Ugrin Gábor portréja és az emlékmise (Fotók: az Ugrin család archívuma)

Ugrin Gábor karnagy, zenepedagógus tíz éve hunyt el. A magyar kórusmozgalom emblematikus alakjaként generációkat indított el a pályán, diákok ezreinek mutatott példát, életműve mára a XX. századi magyar zenetörténet részévé vált. Személyes emlékekkel és a magyar zenei élet kiválóságainak szavaival idézzük fel munkásságát.

Szertartásra gyülekeztek a hívek és a barátok június 22-én a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz templomban: Ugrin Gábor kórusvezető, tanár halálának tizedik évfordulójára emlékeztek. Az Istenházának kiválasztása is szimbolikus, a művész lakóhelyéhez nagyon közel, valamint a Bartók Béla Konzervatórium és a Zeneakadémia szomszédságában áll, s a művész nagyon sokszor megfordult és koncertezett a templomban. Az istentiszteleten felcsendült Kodály Zoltán Missa Brevise, azé a szerzőé, akinek művei talán legközelebb álltak a karnagyhoz.

A mise egyben találkozónak is beillett, mivel a magyar szerző művét Ugrin Gábor legismertebb kórusának, az Ifjú Zenebarátok (Jeunesses Musicales) Kórusának egykori tagjai, és a hozzájuk ezer szállal kapcsolódó Örökifjú Zenebarátok Kórusa, valamint a Fővárosi Énekkar adták elő, karnagyuk dr. Krasznai Gáspár vezetésével. A tehetséges fiatal muzsikus mintegy másfél évtizedig dolgozott együtt korrepetitorként a karnaggyal. Az est egyben alkalmat adott az elmélyedésre, s az elhunyt emlékének felidézésére, melyekből a jelenlévők nagyon sokat őriznek.

A művész mögött gazdag életpálya állt. Polgári családban született, így a háború után minden eredményéért meg kellett harcolnia. Abban a korban a fizikai munka sem állt tőle távol, ami talán jó ajánlólevél lehetett továbbtanulására. Számos kitérő után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Középiskolai Énektanár- és Karvezetői Szakát 1959-ben végezte el. Mindjárt tanítani kezdett, és egy felnőtt kórus, a Tatabányai Bányász Vegyeskar vezetője lett. 1965 mérföldkő az életében, ekkor bízták meg az Ifjú Zenebarátok Kórusának megalakításával; az énekkar pályafutásának meghatározó együttesévé vált. A Fővárosi Énekkarral is több mint két évtizedet dolgozott együtt.

Dr. Mindszenty Zsuzsanna karnagy, a KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége) társelnöke, egykori kórustag így emlékezik karvezetői munkájára:

„Zeneakadémista évei alatt feltűnt sokaknak karizmatikus személyisége, tehetsége. Mikor már én is a Zeneakadémián tanultam, több évfolyamtársam énekelt az Ifjú Zenebarátok Kórusában, aminek később én is tagja lehettem. Az Együttes alapja a Veres Pálné Gimnázium énekkara volt, de komoly zeneakadémisták is törekedtek arra, hogy éveket eltöltsenek a kórusban: sokat lehetett Ugrin Gábortól tanulni. Pedig kissé szangvinikus személyiség volt, de amit ő adott, az bőven feledtette az esetenként indulatos viselkedését. Tehetsége elvitathatatlan, Magyarország egyik legkiválóbb karnagyaként tartották számon. A Jeunesses a 70-80-as években volt a csúcson, Ugrin Gábor is ekkor volt ereje teljében. Szuggesztíven, mélyére ment az általa dirigált műveknek, a profi és amatőr énekesekhez is közel tudta hozni e darabokat. Purcell oratóriumot, Händel Acis és Galateáját, Bach Máté-passióját adtuk elő a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, s e művek akkor is nyomot hagytak bennünk, amikor nem ő dirigált. Ugyanis ezeket a nagy oratorikus műveket sokszor csak előkészítette, ebben a műhelymunkában rendkívül alázatos, de ugyanakkor célratörő volt.
Amikor ő állt a pulpituson, legemlékezetesebb produkciói talán Kodály ’nagy’ vegyeskari darabjai voltak, szinte valamennyit műsorra tűzte. A magyar szerző műveit mindig hihetetlen erővel, a szerző szellemében tudta előadni, hiszen még élénken éltek a kodályi hagyományok.”

Folytatása következik…

(Dr. Csermák Zoltán)