Október 17-én Gyurcsík Iván, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kisebbségpolitikai Kutatóműhelyének vezetője mutatta be Gyönyör Józsefről szóló könyvét a kassai MaJel Rovás székházában. Kovács Ágnes, az intézmény igazgatója vezette azt be, melyre a Fábry Napok keretében került sor.
Az előadó örömét fejezte ki, hogy Kassán is bemutathatja a kötetet, mivel személyes kötődése is van a városhoz. 1975-en, gimnazistaként itt vett részt a Csemadok Fábry Zoltánról szóló művelődési versenyének országos döntőjén, majd a rendszerváltozáskor és az első parlamenti választási kampány során is járt itt. A városnak máig ható szellemi kisugárzása van. A számtalan itt alkotott szellemi óriás mellett elég, ha Rákóczira, Máraira, vagy – kortársunkra, a közösségi emberre – Kolár Péterre gondolunk.
Gyurcsík úgy érezte, Gyönyör munkásságának tisztelőivel együtt, hogy a jogász és közíró születésének 100. évfordulója alkalmából fontos saját közösségében is ráirányítani a figyelmet, célszerű feleleveníteni, mit tett Gyönyör József, hiszen tevékenységével intézményt pótolt.
Az előadó szorosabb személyes kapcsolatba 1989 májusában került vele, amikor a Csemadok pozsonyi központjában jogi és történelmi szakelőadóként dolgozott. Akkor találkozott a Madách Kiadó épületéből kilépő, gondolataiba merült Gyönyörrel, aki éppen befejezte az Államalkotó nemzetiségek c. munkáját, mely megjelenés előtt állt. Sárkány elvtárs, a Kiadó munkájának felügyelője harmadolni akarta az eredetileg tervezett példányszámot 1500-ról 500-ra azzal az ürüggyel, hogy senki sem fog statisztikákat olvasni. Gyurcsík egyből felkereste Sidó Zoltánt, a Csemadok elnökét, aki a szervezet részére megrendelte a tervezett példányszám eléréséhez szükséges köteteket.
Fontos kiadvány volt, mert sokan ebből tudták meg, milyen magyar nevet viselnek a településüktől távolabbi magyarlakta falvak, városok, milyen volt a nemzetiségi összetételük. Ez segítette az önmagunkra ébredést, tette nyilvánvalóvá, melyek voltak 1968 nemzetiségi jogi vívmányai, milyen kisebbségi jogokkal rendelkezhettünk (volna). A 144/1968-as alkotmánytörvény szerint államalkotó elemei lettünk a köztársaságnak. Egyidejűleg kétféle meghatározás létezett egymás mellett arra vonatkozóan, hogy ki volt az államalkotó, ám nem volt jogállam, nem volt alkotmánybíróság, mely ezeket összhangba hozhatta volna. Mégis fontos volt felhívni arra figyelmet, milyen jogokkal élhettünk volna.
De ki volt Gyönyör József? Trianon évében született, szülei kivándoroltak Franciaországba, így ott tanulta a betűvetést. 1938-ban hazajöttek. Ipolyságon érettségizett, majd jogot végzett. Megtapasztalta a Beneš-dekrétumok, és a kassai kormányprogram következményeit. Több 1968-ban született írása erről szólt.
Személyes élete úgy alakult, hogy az utolsók között kapta vissza állampolgárságát. Magyar jogi diplomával nem tudott elhelyezkedni. Csaknem két évtized után talált szakképzettségének, érdeklődésének megfelelő munkát, amikor a prágai tavasz idején Dobos László tárca nélküli miniszter és Szabó Rezső, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke felvették a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala nemzetiségi titkárságára, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott (1984). Az 1968-as nemzetiségi alkotmánytörvény előkészítésében szakértőként tevékenyen vett részt.
Gyönyör tervezte önéletrajza megírását, ebből az 1945-46-os éveket örökítette meg. Megfontolásra érdemes ennek a kiadása, hiszen ez életének legkritikusabb időszakát ismerteti – sebesülés, Budapest ostroma, temesvári hadifogolytábor, hazatérés, a hontalanság évei és annak megélése. Tervezte a további időszak feldolgozását is, amikor képességeinek, tudásának megfelelő módon tudott dolgozni. Majd a további másfél évtized következett, amikor közzétenni semmit sem tudott, de rendületlenül dolgozott.
A most megjelent kötet nem életrajz. Célja ismertetni munkásságát, másrészt megszólítani egyes szakembereket, akik a Gyönyör által elemzett témakörökben foglalják össze az újabb változásokat.
