Augusztus 20-án államalapító szent királyunkra, a történelmi Magyarország legfőbb védőszentjére, István királyra emlékezünk. I. István (születési nevén Vajk, 975-1038), Géza magyar fejedelem és Sarolt fia, a keresztény magyar állam megteremtője, a magyar történelem egyik kiemelkedő alakja.
1083. augusztus 20-i szentté avatásától kezdődően jelentős szerepe van emlékezetének, mely a ránk maradt ősi források szerint így szól: A magyar törzsek fejedelmei között Géza különleges hatalmi pozíciót vívott ki magának. Nyugat felé fordult, és megnyitotta az ország kapuit a kereszténység előtt. Beengedte az országba Pilgrim passaui püspök követeit. Egyes források alapján a bajor papok egyike keresztelte meg őt és kisgyermek fiát, Vajkot, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta.
Az Érdy-kódex leírása szerint Géza felesége, Sarolta csodálatos álmot látott fia születése előtt. Egy tündöklő, égi fényben megjelent férfi szólt hozzá: bízzál Istenben és légy bizonyos benne, hogy fiat szülsz, ki először visel ebben az országban koronát, és majd a népen királyként uralkodik. A keresztségben az én nevemet add neki. Sarolta kérdezte, hogy ki ő? Mire a férfi így felelt: én vagyok István, a hívők közül legelső, ki Jézusért a mártírkoronát kiérdemeltem.
A Hartvik püspök által, a 12. században írt legenda így beszéli el István születését és megkeresztelését: „Közben megszületett a fejedelem Istentől megjövendölt fia, akit a próféta szerint ismert az Úr, még mielőtt a méhben megfogant volna, és akinek, mielőtt megszületett, első vértanúja nevét adta. Ezt Isten kedveltje, Adalbert püspök, hite őszinteségéért a keresztség fehér ruhájába öltöztette, és ő lett lelki gyámola. Akkor az István nevet kapta; hisszük, hogy Isten is ezt akarta, mert ami István a görög nyelvben, korona a latin beszédben. Mivel Isten azt óhajtotta, hogy e világban is királyi hatalom koronázza, s a jövőben váltsa fel az örökké tartó boldogság koronájával, kijelölte őt az örök, el nem múló dicsőség elnyerésére.”
Géza, hogy hatalmát megszilárdítsa, kizárta a trónöröklésből Koppányt és fiát, Istvánt jelölte utódjává. Prágából érkezett Adalbert püspök, hogy a kereszténység terjedését előmozdítsa. 995-ben Géza és Bajor Gizella házasságát is ő szentesítette. Az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben vette át a hatalmat.
István egyik fő munkatársa, a 993-ban Prágából érkezett Asztrik szerzetes II. Szilveszter pápához fordult István jogainak megerősítéséért. Asztrik kieszközölte a pápától Istvánnak a koronát, az előtte hordozott keresztet és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson, és egyházi főméltóságokat nevezhessen ki. 1001. január 1-én (a Julián naptár szerint 1000 karácsonyán) történt megkoronázása által „Isten kegyelméből” Magyarország királya lett.
Véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. Koppány fölött aratott győzelme megmentette az országot a pogányságba való visszahullástól. Diplomáciai és politikai érzéke kora, sőt, mondhatni az egész magyar történelem legnagyobb államférfijává avatta. Politikai, vallási és társadalmi szempontból egyaránt ő teremtette meg Magyarországot, ő jelölte ki és biztosította a jövőbe vezető utat népének. Állama 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt, államformájában a 20. századig nem történt változás. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik.
Szent István király egyházszervezőként is történelmi jelentőségű, így ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését. Fölépíttette az esztergomi székesegyházat, a székesfehérvári koronázó bazilikát és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Bencés szerzetes papokat hívott Magyarországra, kolostorokat létesített, melyeken belül megindult a latin írásbeliség, iskolák működtek, és azok váltak a művelődés szellemi központjaivá. Esztergomban, majd Kalocsán is érsekséget alapított, így a magyar egyház függetlenné válhatott a német egyháztól. Mindezek mellett nyolc püspökséget is létrehozott.
Szent István a keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: a Szentföldre, illetve Rómába igyekvő magyar zarándokok számára vendégházakat építtetett Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Ravennában és Rómában. Évszázadokkal később, 1776-ban, amikor VI. Piusz kezdeményezte a Szent Péter-bazilika átépítését, a templom bővítésének útjában álló zarándokházat lebontották. Az egykori ház emlékét ma tábla őrzi a Szent Péter-bazilika sekrestyéjének külső falán.
Szent István apostoli magyar király 1038. augusztus 15-én halt meg, Székesfehérváron temették el az általa építtetett bazilikában. Halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.
Szent László király kezdeményezésére VII. Gergely pápa kanonizálta 1083-ban. Az ortodoxia 2000-ben nyilvánította szentté. A Szent István-bazilikában őrzött, mumifikálódott jobb keze – a Szent Jobb – jelentős nemzeti ereklye. Magyarországon 1771 óta minden év augusztus 20-a, szentté avatásának évfordulója nemzeti ünnep. Szent István király fiához, Imréhez írt Intelmei a mai kor emberének is irányt tudnak mutatni.
Forrás: Magyar Kurír, Magyar katolikus lexikon
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
