A magyar turizmus bölcsője a Tátrában ringott, ahogy azt már Schermann Szilárd évtizedekkel ezelőtt megállapította. Az első magyar turistaszervezet másfél száz éve alapult. Ezért a magyarországi jogutód egyhetes ünnepi túrákkal ünnepelte ezt az eseményt, mely keddtől, augusztus 8-tól 13-ig, vasárnapig tartott. Naponta különböző túrákon lehetett részt venni.
Augusztus 10-én Tarajkán megkoszorúzták a Szilágyi Dezső-emlékmű (1904) újraformázott domborművét, melynek alkotója Éliás Ádám. A délutáni órákban nyílt meg a poprádi Tátraalji Múzeumban az a kiállítás, mely a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) alapításának 150. évfordulójára emlékeztet. Az épületet az MKE emelte a Kárpáti Múzeum számára. Mészáros János és Nyisztor Miklós gyűjtők, turisták történeti kiállítását tekinthették meg az érdeklődők.
Magyarországon az egyesület 1992-ben alakult újjá. Orosz Örs közreműködésével került sor ennek a tárlatnak a megnyitására, mely augusztus 30-ig látogatható.
Elena Bekešová kurátor üdvözölte az egybegyűlteket. Őket keresték fel az MKE említett budapesti tagjai, hogy megvalósulhasson a kiállítás. Örömmel fogadták a felkérést, azért is, mert a szervezet életének első harmada szorosan kötődik Poprádhoz és ehhez az épülethez.
A kurátor ismertette a szervezet történetét az első világháború végéig. Kijelölte a turistaösvényeket, biztosította a vezetőket, nemcsak turizmussal foglalkozott, hanem tudományos és felvilágosító munkát is folytatott.
Megalapítása óta arra törekedett, hogy múzeumot hozzon létre. Ekkor még a szervezet központja Késmárk volt – ahogy később megtudtuk 1873–83 között. A lőcsei korszak 1884-től 1891-ig tartott, az iglói meg 1891-től 1920-ig, amikor az MKE-t betiltották.
1882-ben Felkán nyitották meg az első kiállítást. A múzeum alapkőletételére 1885 nyarán került sor Poprádon. 1886 augusztusában fejezték be az építkezést. Egy évre rá, 1887. augusztus 6-án megnyitották a Kárpáti Múzeumot a nagyközönség előtt.
Husz Dávid (1813–1889) vendéglős ajándékozta a telket, amelyen a múzeum létesült. Ezért az épület előtt az ő emlékműve áll.
A legnagyobb a természettudományi gyűjtemény volt, de ásványtani, növénytani, állattani és turisztikai-néprajzi részleggel is dicsekedhetett,
valamint könyvtárral. 1907-től két év alatt két oldalszárnnyal bővítették.
Az első világháború a múzeum életének megtorpanását hozta magával. Majd jött a tiltás. Orosz Örs megjegyezte, hogy a múzeum működtetését a Karpathenverein folytatta a későbbiekben. A leszerelt emléktáblákat ebben az épületben helyezték el a későbbiekben, de sorsuk ismeretlen.
Ezután a késmárki múzeum igazgatója, Erika Cintulová vette át a szót, aki az MKE első, késmárki korszakának történetét villantotta föl. Leszögezte,
ha nincs a Magas-Tátra, akkor az MKE sem alakult volna meg. Ez volt az első régiók feletti turistaszervezet Magyarországon és a világon a kilencedik. (Mások a hetediknek, vagy ötödiknek mondták.)
Jean-Jacques Rousseau nyomán, már a 18. században kezdtek ilyen szervezetek alakulni. Egy bécsi katonaorvos, Heinrich Wallmann (1827–1898), aki Kassán szolgált, kezdeményezte a turistaszervezet megalapítását. Zimmermann Gyula késmárki tanár kidolgozta egy ilyen szervezet önálló tervét.
Az első felhívások nem jártak sikerrel, de azután mégiscsak megindult a szervezkedés Döller Antal (1831 v. 1832–1912) jóvoltából, aki nyugalmazott őrnagyként telepedett le Késmárkon. 340 felhívást küldött szét az országban és ez már végre kellő érdeklődést váltott ki, s egyben feladatokat tűzött ki a szervezet elé.
A Magas-Tátra kapja meg azt a figyelmet, amit más nemzetek az Alpok iránt tanúsítanak! Így jött létre ez a szervezett és első székhelye Késmárk lett. Ez az időszak bizonyult a legtermékenyebbnek.
