Metafizikai hajléktalanság?
Nyári erdei klorofiltúráimra a lakóhelyem környéki erdőségekbe magammal viszek személyes naplóimból mindig egyet. Van már belőlük kilenc, évtizedek bizalmas útitársai, érdekes gondolatokkal, olvasmányélmények jegyzeteivel. S mint valami élettükör, azt is kiérzem a teleírt oldalakról, mi is foglalkoztatott igazából a téridő egy-egy metszéspontján. Különös belső utazás ez, önmagam felé. Itt bukkantam rá a piros filctollal és felkiáltójelekkel beírt jegyzetre 2005-ből: metafizikai hajléktalanság. (Bonhoeffer ezt így nevezte: lelki kiskorúság).
Az akkori szerző hozzátette: hiányos vallási nevelés, metafizikai otthontalanság vezet oda, hogy mind több fiatal sodródik álmegoldásokba: drogok és szekták csapdájába. Elgondolkodtam azon, hogy vajon számos mai jelenség – gender-kérdések, LMBT, azonos neműek házassága – kiváltó, mélyebb okai között nem a metafizikai hajléktalanság nevű hiánybetegség is szerepet játszhat?
Alfred Adler, az individuális pszichológia kimunkálója már közel 80 éve megállapította: ha az egyén bizonyos kihívásokhoz nem nőtt föl, azokkal nem tud megküzdeni félelem, bátortalanság vagy éppen hithiány miatt, akkor kitérhet, meghátrálhat az élet által feladott leckék megoldása elől. Menekülési vagy megkerülési pótmegoldásokhoz, elégtelen, olykor önveszélyeztető cselekvési stratégiákhoz folyamodik. Ezekkel nem old meg semmit, csak elodázza a megoldást, de sokat árthat önmagának.
A biztatás, bátorítás, erősítés szavaiból építenek fel a mai vezetéstechnikák bizonyos stratégiákat. Ezek elvei közül ide jegyzek néhányat:
1. Keresd a jót, s kövesd, magad is add tovább.
2. Aki másokat biztat, bátorít, az maga is felbátorodik.
3. A problémákat tekintsd ajándéknak, személyiséged fejlesztésének kiváló alkalmai lehetnek.
4. Ne pazarold energiáidat arra, hogy mindig szembe ússzál az árral, a fősodorral. Ügyelj, hogy mindig partközelben ússzál, és próbálj kimenni mind többször a szárazra, saját lábadra, problémamegoldó képességeidre hagyatkozva.
A bibliai biztatás többlete
A bibliai üzenetek lényege nem a szó: „Meg fogod csinálni, sikerülni fog!”. Hanem Isten jelenléte, hogy elkerülhessük a fizikai, lelki, immanens és metafizikai hajléktalanságot. Ez a többlet: Isten velünk léte, azaz személyes hozzánk jövetele, mellettünk maradása és a szituációinkban elhangzó legközelebbi, belülről felhangzó, helyzetünkre mondott biztatása. Igéjének otthonteremtő ereje. Minden körülmények között.
Mert ha metafizikai hajléktalanságban szenved valaki, annak gyökere az istenvesztés. A hit-nélküliség árvasága, az elhagyatottság érzet, még ha ezt nem is fogja fel az érintett ember így.
Ha viszont a mennyei hajlék célképzete megvan bennünk, azaz Isten felettünk és bennünk léte kétségen felül áll, akkor otthonossággal járunk-kelünk, dolgozunk, kelünk és fekszünk, mert akkor és csak akkor éljük át a fizikai, lelki, szellemi és metafizikai otthonosságot. A teljesebbet, mint amit az emberi szó adhat. A meg tudod csinálni, higyj önmagadban, sikerülni fog jellegű biztatások fontosak, de nem elégségesek. Pont az hiányzik belőlük, ami a bibliai biztatásokból soha: a személyesség, a személyes jelenlét ígérete és történése, megtapasztalása.
