Miroslav Wlachovský külügyminiszter is részt vesz a kedden, július 11-én kezdődő vilniusi NATO-csúcson, a Zuzana Čaputová államfőt kísérő szlovák delegáció tagjaként – tájékoztatta a TASR-t a külügyminisztérium kommunikációs osztálya.
Zuzana Čaputová államfő kedden reggel Litvániába utazott, az Észak-atlanti Szövetség csúcstalálkozójára. Miroslav Wlachovský külügyminiszter és Martin Sklenár védelmi miniszter kíséri az államfőt a kétnapos vilniusi csúcson.
„A tagállamok vezetői az orosz katonai agresszió után kialakult ukrajnai helyzetről, Ukrajna NATO-tagság felé vezető útjáról, védelmi és elrettentő képességeinek erősítéséről, valamint a NATO kiberbiztonsági és energetikai szempontból legsebezhetőbb partnereinek támogatásáról fognak tárgyalni” – közölte a tárca.
Wlachovský a csúcson részt vesz a NATO külügyminisztereinek informális megbeszélésén Bosznia-Hercegovina, Grúzia és Moldova képviselőivel ezen országok további támogatásáról.
A NATO-tagállamok vezetői, köztük Joe Biden amerikai elnök a NATO előtt álló legfontosabb kihívásokat vitatja meg, a fő hangsúly a NATO keleti szárnyának megerősítésén van, további központi téma Ukrajna közeledése a NATO-hoz.
Három nagy gond a vilniusi (Litvánia) NATO-csúcstalálkozó előtt.
Először is, mit mondjanak a NATO-ba roppant intenzitással igyekvő ukránoknak, akik várják, követelik a meghívást a szervezetbe, de Washington – és az utóbbi időben Berlin is – ódzkodik?
Másodszor: kérdés a védelmi szervezet terjeszkedése is. A NATO-t eredetileg a Nyugat-Európát fenyegető szovjet veszély ellen hozták létre. Ma már globalizálódott, például Afrikában, a Távol-Keleten is jelen van, és ez megosztja a gazdaságilag amúgy sem csúcsformában lévő NATO-tagok erőforrásait.
A harmadik nagy kérdés pedig a kazettás lőszerek Ukrajnának való szállítása.
A kazettás lőszereket elsősorban a polgári lakosságot veszélyeztető jellegük miatt tiltották be. Pontatlan fegyverek, de arra jók, hogy egy nagyobb területen megsemmisítsék az élőerőt, az ott tartózkodókat – függetlenül a kilétüktől (polgári személyek vagy katonák). Közös jellemzőjük, hogy egy tartályból akár több száz, kisebb, általában öklömnyi méretű minibombát szórnak szét. Repülő alkalmatosságokról ledobott tartályokban, nagyobb kaliberű (120, 122, 152, 155 milliméter űrméretű) tüzérségi gránátokban juttatják el a kiszemelt célterület fölé. Itt a levegőben, meghatározott magasságon kisebb robbantással szétszórják a minibombákat (bomblet – faramuci becézéssel bombácskák). A minibombák röppályáját a menetszél, a levegő hőmérséklete, a légnyomás, a légnedvesség és más tényezők befolyásolják. Pontos röppályájuk kiszámíthatatlan. Ezért a velük való támadás területek, nem pontcélok ellen irányulhat. Egy 122 milliméteres, közepes kaliberű kazettáslőszer-gránát akár egy futballpályányi területen is pusztíthat.
A szállításról a döntést az USA kormányzata hozta, a NATO-t nem bevonva. De facto a Nyugat, a NATO, az „Öt Szem” (USA, Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland és Kanada) valamennyi jelentős országa, beleértve Japánt – kivétel az USA – csatlakozott a 2008-as, a kazettás lőszereket betiltó konvencióhoz. Kijev, Moszkva és Washington mellett nem csatlakozott az egyezményhez Varsó, Helsinki, Bukarest, Vilnius és Tallinn sem.
Az USA 155 milliméteres nehéztüzérségi kazettáslőszer-gránátokat ígért Kijevnek.
Az európai NATO-szövetségesek közül Berlin – Londonnal ellentétben – jelezte „megértését” az amerikai döntés iránt. A mértékadó francia Le Monde szerkesztőségi cikkének címe szerint a kazettáslőszer-szállítás „veszélyes eszkaláció”. Spanyolország, egyes skandináv NATO-tagok határozottan ellenzik az amerikai lépést.
(tasr/vg.hu/Felvidék.ma)
