Rastislav Káčer hivatalban lévő megbízott külügyminiszter magyarfóbiáját mára sajnos senkinek nem kell bemutatni. Menetrend szerint hagyják el száját olyan kijelentések, amiket Ján Slota is megirigyelne.
Ámde ezúttal egy olyan Rubicont lépett át, ami már túlhaladt minden határon. Gusztustalan provokációi csak a feszültségkeltést és a konfliktust hivatottak szítani, és megőrül tőle, hogy szavaival nem sikerül egymásnak ugrasztania a szlovák és a magyar nemzetet. Hiszen a korábbi soviniszta reflexre immáron a legtöbb szlovák is csak kacag.
Eme kétségbeesését pedig immár vulgarizmussal próbálja kifejezni. A diplomáciának bár széleskörű eszköztár áll rendelkezésére,
de a közönséges káromkodás legjobb tudomásom szerint nem tartozik közéjük. Sőt a közjogi méltóságokat kimondottan szigorú protokollok kötik. Bár a külügyminiszter alapvetően nem számít közjogi méltóságnak, de a diplomácia vezetőjeként mégis vonatkoznak rá is ezek a szabályok.
Ahogy egy köztársasági vagy egy miniszterelnök, úgy egy külügyminiszter sem mondhat olyat, hogy „Húzzatok a f…ba!” Kiváltképp nem egy szövetséges állam miniszterelnökére értve, illetve egy nép, egy kisebbségi létbe szorult nemzeti közösség tagjaira. Nemcsak etikátlan, nemcsak felrúg minden protokolláris etikettet, de ami sokkal veszélyesebb, olyan indulatokat képes szítani, amiből Szlovákiában sajnos bőven akad.
Egy olyan országban, ahol 5 évvel ezelőtt brutális maffiamódszerekkel végeztek ki egy fiatal újságírót és párját a saját otthonukban (apropó, mennyi időt kell még az igazságszolgáltatásra várni?), egy évvel ezelőtt pedig a nyílt utcán gyilkoltak meg egy meleg párt.
Biztos vagyok benne, hogy mindkét esettel kapcsolatban Rastislav Káčer is felháborodását fejezte ki és akárcsak a liberális mainstream kommüniké, a közbeszéd lezüllését okolta a történtekért. Épp azt a közönséges, uszító provokációt, amit ez az ember most a magyarok ellen tanúsít.
Ezért nem szabad szó nélkül elmenni mellette és hagyni, hogy az ilyen alakok uralják a közbeszédet és töltsenek be állami posztokat, mert azzal épp azt legitimálja akár Zuzana Čaputová elnök asszony és az ideiglenes tákolmány kormány, hogy az ilyen vulgarizmusnak, uszításnak és feszültségnek helye van az általános közbeszédben.
Mindezt ugyanis már nem lehet „szerencsétlen fogalmazásnak” titulálni, és szégyenkezve a szőnyeg alá söpörni. Ezért már nem elég egy bocsánatkérés. Káčernek távoznia kell tisztségéből és eltiltani a jövőben minden közfeladat ellátásának lehetőségétől.
A 30. születésnapját ünneplő Szlovákia kapott már két hatalmas intő jelet, hogy ez a fajta trágár provokáció hova vezet. Most az a kérdés, hogy vajon megvárja, míg újabb tragédia rázza meg? Vagy végre a jóemberkedő, üresen átlátszó gesztusokon kívül tesz is végre ellene és tisztességes, 21. századi állammá válik?
Egy olyan állammá, ahol nem liberális, álszent máz a tolerancia; ahol nem üldöz az állam, mert nem azt a nyelvet beszéled; ami az államé, mely képes szembenézni sötét múltjával és bocsánatot kérni amiért a nácikhoz hasonló emberellenes módszerekkel próbáltak felszámolni egy kisebbségbe taszított nemzeti közösséget; és egy olyan állammá, mely nem lát saját lakosaiban nemzetbiztonsági kockázatot és foszt meg ártatlanokat állampolgárságuktól akaratuk ellenére.
E sorok szerzőjét épp a korábbi liberális külügyi államtitkár, Martin Klus hivatala fenyegette perrel, amiért a Beneš-dekrétumok eltörlésének elutasítását számonkérő cikkben úgy fogalmaztunk, hogy ezek szerint az antiszemita pogromokról is hasonlóképpen vélekedik-e.
Káčer közönséges stílusából ítélve tartunk tőle, hogy ebben az esetben is az erőszakhoz fog folyamodni…
Mert ezeréves békés együttélés ellenére is mindig vannak olyan felforgató provokátorok, Sloták, Rafajok, Káčerek vagy Klusok, akiknek felelőtlen viselkedése és kijelentései vezethetnek Černovákhoz, Beneš-dekrétumokhoz, bárkinek az életére töréshez…
Állítsuk meg ezeket a békétlen uszítókat! Mondjunk nemet a gyűlöletbeszédre!
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
