„A barátság is csak véges dolog, úgy látszik, aminek az élet törvénye szab határt“ – mondta volt Kertész Imre Nobel-díjas írónk. Bátorkodom szabad fordításban egy árnyalatnyit módosítani a gondolatmeneten, s a barátságot az együttélés szókapcsolattal megtoldani. Mint mindennek, annak is megvannak a normatívái s a maga szerény rendje.
Rendben akkor találtatik, ha a segítség viszonozásra lel. A lévai magyarság s azon belül is a Reviczky Társulás ebből a szempontból mindenkori partnerként viselkedett. A kulturális komisszió, a városi tanács s a közgyűlés álláspontja egy rémisztő képződményként támadt a magyar kisebbségre Léván, s Szent György havának első hetében 1000 euróval honorálta a Reviczky Társulás 110 éves áldozatos munkáját! A hungarofób önös érdek felülírta a józan keresztényi értékeket!
A források eloszlását s azok allokációját figyelembe véve, jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy milyen értékek mentén valósult az meg, s miért „vándorol“ a kultúrára szánt összköltség majd 30%-a jelenlegi, illetve volt tagok zsebébe? A fékek és ellensúlyok fogalma, valamint az elfogadás hangzatos „rikácsolása“ csak addig időszerű, amíg az adott témakör nem érinti a magyarságot?
Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy az adózás pillanatában nem képez szempontot a nemzetiség és a vallási hovatartozás. Mily elfogadó! A „visszacsorgatásnál“ ettől a tisztelt hölgyek s urak általában eltekintenek!
Addig rendjén találtatik minden, míg koszorúzunk s táncolunk, de amint közösségként viselkedünk, s jogosan várjuk el a támogatásukat, már egy sáltól is be tetszenek ifrikálni, s bátorkodom megtetézni, hagyják lassan a gyermekeink fejére omlani a Juhász Gyula Alapiskola tornatermének mennyezetét! Ahol tudják, megfúrják nemzettársaink törekvéseit, s hagyták volna feledésbe merülni neves nagyjaink sírjait! „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak.“
A tiszteletet kiérdemeltük! Azt elvárjuk, mert megadtuk! Folytathatnám kikeletig, de nem teszem. Gusztustalan és kiábrándító! A mi elveink nem nyúlékonyak, annál inkább sziklaszilárdak!
Bars és Hont vármegye a mi otthonunk is, egy évszázada képviseljük Léva városát, öregbítjük hírnevét. Hozzáadott érték ez kérem, kézzelfogható eredmények, legyünk szerények.
Nem, nem a kis gömböc szól belőlünk, annál inkább a csalódottság! „Mostohakölök“ szerepben nem kívánunk tetszelegni tovább, s kikérjük magunknak, hogy a továbbiakban az „édes szülő“ fogalmával kacérkodjanak!
Vegyék tudomásul, hagyományaink ápolását, nagyjaink emlékét s a magyarság egyetemes értékeit ezentúl is ápolni kívánjuk, ha tetszik Önöknek, ha nem! Mi még élünk, élni akarunk, de leginkább túlélni! Aggódunk! A radikalizálódás és a xenofóbia előretörése városunkban is megjelent. A mindenkit megbélyegző liberálbolsevizmus és a politikai amatörizmus háttérbe szorítja az alkotni kívánó polgártársaink, s a mi törekvéseinket is.
Rossz az irány tisztelt hölgyek, urak. Hátra arc! A kritikánkat fogadják tisztelettel! Korunkhoz mérten indokolt az. Az „öregúr“ néha oktat, oktathat, de ha úgy alakul, tanácsol is! Az alamizsnát köszönjük, s szégyelljék magukat!
Baráti üdvözlettel Urbán Zoltán, a Reviczky Társulás elnöke.
(Urbán Zoltán/Felvidék.ma)
