A szlovák külügyminisztérium saját gyártású műsorában az Ukrajna elleni orosz háború évéről, annak Szlovákiára és a keleti régióra gyakorolt következményeiről, valamint az Ukrajna újjáépítésével kapcsolatos lehetőségekről beszélgetett tegnap este Jaroslav Naď védelmi miniszter és Rastislav Káčer megbízott külügyminiszter a kelet-szlovákiai Nagymihály városában. Egészen szürrealisztikus pillanatokra is sor került, Káčer magából kikelve üvöltött több alkalommal is.
A feszült hangulatú, bekiabálásokkal tarkított nyilvános beszélgetésen a két miniszter még mint az OĽANO jelöltjei értettek egyet, ma már azonban tudjuk, hogy mindketten Eduard Heger jelenlegi miniszterelnök újonnan gründolt pártját erősítik. A városi kultúrházban rendezett eseményen a közönség hangosabb része a Gabriela Kajtárová által vezetett beszélgetést oroszbarát véleményével, közbeszólásokkal zavarta meg.
Ha ezt Oroszországban művelnék, mindegyikük börtönben végezné
A beszélgetés kezdetén a bekiabálók tiltakoztak a háború kifejezés ellen, és inkább a nagy orosz offenzíva szókapcsolatot használták volna, ám a hatodik perctől már azt kiabálták, hogy békét akarnak. A védelmi miniszter helyeselt, de szerinte csak akkor lesz béke, ha Putyin kivonja a katonáit Ukrajnából. Káčer szerint a helyzet a napnál is világosabb: Oroszország az agresszor, Ukrajna az áldozat, mely ország szuverenitását védi. A békéhez szerinte elég lett volna nem megtámadni Ukrajnát és még most is csak annyi kell hozzá, hogy az oroszok visszavonuljanak – vélekedett. A közönség egyre hangosabb, egyértelműen oroszpárti részét Naď azzal „nyugtatta”, hogy Oroszországban mindegyikük börtönben végezné. „Ez tipikus példája annak, hogy demokratikus ország vagyunk. Ha ezt Oroszországban művelnék, mindegyikük börtönbe kerülne. Én örülök, hogy itt vannak” – fogalmazott.
Naď szerint Magyarországon ukrán katonákat képeznek ki
A védelmi miniszter viszonylag higgadtan kezelte a feszült hangulatot, és arról beszélt, Szlovákiának nemzeti érdeke, hogy támogassa az ukránokat, mert senki nem akar oroszokat a határra. A közönség soraiból érkező kérdésre, hogy Szlovákia miért segít erőn felül Ukrajnának, sokszor saját maga kárára Naď úgy felelt – elismerve, hogy katonai segítséget is nyújtunk -, semmivel nem segítünk többet, mint a környező országok, tehát mint Csehország, Lengyelország, vagy a Balti államok, ráadásul ki másnak segítsünk, ha nem a szomszédunknak, akikkel mindig jó kapcsolatot ápoltunk, vélekedett. Ekkor megint beordított valaki a közönség soraiból, hogy a magyarok pedig csak humanitárius segítséget nyújtanak. Erre a védelmi miniszter sokat sejtetően elmosolyodott, és azt mondta, Magyarország ukrán katonákat képez ki (erre a mai nap folyamán reagált a Honvédelmi Minisztérium. A HVG kérdésére válaszolva azt írták, ukrán katonai egészségügyi szakemberek képzése folyik Magyarországon).
Káčer nem bírta idegekkel
Arra a felvetésre, hogy a szlovákiai állampolgárok kevésbé szeretnének a háborús konfliktusba bekapcsolódni, jobb szeretnék Szlovákiát semlegesnek tudni és nem akarnak Oroszország ellensége lenni, a külügyminiszter úgy reagált, ma már a hagyományosan vett semleges országok, mint Svédország és Finnország is szeretnének a NATO-hoz csatlakozni és támogatják az ukránokat, ahogy szerinte az osztrákok és a svájciak is. Kiemelte, Ukrajnát katonailag 60 ország támogatja, politikailag pedig 141 ország. A bekiabálásokra ekkor már Káčer személyeskedően válaszolgatott vissza, és nagyjából a beszélgetés felénél nem csak a közönséget hergelte fel, de saját magát is. Mindenfajta diplomáciai érzék nélkül üvöltve magyarázta, hogy azért kell fegyverekkel támogatni Ukrajnát, hogy távol tartsuk a háborút a határainktól.
Szidta a bekiabálókat, páviánoknak nevezve őket, kétségbe vonva a hazafiasságukat.
A diplomata kitálalt: Hitlerről, Putyinról és a Kassán ügető tengernagyról
Káčer Hitlerhez hasonlította Putyin offenzíváját, és emlékeztetett a náci Németország térnyerésére a szudéta-németekre hivatkozva, amellyel szétverte az akkori Csehszlovákiát. Bár Horthy Miklóst nem nevezte nevén, felidézte az 1938-as bécsi döntést, és azt kérte számon a közönségen, hogy nem akarhatja senki, hogy egy tengernagy lovagoljon be fehér lovon, és mindenkinek értenie kell, mit vesztett akkor Szlovákia. „Ez ugyanaz a forgatókönyv, csak most a nemzetközi közösség összezár” – fogalmazott, hozzátéve, ennek hiányában ma már bent lennének az oroszok az országban és ma már „Kassán ügetne valami admirális”. A közönség megtapsolta Káčert.
Ezt követően némi nosztalgiával hosszan ecsetelte, hogy Kelet-Szlovákiában töltötte katonai szolgálatát, és annak ellenére, hogy a közönség egyes tagjai úgy viselkednek, mint az állatok, örömmel tett eleget a mai, kelet-szlovákiai látogatásának. Szerinte, aki azon a véleményen van, hogy nem szükséges az ukránokat támogatni, de hagyni kell, hogy Donyeck, Luhanksz orosz kézre kerüljön, az olyan, mintha azt mondanák, legyen Dunaszerdahely vagy Kassa újra magyar kézen.
A Szlovák Nemzeti Felkelés hősei összeokádnák magukat önöktől. Štefánik és a legionáriusok, akik a déli határainkat védték 1919-ben forognak a sírjukban az ilyen aljas emberek miatt” – fokozta a hangulatot a diplomata. Milyen hazaszeretet az, milyen ember az, aki kijelenti, hogy nem harcolna a hazájáért? Szégyen önökre!
– hőbörgött a magából teljesen kikelt külügyes. A teljes beszélgetést itt lehet megnézni.
Szalai Erika/Felvidék.ma
