Államalapításunk ünnepének két hagyományos rendezvénye: a budai Várban zajló Mesterségek Ünnepe és a Magyar Ízek Utcájává alakított budai Duna-part mellé tavaly Pest is csatlakozott a Vörösmarty téri Csárdafesztivállal, idén pedig egy újabb helyszínnel és műfajjal bővült a választék: a Vigadó téren a Vigadó Pianobárzene műsorával.
A meteorológiai előrejelzések többnyire felhőtlen napokról szóló ígéretét beváltotta a pénteki nyitány, de a szombat rosszul indult a reggel hirtelen lezúduló zivatarral, amit ki-ki másként fogadott: saját elrontott programján bosszankodva, vagy sajnálva a sátraikban alkotásaikat féltő népművészeket, sütő-főző mestereket, árusokat.
A déli harangszóra azonban az ég kiderült, lekerültek a védőborítók a sátrakban kiállított tárgyakról, a népművészek visszaültek eszközeik és a megmunkálandó anyagok mellé, a serpenyők és fazekak alatt begyújtottak, a padokat és asztalokat törölgették, mert percek alatt kezdtek benépesülni az utcák és a terek a minden irányból folyamatosan érkező látogatókkal.
A Mesterségek Ünnepének díszvendége idén Csehország volt, amelynek elismert kézműves mesterei a Szentháromság téren, a Mátyás-templom bejáratával szemben álló sátrakban rendezhették be műhelyeiket.
Már a nyitónapon sokan csodálták meg a változatos cseh gyapjútermékeket, csipkéket, a nálunk hagyományosnál színben sötétebb, mintázatában is különleges kékfestő munkákat, és persze a népművészeket alkotás közben.
Az idei Mesterségek Ünnepén a Petőfi-emlékévhez kapcsolódva „Befordultam a konyhára…” címmel a népi parasztkonyha kellékei kerültek a középpontba: fazekas termékek, sütő- és főzőedények, lakás- és konyhai textilek, tárolóedények vesszőből, csuhéból, gyékényből készült tárgyak, szinte valamennyi a mai modern konyhának is hasznos tartozéka lehet.
A Magyar Ízek Utcájának két nagy slágerét: a Szent István-napi kenyeret és a Magyarország tortáját – a sajtó jóvoltából is – minden évben nagy várakozás előzi meg. Az utóbbit, a Várkertbazár hűtött fogadótermében lehetett megvenni, a kitűnő szervezésnek köszönhetően pillanatok alatt, mert egy hihetetlenül hosszú pult mögött tucatnyi gyakorlott fiatal szeletelte és nyújtotta át a tortákat, amelyekből egyre többen veszik a diétás, cukormentes változatot is.
Ami a kenyeret és a sokféle enni- és innivalót illeti: erős versenytársként van jelen a Magyar Ízek Utcájában Erdély.
Nemcsak méz-, lekvár-, szörp-, gyógynövény- és sajtkülönlegességeikből vásárolnak sokan, de a süteményekből, kenyerekből is. Jó kereskedőként kérés nélkül is kínálják a kóstolót, s ráadásként a szíves tájékoztatást és a kedves mosolyt.
A helyben készülő és fogyasztható ételek közül idén a főszerep a pecsenyéé: minden fajtáját és formáját megtalálja a látogató: a vasi pecsenyétől a flekkenig, bográcsos ételekig. Állatbarátok jobb ha elfordulnak a nyárson forgatott malac és ökör látványától, viszont a vegetariánusok nem maradnak éhen, mert halat és változatos zöldségféléket bőven találnak.
Hasonló a választék a pesti Csárdafesztiválon, ahol az egymás mellett sorakozó pavilonok elnevezései is tetszettek: „Bujdosó székely”, „Vitéz kürtös”, „Kővári lángosház”, stb. A számos kihelyezett asztalnál, padokon, de még a Vörösmarty tér kis parkját körülvevő kerítésen is ülnek és esznek.
A színpadon hagyományos magyar cigányzenekar játszott, de a műsor szerint néptáncosok, hazai nemzetiségek zenészei is fellépnek, míg vasárnap kerül sor a Felvidéki Citerazenekar koncertjére.
A Vigadó téren a Vigadó Piano szabadtéri klasszikus bárzongorakoncerteket ígért, ottjártamkor a 60-as évek amerikai filmdalaiból énekelt egy magyar jazzénekes. Itt családias volt a hangulat, a közönség székeken vagy a gyepen ült, csecsemők kocsiban, öregek napernyővel, míg a láthatóan minden kontinenst képviselő külföldi turisták inkább járkáltak, nézelődtek, italos sátraknál fogyasztottak és videóztak.
Vissza Budára! Nem azért, mert Márai szerint Budán lakni világnézet (tudjuk: a lakóhely megválasztását sok egyéb is befolyásolja), de évtizedek óta azt tapasztalom, hogy Budán, főként a Várban, az ünnep tartalmát jelentő nemzeti érzés és szakralitás benne van a vásári forgatagot, a lacikonyhákat és sörsátrakat körülvevő levegőben is.
A Tóth Árpád sétányon a népi mesterek bemutatói között hullámzó sokaság nem ritkul az ünnepi hétvégén Hősök útja névre keresztelt kapuhoz érve, amely a magyar történelem sorsfordító mozzanatait életre keltő sátrak közé vezet, ahol a korhű jelmezeket viselő szereplők 10-15 perces produkciókban egykori hétköznapi hősök történetét jelenítik meg.
Augusztus 20-án ismét Pest a főszereplő két, az ünnepet meghatározó esemény helyszíneként: reggel az országzászló felvonása a Kossuth téren és a tisztavatás, délután pedig a Szent István-bazilika előtti szentmise és a Szent Jobb-körmenet vonzza a résztvevőket, hogy végül az esti tűzijáték ragyogásában nemcsak a Duna két partján élők, hanem az egész magyarság osztozzon.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
