Duray Miklós emlékének szentelték a MartFeszt nulladik napját. A három év után visszatérő szabadegyetem nyitónapján, a Szövetség a Közös Célokért rendes éves tanácsülésén elhangzott, a szervezetnek fontos célja alapítójuk és tiszteletbeli elnökük szellemi hagyatékának megőrzése, feldolgozása. Ezt követően pedig sor került a Duray Miklóst ábrázoló dombormű leleplezésére, ez az első emlékjel a Felvidéken, amellyel az itt élő magyar közösség tiszteletét rója le Esterházy János után a felvidéki közélet és politikum legnagyobb formátumú, meghatározó alakja előtt – hangzott el.
Este hét órakor került sor a martosi szabadegyetem nyitónapján a Duray Miklóst ábrázoló dombormű ünnepi leleplezésére, melyen Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke mondott beszédet. Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója köszöntötte az eseményen megjelenteket és hangsúlyozta, Esterházy János óta Duray Miklós volt a felvidéki magyar közösség és politikai élet legnagyobb formátumú, meghatározó alakja, a stratégiai gondolkodás kimagasló személyisége.
Mint mondta, életét a közösség szolgálatának szentelte: írt, tanított, rendszert váltott, az élen állt akkor is, amikor ez életveszélyes volt.
„Amikor pedig azt kívánták tőle, képes volt a társadalom érdekében háttérbe vonulni. Halála a családja és a felvidéki magyarság mellett a Kárpát-medencében, valamint Csehországban, Ausztriában élő magyarságot éppúgy megrázta, mint a lengyelországi és amerikai barátait, harcostársait. Végső útjára január 17-én számos közjogi méltóság mellett közel ezren kísértük el” – fogalmazott, hozzátéve, a Szövetség a Közös Célokért társulás államfőhöz méltó temetést szervezett saját halottjának. Emlékeztetett: a szervezet a Példabeszédekből idézett verssel búcsúzott néhai elnökétől, mely így szól: „…az igazak gyökere mozdíthatatlan”.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke tartott ünnepi beszédet az első felvidéki, köztéri Duray-emlékjel leleplezése alkalmából. Ebben leszögezte, Duray már akkor nemzetstratégiát épített, amikor az államszocializmus éveiben ilyen irányú gondolkodás hivatalosan még Magyarországon sem létezhetett.
„Súlyos üldöztetést, bebörtönzést, egzisztenciális fenyegetettséget, elhallgattatást és számkivetettséget is kénytelen volt elviselni élete során” – fogalmazott. Megjegyezte, Duray Miklós egymagában a felvidéki magyarság XX. századi korrajza, amit „hajthatatlan és hajlíthatatlan őszinteséggel tárt fel, nem kímélve azokat, akik a közösségi érdekek fatörzse mögé bújva az egyéni érdekérvényesítést helyezték előtérbe”.
Örökségéből, szellemi hagyatékából több idézetet is felolvasott beszéde során Duray Miklóstól, többek között kiemelve: „Megbocsátani tudni kell, felejteni nem szabad! De mindezt a közösségi érdekképviseletért vállaltam. Ne én legyek annak a szétverője, amit magam is akartam. Lehet, hogy ez megalkuvás, de lehet, hogy csak önfegyelem, hiszen reggelente csak ketten vagyunk egymással szemben: a tükör és önmagam”. Duray Miklós életét, munkásságát méltató beszédét követően egyperces néma csenddel adóztak emlékének a megjelentek. Szász Jenőnek, az NSKI elnökének a martosi szabadegyetem nyitónapján elhangzott teljes beszéde itt olvasható.
Duray Miklós első felvidéki emlékjelének felavatásán a dombormű megalkotója, Turi Török Tibor, Köztársasági Érdemjellel kitüntetett, Podmaniczky-, Pro Urbe- és Pro Cultura-díjas szobrász is jelen volt.
„Köszönöm a felkérést Gubík László elnök úrnak, hogy elkészíthettem a Nagy Ember domborművét. Amikor először kezet fogtam Duray Miklóssal, úgy éreztem, kicsit Esterházy Jánossal fogtam kezet” – jegyezte meg.
A művész úgy fogalmazott, öröm és megtiszteltetés volt számára elkészíteni a domborművet, amelyet Józsa Attila ógyallai esperesplébános és Szénásy Lilla, a martosi református gyülekezet lelkésze áldottak meg, ahogy a mától nevét viselő pavilont, valamint a szabadegyetem látogatóit is imáikba foglalták.
Portálunk megszólaltatta Duray Miklós egyetlen örökösét, fiát, Duray Áron Bálintot is, aki részt vett édesapja domborművének martosi leleplezésén. Mint mondta, a dombormű leleplezését fontos közéleti aktusnak tartja, mivel több üzenete is van.
„Részben azt az üzenetet is hordozza, amit édesapám többször is próbált átadni beszédein, írásain keresztül: igyekezzünk egy közös cél érdekében összefogni, ez a felvidéki magyarok elemi érdeke” – jegyezte meg.
Másrészt hangsúlyozta, édesapja munkásságában Martos kiemelt szerepet töltött be, főként kulturális szempontból. „Aki megtagadja a múltját, annak nincs jelene és jövője sem lehet – ezt is édesapámtól tanultam. Itt Martoson, az Esterházy Akadémia működésének köszönhetően egyszerre találkozik a múlt, a jelen és a jövő” – fogalmazott, hozzátéve, ha nem őrizzük tisztelettel a múltunkat, ha nem okulunk hibáinkból, széthullik a felvidéki magyar közösség. Szervesen kell kapcsolódni a múltunkhoz, magyarázta, amelyhez hozzájárul az ehhez hasonló emlékjelek létesítése – vélekedett.
A domborművet Keszeg István, Martos polgármestere, Szász Jenő, az NSKI elnöke, Gubík László, a SZAKC elnöke és az Esterházy Akadémia alapító igazgatója az alkotóval, Turi Török Tiborral közösen leplezték le. Az ünnepi eseményen közreműködött Nagy Csomor András és zenekara, amely nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével ért véget.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
