Csáky Pál (fotó: Andrónyi Tamás)

„Aligha tudja megmutatni, mit tud, mert nincs parlamenti támogatottsága” – mondja Csáky Pál Ódor Lajosról, aki tegnapi eskütétele után Szlovákia miniszterelnöke lett.

Az egykori miniszterelnök-helyettes szerint az új, szakértői kabinetet vezető kormányfő ugyan vállalja magyar identitását, de kisebbségi témákban soha nem nyilvánult meg és várhatóan nem is fog. A szeptemberi előrehozott választások nagy esélyese a nacionalista Robert Fico; a magyar kormánysajtóban őt dicsérő cikkeket felvidékiként Csáky Pál kényelmetlen érzéssel olvassa. Szerinte ugyanis a világ sem Fico-ügyben, se más témában nem arra megy, mint amit Budapesten kitalálnak. „A Fidesz kilépése a Néppártból egyike volt a magyar önáltatásoknak, márpedig ezek mindig megbosszulják magukat” – mondja az egykori néppárti európai parlamenti képviselő. Szerinte a határon túli magyaroknak az ukrajnai orosz agresszió nagyon rosszat tett, ugyanis az európai államok gyanakvóbbak lettek a kisebbségi jogvédelemmel szemben. Csáky Pállal a Ablonczy Bálint készített nagyinterjút.

Szlovákia mindmáig egyetlen magyar miniszterelnök-helyettese örül az első magyar miniszterelnöknek?

Vegyesek az érzéseim. Ódor Lajost hosszú évek óta ismerem, pályája kezdetén, a második Dzurinda-kormány idején megszavaztam, hogy bizonyos posztokra kerüljön, jó szakembernek tartom. Ugyanakkor ilyen kaotikus helyzetben a szlovák miniszterelnöki posztot de facto két hónap aktív időtartamra elvállalni kamikáze-akcióval egyenértékű. Szeptemberben már választások lesznek, nyáron pedig a parlament nem ülésezik. A probléma második része, hogy ezt a kabinetet mindenki Zuzana Čaputová köztársasági elnök bábkormányának tartja. Az új és a régi ellenzék részéről minden kritika, ami az elnök személyével kapcsolatos, Ódor Lajosra is záporozik majd.

Aligha tudja megmutatni, mit tud, mert nincs parlamenti támogatottsága.

Ódor Lajos magyar iskolákban tanult, ugyanakkor teljes pályáját a szlovák pénzügyi szférában végezte. Vállalja magyarságát?

Igen, de magyar ügyekben soha nem volt aktív.

A magyar nemzeti politikától mindig távol tartotta magát, legközelebb a szlovák liberálisokhoz és Čaputová elnök asszony Progresszív Szlovákiáért pártjához áll.

Közgazdászként kiváló, de neki most egy politikailag tapasztalatlan emberekből álló, parlamenti támogatottsággal nem rendelkező kormány élén kell majd egyensúlyoznia, nehéz helyzetben.

Tehát ne is várjunk tőle kiállást például a Beneš-dekrétumok ügyében?

– Kizártnak tartom a fellépést a témában. Nem is lesz rá ideje, hiszen alapvetően a pénzügyi helyzet stabilizálására kell majd törekednie. Kormányprogramját minden valószínűség szerint leszavazzák majd a parlamentben, ennek hiányában kell manővereznie. Össze kell állítania az ország jövő évi költségvetését is.

(…)

Felvidéki magyarként milyen érzés, hogy a magyarországi állami sajtó Robert Ficónak szurkol? Hiszen 2006 után az ő miniszterelnöksége idején hurcolták meg Malina Hedviget, gátolták az anyanyelvhasználatot, hoztak kettős állampolgárságot tiltó törvényt, verték meg a DAC szurkolóit és akadályozták meg Sólyom László belépését az országba.

Kényelmetlen érzés olvasni ezeket a cikkeket. Külhoni magyarként nagyon furcsállom. Magyarországot mintha időnként megtámadná egy vírus. Ez a vírus politikai elemzőknek, politikusoknak azt sugallja, ha öten-tízen leülnek és megvitatják, merre kell mennie a világnak, akkor a világ arra fog menni – Fico-ügyben, de más témában is.

Ha megnézem a huszadik századot, az esetek 98 százalékában a világ nem arra ment, amerre Budapestről irányt akartak neki szabni. Ebből a politikából nagyon rossz helyzetek, sőt tragédiák fakadtak. A nyelvi elszigeteltség fölé kellene emelkedni és megnézni, mi zajlik a külvilágban. Az öncélú „csak azért is szembe megyek a világgal” felfogás megbosszulhatja magát. Visszautalhatok az első világháború előtti időszak köldöknézésére, az 1918-as téblábolásra, ami részint Trianonhoz vezetett. Vagy 1941-re, amikor a világ akkori öt legerősebb hatalma közül háromnak (az Egyesült Királyságnak, az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak) mi üzentünk hadat. A viccet idézve: nem bátor az a ló, csak vak. Ez a mostani helyzet sem Magyarországnak, sem a külhoni magyaroknak nem jó.

Rég hallottunk határon túli magyar politikustól a kormányzattal kapcsolatban ilyen éles bírálatot…

Nem nevesítek senkit, az egész magyar közéletnek címzem észrevételeimet, mert úgy gondolom, több felelős személyiségre kellene alapozni. Zsákutca, ha egyetlen emberre épül egy rendszer, amiképpen az is zsákutca, ha az ezzel szemben megfogalmazott alternatíva is kizárólagosságban gondolkozik.

A személyes érdekek mindig szétzilálják a politikát.

Ha a szlovák politika kaotikus, a szlovákiai magyar politika sajnos még inkább, amelyet teljesen széttrancsíroznak az egyéni ambíciók.

A teljes interjú ITT érhető el.

(https://www.valaszonline.hu/Felvidék.ma)

Kapcsolódó cikkek