Mondhatnánk, hogy ami a politikusok egymásnak küldött sértő üzeneteit illeti, már javában zajlik a választási kampány, de ez nem felel meg a valóságnak, mert a szlovák politikai életben ez kampányon kívül is mindennaposnak számít. Matovič amúgy is mestere az ösztönös megnyilvánulásoknak, Káčer pedig közismerten tajtékzó dúvadként nyilvánul meg, gyakran elvesztve önuralmát.
Ez nem éppen szerencsés egy külügyminiszternél, akinek hideg fejre és fejlett diplomáciai érzékre lenne szüksége. Neki pedig más egyéb hiányosságai mellett e kettő sem erőssége, finoman fogalmazva. Ezt szégyenletesen bizonyította a nagymihályi lakossági gyűlésen is, ahol teljesen elvesztette a fejét és magából kikelve ordítozott, válogatott sértésekkel illetve, páviánoknak és barmoknak nevezve a közönségét és úgy általában mindenkit, aki más véleményen volt, mint őtévedhetetlensége.
Mindezt Igor Matovič sem hagyta szó nélkül és közösségi oldalán bejelentette, hogy maga is ellátogat Káčer és Naď leszereplésének színhelyére, méghozzá testőrök nélkül, „nem tíz titkosszolgával“, mint Káčer, hozzátéve, ha valaki le akarja lőni, tegye.
Káčer sem maradt adós a válasszal, azt válaszolta, hogy „a mi hősünk, aki két évig villogó fényjelzéssel és testőrökkel száguldozott a pozsonyi utcákon, hogy a járókelők szöcskeként ugráltak félre előle, most testőrség nélkül megy Nagymihályra, illedelmes úriemberként, nem mint a bunkó Káčer”.
Matovič erre reagálva kifejtette: „… úgy vélem, hogy megbirkózunk a helyzettel és megmutatjuk ennek a komplexusoktól szenvedő miniszternek, hogy a homlokegyenest eltérő nézeteket valló emberek is tudnak normális vitát folytatni … természetesen akkor, ha a komplexusos miniszter feleslegesen nem hecceli és nem nevezi őket alávaló gazembernek, barmoknak és majmoknak. Drukkoljunk, hogy megmutathassuk neki, hogy ezt másként is lehet”.
A „bátor” tettre hétfőn kora este került sor, ahogy Matovič közhírré tette, testőrök nélkül, de ugyancsak nem híján az indulatoknak, az emberek ugyanis okkal és joggal adtak hangot elégedetlenségüknek, a rendezvény viszont nem fulladt botrányba, mint Káčer esetében.
Matovič nem kelt ki magából és nem nevezte barmoknak az embereket, és bántódása sem esett. Megoldások természetesen nem születtek az ország égető gondjaira, nem is erről szólt ez az egész. Elmondhatjuk viszont, hogy a választási kampány már javában zajlik…
Mindennek a hátterében az áll, hogy Jaroslav Naď és Rastislav Káčer csatlakoztak az OĽaNO-ból távozott Eduard Heger Demokraták pártjához, mely hasonló nézeteket valló választók szavazataira pályázik, mint az OĽaNO. Igor Matovič Hegernek és Naďnak sok sikert kívánt, közvetlenül nem támadja őket, annál inkább Rastislav Káčert a Karol Hirmant.
Így folyik hát nálunk a hatalomért zajló szánalmas harc, ami mindenről, csak nem a választókról szól. A választók csak akkor kerülnek a lehangoló képbe, ha Káčer gyógyszere elgurultával barmoknak titulálja őket. Remélhetőleg ezt szeptemberig meg is jegyzik maguknak…
(NZS/Felvidék.ma)