Az I. részben a szerzők az 1968-as időszakra fókuszálva igyekeztek bemutatni a történelmi hátteret 1989-ig. Ebben a részben a nemzeti jogegyenlőségért folytatott 1968-69-es küzdelmekről, a nemzetiségi titkárság történetéről, illetve a prágai tavasz szabadságküzdelme felfelé ívelő szakaszának lezárulásáról, a normalizációról, a husáki kisebbségi pokoljárásról tájékozódhat az olvasó.
A II. rész a nemzetiségi kérdés alkotmányjogi szabályozásával, a közigazgatás és a kisebbségi jogérvényesítés összefüggéseivel, a nyelvi jogokkal a gyakorlatban és a kollektív bűnösséggel foglalkozik. Az utóbbi következményei máig nem múltak el. A többi tanulmány elemzi a kisebbségek nemzetközi érdekérvényesítését, a vegyes házasságok szerepét, a demográfiai viszonyokat és a szlovákiai magyarok gazdasági helyzetének alakulását 1989-től napjainkig.
Az utolsó tanulmány arra vállalkozik, hogy végiggondolja, milyen jogi keretre lenne szükség a jövőben a megmaradásunkhoz. A meglévő nemzetközi kötelezettségek figyelembevételével mi lenne az előrelépés.
Ezeknek a tanulmányoknak a célja, áttekinteni, elemezni, mi történt Gyönyör halála óta és hová jutottunk.
Az utolsó részben a legjellemzőbb írásaiból hatot választott ki a szerkesztő, hiszen nem mindenkinek állnak rendelkezésére Gyönyör kötetei. Az etnikai és közigazgatási térképek bemutatják, mi történt 1920-tól 2011-ig Szlovákia magyarlakta régiójában, hogyan közeledik a szlovák–magyar etnikai határ egyre jobban a jelenlegi államhatárhoz.
A kötet szerzői: Bukovszky László, Fiala-Butora János, Gaál Veronika, Gyurgyík László, Halász Iván, Horony Ákos, Kocsis Károly, Kovács Anikó, Lelkes Gábor, Popély Árpád, Szalayné Sándor Erzsébet, Szarka László, Tárnok Balázs és Végh László.
Gyönyör szellemi hagyatéka a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézetbe került. Abban fellelhető az 1979-ben készült kötet is, mely az 1918-38 közötti korszakot dolgozza föl. Alapos, 800 oldalas jogtörténeti munka. Habár nem jelent meg, de a mű alapján néhány kisebb kötet született.
Összesen öt kötetet jelentetett meg: Államalkotó nemzetiségek, Tények és adatok a Csehszlovákiai nemzetiségekről (1989), Mi lesz velünk, magyarokkal? Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig (1990), Határok születtek, A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (1992), Közel a jog asztalához, A csehszlovák állam kezdeti nehézségei, területi gyarapodása, ideiglenes alkotmánya, alkotmánylevele és annak sorsa (1993), Terhes örökség, A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában (1994).
Az elsők között jogászként dolgozta föl az 1945 utáni időszakot. A jogszabályok alapján vette górcső alá többek között a reszlovakizációt, a lakosságcserét és a hontalanság éveit.
1989 előtt Fábry Zoltán „A vádlott megszólal” című írásában foglalkozott a jogfosztottság időszakával. Janics Kálmán a publicisztika erejével írt a hontalanság éveiről, melyeket Gyönyör a jog oldaláról közelített meg. Mindannyiukat a közösség féltése és az emberi, szakmai tisztesség vezérelte.
Gyönyör jegyzetelt, naplót írt, következetesen kutatott. Amikor nem lehetett semmit sem tenni, ő dolgozott. A lehetőség ablakait nyitogatta. Ezzel azt üzente: nem adta fel, a helyzet nem törte meg, emberi tartással dolgozott.
Tisztelgés és töprengés ez a kötet. Egyrészt tisztelgés Gyönyör munkássága, személye előtt és megemlékezés azokról, akik sokat tettek közösségünkért, de hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk – figyelmeztetett Gyurcsík. Ha nem ápoljuk a gyökereket, akkor a vihar kifacsarhatja a fát. Másrészt töprengés, egyben elemzés a kötet saját közösségünk történelméről, a végbement változásokról, helyzetünkről, egyén és közösség viszonyáról, identitásunkról.
A Trianonnal egy időben született korosztály hogyan látta helyzetünket, ők, akik megélték a hontalanság éveit, a prágai tavasz kérészéletű reményét, az 1989 utáni demokratikus változásokat, az ezt követő nyelvi, egyenjogúsági küzdelmeket. Mindez mostani helyzetünkre milyen tanulságokkal szolgál?
A könyv mozaikokból próbálja összerakni a válaszokat. Melyek azok a kérdések, amelyek mindmáig visszaköszönnek? Mindmáig visszatérő bumeráng: mi lesz velünk magyarokkal?
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