Az egyesület az évek folyamán 46 évkönyvet adott ki magyarul és németül 1874 és 1917 között. 1889-től meg az MKE kiadta a Turisták Lapját, mely egészen 1944-ig jelent meg.
Az aranykor rövid ideig tartott. Az első világháború a közvélemény érdektelenségét hozta magával. Magyarország feldarabolása okozta az első törést. Érthetetlen módon sok értékes dokumentum és tárgyi emlék ekkor semmisült meg.
A csehszlovák hatóságok üldözték a gyűjtőket és pusztították gyűjteményeiket. A magyar múltat akarták megsemmisíteni.
Csehszlovákia megalakulása után az egyesület tagsága visszaesett – mondta az előadó. 3500-ról 1200-ra csökkent. 1920-ban a szepesi németek Poprádon saját szervezetet hoztak létre, a Karpatenvereint. Ennek késmárki korszaka 1925-ig tartott. A Kárpátegyesületet 1945-ben betiltották.
Ezután az előadó néhány jeles személyiséget említett, akik e két szervezetben dolgoztak. Dr. Guhr Mihály (1873–1933) orvost, a magyar téli sportok szervezőjét és Grósz Alfréd (1885–1973) késmárki tornatanárt, jeles hegymászót említette. A Magas-Tátrában elsőként 110 csúcsot hódított meg! Sauter Tivadar Ágost (1886–1949) meg a Karpaten Post (1922–37) c. lapot adta ki, melyben a turizmust népszerűsítette.
Az egyesület a politikai helyzet megváltozása után, 1993 szeptemberében Kassán alakult újjá. Előadását egy költői kérdéssel fejezte be. Vajon hogyan működik ez a szervezet Szlovákiában? Mert bizony azóta sem hallottunk róla – ezt már én teszem hozzá.
Ezután Wehner Géza, az újjáalakított Magyarországi Kárpát Egyesület elnöke szólt a résztvevőkhöz. A szervezet megalakulása óta a turizmus mellett a kulturális tevékenységet tartotta fontosnak.
Az első nagy törés 1920-ban következett be, majd a második 1945 után, amikor az összes szervezetet betiltották. Magyarországon 1992-ben alakították újjá.
Azóta tevékenységét a mai határokon túlra is kiterjesztették. Majd ismertette idei programjaikat, melyek a Tátrával kapcsolatosak.
Ezen a napon emléktáblát lepleztek le a Tarajkán. Kulturális tevékenységüket is tudják folytatni. Köszönetet mondott azért, hogy tárlatukat Poprádon megrendezték és felhívta a figyelmet az általuk kiadott füzetre, mely az évforduló alkalmából készült.
Nyisztor Miklós felszólalásában Orosz Örsöt kulcsembernek nevezte e sikeres tárlat megszervezésében. Több mint negyven éve gyűjti az MKE dokumentációját és nagy élmény számára, hogy gyűjteményét éppen itt tudja bemutatni. Azután egy rövid tárlatvezetésre hívta meg közönségét.
Az érdeklődők 17 tárlóban tekinthették meg a jelvényeket, tagsági jegyeket, pecséteket, térképeket, kiadványokat, évkönyveket, turistakalauzokat, reklámbélyegeket, albumokat, metszeteket és fényképeket. Szerepelt közöttük egy levél is, amely arról számolt be, hogyan pusztították a múzeum anyagát 1918 után.
Majd gyűjtőtársának, Mészáros Jánosnak adta át a szót, aki folytatta a kiállított tablók bemutatásával. Ő többek között elmondta, e másfél száz év alatt sokszor került sor határmódosításokra, s ez befolyásolta az MKE életét is. A tablókon ezeket a korszakokat mutatták be kronológiai sorrendben. Megjegyezte, ez az ötödik legrégebbi sportegyesület a világon. Több német nyelvű szervezet ugyanis egybeolvadt.
Végül egy meglepetés következett. 2003. augusztus 7-én Bácskai Gusztáv hegymászó megtalálta a millennium alkalmából a Gerlachfalvi-csúcson állított emléktábla egy 6,68 kg-os darabját, melyet 1920 körül felrobbantottak. Másik darabját Grósz Alfréd őrizte sokáig. Ez is megvan. Az általa talált darabot most bemutatta. A két darab szépen illeszkedik egymáshoz.
A magyarországi szervezet a mostani túrákat sikeresen teljesítette. Az időjárás és a fáradtság miatt csak a Gerlachfalvi-csúcs megmászása maradt el. Tegnap hazafelé menet Késmárk, Lőcse, Rozsnyó és Fülek meglátogatása után érkeztek haza.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
