Életem hetvenöt éve alatt most először találtam rá erre a valószínűleg 1562-ből, tehát a reformáció legsűrűbb évtizedeiből, a második reformátori generáció korából származó döbbenetes rézkarcra. Eredeti címe: The Weight of the Bible – a Biblia súlya. Szabad fordításban: a Biblia mérlegén.

Az allegorikus és szatirikus metszet a katolikus egyházzal összefüggésbe hozott dánieli mené, mené tekél ú-parszin Ige: megmérettél és könnyűnek találtattál (Dániel 5,25) képi ábrázolása. A kép a két szemben álló csoport ábrázolásai között oszlik meg. Középen a mennyezetre függesztett hatalmas egykarú mérleg lóg be a látótérbe, kétséget sem hagyva a metszet üzenete felől. Balra a katolikus egyház prominens vezetői, tagjai és hívei láthatók, akiknek egy kis ördög segíti a mérlegelést. Húzná, húzná teljes erővel lejjebb a kibillent serpenyőt. A jobb oldalon a reformátorok állnak, jól kivehető elől Luther, Kálvin profilja. Az ő serpenyőjükben hatalmas, reformátori Biblia, a sola Scriptura, egyedül a Szentírás hangsúllyal. A Biblia egyedül erre az oldalra billenti a mérleget. A katolikus serpenyőben több minden van: pápai korona, kulcsok, s még egy szerzetes és tudós teológus is próbál nyomatékot adni a serpenyőnek. Mindhiába.  A metszet jobb alsó részén 1562-es keltezés áll, alkotója Magiter. Az alsó margón francia nyelvű vers magyarázza a képet. De mit is?

Nemzetközi metszet

Az 1562-es francia kiadás egyike a számos hasonló nyomtatványnak. Három másik jelentős változatát a református Hollandiában készítették el a 17. század közepén. A holland kutatók nem találtak további adatot a vésnökről, Magiterről. A Magiter-lenyomatot gyakran felteszik az internetre, mint a „Musée Calvin” gyűjtemény egyik értékes darabját. Az id. Hugo Allardnak (holland rézmetsző, 1627-1684) tulajdonítják, nem pedig Magiternek. Allard csak a mű három nagy holland kiadásának egyikét gravírozta. Ezt a francia változatot egy korai, 1562 körüli mesteri metszetként mutatjuk be olvasóinknak. Három helyen is fellelhető: a Genfi Könyvtárban, a Rochelais Protestáns Történeti Múzeumban, La Rochelle-ben, Franciaországban, és ugyancsak a franciaországi Noyonban, a Calvin Múzeumban, a reformátor szülővárosában. A holland N. Wijngaards 1966-ban kiterjedt és részletes leírást adott a francia metszetről. Alábbi ismertetőmben őt követem.

Protestáns nyugalom – a meggyőződés ereje

A francia nyomtatványon szereplő ábrák két csoportra oszlanak, amelyek a két tábort képviselik. A jobbra látható reformátorok elegáns feketébe öltöztek. Marot Kelemen, zsoltárszerző, Calvin János, Luther Márton és Béza nevét olvassuk (jobbról balra). A katolikusokat a szürke különböző árnyalataiban ábrázolja a metszet. Nevek nincsenek, de erről a tábla alatti versszöveg ad tájékoztatást. A legfontosabb szereplő Alphonsus de Castro, aki a mérlegen áll. Ez a teológus – 1495-ben született Zamorában (Leon, Spanyolország) és 1558-ban halt meg Brüsszelben – V. Károly római birodalmi császár és a spanyol II. Fülöp gyóntatója és tanácsadója, valamint udvari prédikátora volt 43 évig. Jelentős személy. Részt vett a tridenti zsinat negyedik ülésén. Művei a reformátorok erős és kibékíthetetlen ellenfeleként jellemzik, pl. az Adversus omnes haereses (Mindenféle herezis ellen, Köln, 1539) kötetével. Látjuk IV. Piusz pápát (Giovanni Angelo Medicit), egy orvos fiát, aki 1559-1565 között ült Péter székében. Erőteljesen hozzálátott a tridenti zsinat végrehajtásához. S ott van a hírhedt VI. Sándor pápa (Rodrigo Lenzuoli Borgia, 1492-1503), aki szégyenletes viselkedése miatt annyi bosszúságot okozott.

Figyelemre méltó a protestánsok impozáns nyugalma, amelyet a sok függőleges és vízszintes vonal, valamint a csoport szinte geometrikus felépítése fejez ki. Marot kissé hajlított karja, Kálvin tiltakozó gesztusa és az izzó szőrmegallérok áttörik a vonalak összjátékát. A Biblia a mérlegen a kép leghangsúlyosabb nyomatéka. A jobb hátsó sor és a mennyezetig felhelyezett reformátorportrék kiegyensúlyozott ritmust hoznak létre. A kölcsönös és egyenlő tisztelet és megbecsülés reformátori attitűdjét.  Ez még a köntösök alsó redőjéig, el egészen a cipőkig is kitart, s még a háttérablakok szűrt fénye is ennek ad extra dimenziós, meggyőző hangsúlyt. Nyugalom árad a reformációs táborból. A meggyőződés, az erős hit szilárdsága.  Luther rendíthetetlenségét érzékeltetik így együtt: Itt állok – másként nem tehetek! Rend, átláthatóság, fegyelem a protestánsok képi üzenete.

A rómaiak mindent megtesznek, de…

Mást sugároz a katolikusok csoportja. Ez az oldal szembetűnően eltérő szerkezetű, nyugtalan, sőt rendezetlen tömb. A középső figurát, a mérlegen álló szerzetest, Assisi Szent Ferencet mozgó vonalakkal jeleníti meg. A jelenet alján pedig a fekete kis ördög dominál. A ministráns fiú a csengőjével az előtérben, a térdelő VI. Sándor bűnbánóként mellette, a gesztikuláló és már-már kezüket tördelő papok változatos köntöseikkel és fejfedőikkel, zsinórjaikkal, tincseikkel, keresztjeikkel és fölöttük az alakkal érzékelhetően a nyugtalanságot jelenítik meg. VI. Piusz pápának két bíboros között megjelenő alakja a dinamikus ritmust támogatja, ami bizonytalanságot sugall, szemben a túloldal nyugalmával. Nyugtalanság, pánik hullámzik át rajtuk, mint akik nem találják a helyes választ a protestánsok érvelésére.

A két csoport, a hitújítók és „hitvédők” kontrasztja olyan erős, hogy ez a tért két részre osztja. De legalább a padló összeköti őket. Ez pedig az a fundamentum, ami Krisztusban adatott, ám itt még nem érzékelhető. A szatirikus nyomat alatti szövegben ezt is olvashatjuk:

„A rómaiak mindent megtesznek, Még kereszteket is feltartanak. De Kálvinnak nem kell más, csak a Biblia. Egyedül hordozza a súlyt. Okkal mondhatjuk tehát: Az emberi dogmák összessége az evangélium ellen mind hiábavaló”.

Ez a reformáció után 506 évvel is megáll. Miként ennek a 461 éve készült, 41 x 49 centiméteres rézmetszetnek a képi üzenete is… Soli Deo Gloria!

(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)