150 évvel ezelőtt, 1873. szeptemberében foglalta el kántortanítói székét Szőgyénben Csongrády Lajos, aki közel fél évszázadig állt az iskola, a Nagyboldogasszony-templom és a község szolgálatában. Idén augusztusban születésének 180. évfordulója alkalmából is emlékezhettünk munkásságára.
Csongrády Lajos Bajtán született 1843. augusztus 19-én, de Szőgyénben nevelkedett. Édesapja Csongrády István, az „oskolamester és jegyző” tisztségét töltötte be a községben. Gyermekei közül (öt fiú és két leány) a legidősebb fia, Lajos, 1861-ben szerzett tanítói diplomát az esztergomi tanítóképzőben. A fiatal segédtanító hat évet töltött a szőgyéni iskolában, majd Bajtára került.
1873 szeptemberében megkapta Szőgyénben a kántor és főtanítói kinevezést és visszatért a községbe, ahol az első szolgálatának hat, valamint a második korszak harmincnyolc esztendeje alatt generációkat nevelt. Ez alatt kiérdemelte a „modern tanító” és a „jóságos mester úr” jelzőket.
Szőgyénben ő volt az első olyan oktató, aki könyvet, képes folyóiratot adományozott a szorgalmas diákoknak. Házi technikával tankönyveket sokszorosított és újakat állított elő. Tudatosan törekedett az iskolai közösségek kialakítására. Kirándulásokat szervezett, a múlt kutatójaként múzeumot hozott létre.
Az évtizedekig tartó kutatómunkája nyomán előkerült régészeti leletek az esztergomi Régészeti és Történelmi Társulathoz és a budapesti Nemzeti Múzeumhoz kerültek. Az otthon maradt értékes gyűjteményt oktatási segédanyagként használták hosszú évekig, melyeknek a második világháborút követő zavaros esztendőkben nyoma veszett.
Működése idején a templom és az iskola élete szorosan összefonódott. Felnőtt és gyermek énekkart hozott létre, kulturális csoportokat, ahol a szülők és a gyermekek egyaránt szerepeltek. Ének– és imakönyvet szerkesztett, melyet első alkalommal 1882-ben nyomtattak ki az esztergomi nyomdában.
A XIX. század végére észrevehetően gyarapodott az iskolai tanulók száma, egyre nagyobb gondot okozott az elhelyezésük. A szükséges épületek megépítésére, korszerűsítésére Szőgyénben jóval előbb került sor, mint a környékbeli településeken. Ezekben az években két iskolaépületet is emeltek a községben, mely akkor (1878, a XX. század első fele) egyedülállónak minősült.
Csongrády Lajos kántortanító, iskolaigazgató 1911 nyarán elköszönt munkahelyétől és nyugállományba vonult. Ezt követően sem lett hűtlen önmagához, nem csupán a pihenést választotta. A helyi közösség gyarapodását szolgálta továbbra is.
Kutatott, írt, rajzolt és éltette a helyi történelmet és a néphagyományokat. Főleg a gyermekek okítására használható anyagok kerültek ki a tollából. Ilyen az Arany ABC, mely ma is olvasható a róla elnevezett Csongrády Lajos Alapiskola dísztermében.
A helyi iskola tizenkilenc évvel ezelőtt vette fel Csongrády Lajos nevét, és hűen őrzi szellemi hagyatékát, többek közt az évente megtartott Csongrády-napok keretében.
A jóságos mester úr népes családja az anyaországban él. Közülük néhányan eleget tesznek a szőgyéni meghívásnak, és ellátogatnak a községbe. Köztük dr. Csongrády Attila, dr. Kysburgné Csongrády Ildikó és Prof. dr. Tulassay Tivadar, a Budapesten élő neves gyermekgyógyász, professzor emeritus, a Semmelweis Egyetem volt rektora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Csongrády Lajos dédunokája.
A nagy tekintélyre szert tett Csongrády név emlékét őrzi az az emléktábla, melyet a helyi önkormányzat állított 2004. április 23-án a régi községháza épületének falára, s amelyen ez olvasható:„A község lakóit a XIX. században jegyzőként, tanítóként és kántorként szolgáló CSONGRÁDY család emlékére.”
Forrás: Gábris József: A Csongrády család Szőgyénben
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