Merítsünk a tiszta forrásból
Előbb néhány gondolat azoktól, akik megtapasztalták már a bibliai biztatások erejét, csodálatos személyes hatását. Igencsak régi, s hogy ne maradjunk egyoldalúan protestáns talajon, mivel olyan dolgokról beszélünk most, amelyek egyetemesek, ezért különböző hitű, felekezetű személyeket idézek. Szalézi Ferenc-Bonaventúra (1567-1622): „Ne félj szembemenni azzal, ami rád vár. Reménységgel tekints mindenre, ami majd következik!”.
David Ben-Gurion, Izrael állam alapítója és első miniszterelnöke: „Aki nem hisz a csodában, az nem realista”. Tehát a földi honteremtés, otthonosságérzés megalkotása, fenntartása összefügg valamivel, Valakivel, aki meghaladja pillanatnyi valóság érzékelésünket, saját gondolatainkat, eszméinket, téveszméinket. De reálisan benne rejtőzik sorsunkban.
A régiek így mondták: Deus absconditus – a rejtőzködő Isten. Isten, a maga háromszoros biztatás többletével, hiszen mi a Szentháromság, egy örök és igaz Istenben hiszünk.
Igék fényvillanásai
Az Ő naponta megújuló biztatásai közül idézzünk fel és memorizáljunk néhányat: “Bátorítsátok egymást és építse egyik a másikat” (1Thessz 5,11). A biztatással építés szava a görög Bibliában az oikodoméval, az otthonépítéssel, az otthonosság megteremtésével függ össze. Míg biztatjuk, erősítjük a másik embert, rájövünk, hogy Isten is biztat és jelenlétével épít minket.
Az ószövetségi emberek nagyon is erősen hittek a metafizikai otthonosságban, Jézus követői is, akik egyenesen a mennyei Jeruzsálemet édesanyjuknak tekintették: „De a mennyei Jeruzsálem szabad, ez a mi anyánk” (Galata 4,26). Ezért emelték mindig feljebb fejüket, tekintetüket a hívő emberek annál, mint ami éppen az orruk előtt vagy a szemük előtt volt/van. A metafizikai hajléktalanságtól úgy féltek, mint ördög a füstölőtől. Ez a földi hajléktalanság ellen is gyógyító mennyei, metafizikai, hittávlatos pillantás, látószög gyönyörűen fogalmazódott meg a Zsoltárban:
„Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék…” (Zsolt 121,1-3).
S még a legnagyobb veszedelmek között is kapunk biztatást Attól, Akinek neve: Vagyok, aki vagyok. Az Ő szerető velünk maradása, hűsége hozzánk minden gyarlóságunk ellenére, velünk léte mutatkozik meg történelmi és személyes életutainkon. Ezért a lélegzetelállítóan szivközeli biztatás, ahogyan csak Isten képes biztatni teremtményét:
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Mikor vízen mész át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem borítanak el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel meg téged. Mert én vagyok az ÚR, a te Istened… Mivel drága vagy a szememben, becses vagy, és szeretlek” (Ézsaiás 43,1-4).
Kell ennél hatékonyabb és erősebb biztatás mindennemű – fizikai, metafizikai, földi és égi – hajléktalanság elűzésére? És a teljes értelmű, értékű otthonosságérzet, biztonságérzet megalkotására? Csak ez lehet biztatásokkal megtámogatott életünk válasza: „Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8,31).
Tízezer út közül az egyetlen
Jól tudta ezt sok millió hívő ember, aki az élő biztatások tiszta, szép hűvös patakjához hajolt lelkével ezredéveken át. Biztatás gyermeknek, felnőttnek egyaránt kell, mint a falat kenyér. Boldog ember, aki megkeresi és meg is találja az égi-földi otthonosság forrását, Istenünk biztató szavát, Igéit.
Thomas A. Edison, minden idők egyik leghatékonyabb feltalálója jegyezte le naplójába: „Soha nem mondtam csődöt, nem is tévedtem el. Csak tízezer utat jártam meg, amelyek nem vezettek sehova. De az egyetlen Út, Jézusé, mindig tovább vezetett, segített”…
(Dr. Békefy Lajos)
