A budapesti székhelyű Néprajzi Múzeum számos felvidéki vonatkozású, az itteni néphagyományt tükröző néprajzi tárggyal rendelkezik. Ezek közül az egyik legérdekesebb a selmecbányai bányászüveg a 19. és a 20. század fordulójáról.
A bányászpalackok a türelemüvegek egy speciális csoportját alkotják. A türelemüveg egy szűk nyakú, lezárt üvegpalack, melynek belsejében általában apró faelemekből épített alkotások találhatóak.
Az alkotást általában az üreg belsejében állítják és ragasztják össze apró elemekből, csipesz, fapálcika és drótkampó segítségével. Nyugat-Európában általában fekvő formájú türelemüvegek terjedtek el, míg Közép-Európában az álló formátumú palackok domináltak. Legismertebben fajtái a hajókat tartalmazó palackok. Ezek fekvő tájolású üvegekbe kerültek, s egykor Európa-szerte kedvelt, főleg a polgári kultúrához köthető dísztárgyak voltak.
A történelmi Magyarországon az álló tájolású palackokat egyházi tematikájú ábrázolással, valamint a több szinten bemutatott bányászjelenetekkel építették be.
A bányászjeleneteket bemutató türelemüvegek a 17. század végén jelentek meg, s a bányászélet, -technika és -viselet értékes dokumentumai. A három-négy szinten apró figurákkal a legjellemzőbb bányamunkákat eleveníti meg.
Európa-szerte leginkább a bányavidékeken készítettek ilyen palackokat. A szakemberek szerint a készítői és vásárlói egyaránt a bányászathoz köthető személyek voltak.
Készítői közül többet név szerint ismerünk. A türelemüveg készítésének hagyománya családon belül öröklődött. A készítők között találunk egykori bányászokat, akiknek egészségi állapota már nem tette lehetővé a bányászást. Az ilyen üvegek készítésével igyekeztek némi kiegészítő pénzforráshoz jutni.
A történelmi Magyarországon a felvidéki bányászvárosokhoz kötődnek bányászüvegek. Selmecbánya mellett Körmöcbányán, Besztercebányán, Bakabányán alkottak türelemüveget. A műalkotás alapjai legtöbbször a királyvíz (választóvíz) tárolására használt, az ércfeldolgozás során üressé vált négyszögletű, úgynevezett pincetok hutaüvegek voltak.
Mint a Néprajzi Múzeum hivatalos honlapján olvasható: „Európában 46 darab első világháború előtti bányászpalackot ismerünk, ebből hatot – a legtöbbet – őrizzük a Néprajzi Múzeumban. A legkorábbi ismert palack 1737-ből való, Selmecbányán készült. A 18–19. századi példányok a hitelesség igényével összeállított aprólékos, sokalakos munkák, melyeket a bányászattörténet ma dokumentumértékűnek tart az ábrázolt eszközök, viselet, munkaművelet tekintetében.”
Az intézmény új épületében lévő Megérkeztünk című időszaki tárlaton látható a múzeum legnagyobb méretű, Selmecbányáról származó bányászpalackja.
Mint a kiállítási tárgy melletti tájékoztató fogalmaz: „A bemutatott palack a legnagyobb méretű példányunk. Készítője Jozef Červeň volt, aki Selmecbányán élt 1861 és 1932 között. 9 év bányászkodás után kétszer megsérült, nyomorék lett, ezt követően kezdett bányászpalackokat, bányamodelleket, betlehemeket összeállítani. A leghíresebb palackjai 1910 és 1920 között készültek.”
Mint írják: munkáira jellemző, hogy az ábrázolt jelenet nem korhiteles, benne a régi és az új technika keveredik.
A tárlaton is megtekinthető türelemüveg három szinten ábrázolja a bányászati jeleneteket. A három szinten 19 figura látható. Az alakok mellett több kő, ásvány is bekerült a négyszögletes palackba, mint például telérérc, ametiszt kristály, nemesopál. Az egyes szinteket jelző lemezeket galenitőrleménnyel vonták be.
A legfelső, harmadik szint a földfelszínt jelképezi. Itt épületek és a felvonóház makettjeit láthatjuk. Érdekesség, hogy ezen a szinten egyetlen figura sincs. A figurák, a bányászok mindannyian a földfelszín alatti üregekben dolgoznak.
A tájékoztató szöveg beszámol a bányászüveg megvételéről is. Mint írják, a selmecbányai kálváriát ábrázoló türelemüveggel egyetemben 1911-ben vásárolta Selmecbányán Divald Kornél vélhetően magától a mestertől.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
