Hetvenöt évvel ezelőtt telepítették ki a magyar családokat a felső-csallóközi Félből. A Csemadok Féli Alapszervezete az önkormányzattal karöltve megszervezte a kitelepítettek emléknapját, amelyre ötévente kerül sor Félben.
Az idei megemlékezés kétnapos volt. Szombaton kultúrműsorral és filmvetítéssel emlékeztek. Vasárnap, szeptember 10-én szentmisével folytatódott a találkozó, amelyet Zsidó János esperes tartott.
Zsidó János volt féli plébános prédikációjában arra is kitért,
hogy meg kell bocsátani az ellenünk elkövetett bűnöket, de elfelejteni nem szabad, emlékezni kell rá.
Zsidó János szerint a magyarság Isten kiválasztott népe, ennek köszönhetően is adott annyi tudóst és szentet a világnak.
A szentmise után a kitelepítettek emléktáblájánál Neszméri Tünde, a Csemadok elnökségi tagja, Pozsony megyei képviselő mondott beszédet. „Minden felvidéki magyar család érintett. Voltak, akik félelmükben reszlovakizáltak, voltak, akik azt sem tudták, mit írnak alá, de mivel azt ígérték nekik, így maradhatnak, megmarad a földjük és a vagyonuk, hát aláírtak. Voltak, akiket bírósági ítélet alapján egyszerűen kiutasítottak az országból, voltak olyanok, akiket marhavagonba tereltek és vitték őket Csehországba, és voltak olyanok, akik megkapták a fehér lapot, azaz a kitelepítési végzést. Bármi is történt magyarjainkkal, egy célja volt a hatalomnak, megfélemlíteni és megsemmisíteni minket. Minden család érintett volt, és minden család érintett a mai napig” – mondta a Csemadok elnökségi tagja.
Majd így folytatta: „Ezeket a traumákat, dédszüleink, nagyszüleink és szüleink örökségét ma is magunkban hordozzuk. Elképzelem, ahogy nagyszüleim a néhány hetes nagybátyámmal szöknek vissza Csehországból, hogy nagyapám haldokló édesanyja mellett lehessen. Belegondolni is rossz, mit élhettek át. Elképzelem, hogy nagyanyám azzal szembesült, négy testvérét talán sosem láthatja többé, hiszen őket időközben Magyarországra telepítették.”
A megyei képviselő köszönetet mondott a Csemadok Féli Alapszervezetének és az önkormányzatnak, hogy rendszeresen szerveznek találkozókat.
Mint mondta, nem azért kell emlékezni, mert siránkozni akarunk, hanem azért, hogy tanuljunk belőle és magyarságunkra büszkék legyünk. Azért is beszélni kell erről, mert a Beneš-dekrétumokra hivatkozva a mai napig koboznak el földeket.
„A nyolcvanas években nagyszüleink meséltek nekünk. Életük történetét mesélték, később fogtuk fel, hogy a mese valóság volt, hogy valóban velük történtek meg ezek a dolgok, mindig hálás leszek nekik ezekért a mesékért, még akkor is, ha egyébként nagyon szomorúak voltak ezek a történetek, mert ez a valóság, ezt tette velünk egy hatalom. Most már rajtunk múlik, hogy ezzel az örökséggel hogyan bánunk, átadjuk-e azt az utódoknak, hogy mementóul szolgáljon. Hogy tanuljanak belőle, de a lényeg, legyünk büszkék magyarságunkra, adjuk tovább őseink örökségét!” – mondta Neszméri Tünde.
A beszéd után megkoszorúzták a kitelepítettek emléktábláját, majd megemlékeztek a hősi halottakról is. A találkozó alkalmából újabb emléktáblát lepleztek le, melyet Zsidó János atya megáldott. A táblát Glöckner Henrik, Mórágy és Pomichal István, Fél polgármestere leplezték le, mindketten arról szóltak beszédükben, hogy nem szabad elfelejteni azt az időszakot. Mórágyról kitelepítették a németeket, és több féli család ott kapott „új otthont”. Ezért is fontos a testvértelepülési kapcsolat.
(Felvidék.ma)
