Múlt hét csütörtökön Kertész Dávid kárpátaljai író találkozója zajlott a somorjai Madách Imre Gimnázium egyik osztályának zsúfolt hallgatóságával. Aki ott volt, egy izgalmas, gondolatokban gazdag esemény részese lehetett.
A szerző – a könyv fülszövege szerint – 2018-ban elnyerte az Irodalmi Jelen folyóirat debütdíját próza kategóriában. Az ugyancsak a könyv borítóján olvasható könyvajánlót Kubiszyn Viktor magyar író, újságíró így kezdi: „Kertész Dávid mesél. Történeteket, amelyek egyszerre kortársak, meseiek és időtlenek.” A keresztúri vámpír és más történetek c. novelláskönyv a 30 éves Kertész Dávid első kötete, amely 2020-ban jelent meg a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. kiadásában az Előretolt Helyőrség Íróakadémia program keretén belül.
Három fejezetbe sorolva olvasható a tizenöt történet, már a fejezetcímek is sokatmondóak: Esküszöm, megtörtént, Ez nem velünk történik, Azt hiszem, meg fog történni.
A szerző elmondta, a múltban, a jelenben és a jövőben játszódó történetekről van szó. Ugyanakkor a párhuzamos dimenziók elmélete alapján minden valóra válik, így ezek a történetek is. A könyv címe nem egy konkrét települést jelölt, „Keresztúr” szinte a Kárpát-medence valamennyi településén található, ahol keresztény templomot állítottak.
Üde jellemzője a somorjai könyvbemutatónak az, amilyen figyelem övezte az egészet, beleértve a beszélgetést vezető tanárnőt és a gimnázium diákjait is, akik kérdések hosszú sorával nyújtották meg a találkozás idejét, amit senki sem bánt.
A traumákkal kapcsolatban az író úgy vélekedik, azok feldolgozásának legjobb módszere a humor.
„Minél többet tudunk nevetni rajtuk, annál hamarább túl tudunk lépni rajtuk” – mondta Kertész, akinek Rejtő Jenő az egyik kedvenc írója. A másik pedig Szerb Antal, a Pendragon-legendáját a 20. század egyik legjobb magyar alkotásának tartja, már 12 évesen olvasta.
Arra a kérdésre, hogy mennyire ismeri a felvidéki magyarság sorsát, ezt válaszolta: „Nem annyira, mint szeretném, nagyjából feleannyira, mint kellene.”
A konkrét ismeretei között említette a beneši dekrétumok és a kitelepítések okozta megpróbáltatásokat. És itt emlékeztetett a párhuzamos sorstragédiákra, mint pl. a kommunista koncentrációs táborokba, az ún. Gulágokba hurcoltakra (köztük volt több tízezer kárpátaljai magyar is, akiknek többsége már nem térhetett haza), amelyek segítenek átérezni a felvidéki magyarsággal szemben elkövetett gazságokat is.
Az író-olvasó találkozót Polgár Hajnalka, a Magyar Polgári Kör vezetője szervezte. Ő még a Gaudi-Nagy Tamás jogvédő politikussal közösen szervezett délvidéki helyzetfelmérő útjuk során ismerkedett meg Dáviddal, mivel a Pesti Srácok szerkesztőségének munkatársai is velük voltak.
Hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy ismerjük jogainkat az anyanyelvünk használata terén is.
Ezt példával is illusztrálta, ha itt, Somorján valaki nehezményezi, hogy magyarul beszélünk, nyugodtan helyreigazíthatjuk: Szlovákia az Európai Unió tagállama, így itt ebből kifolyólag életben vannak bizonyos jogszabályok a nyelvhasználat terén is, és ha ezt nem tartják be, nem mi sértünk törvényt, hanem ők. Mint mondta, sajnos a Stockholm-szindrómaként is ismert megfelelési elvárás sorainkban is tapasztalható. A magyar nyelvhasználat terén példaként említette Márai Sándort, aki csak magyarul írt, mégis a legtöbb nyelvre lefordított magyar író.
Kertész Dávid hozzátette, hogy azért is volt számára fontos az említett délvidéki út, mert a tapasztalatok szerint a délvidéki történések körülbelül 50 évvel később elérik Kárpátalját is.
Íróként most mesekönyvének zárómunkáival foglalkozik, ebben mitológiai történeteket népmesésít. Úgy gondolja, az író feladata, hogy elsősorban az olvasóhoz szóljon. „Aki nem akarja, hogy szórakoztató legyen az írása, az nem fog értéket közvetíteni” – mondta.
(Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
