodály Zoltán által megzenésített Petőfi-verseket (A magyar nemzet, A székelyekhez) és az Egressy Béni által megzenésített Nemzeti dalt adta elő. Előadásukban a közönség meghallgathatta az Egressy Béni által megzenésített Himnuszt, végül a Szózat eléneklésével zárult a magyar kultúra napja alkalmából szervezett est.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
