Budapesten október 10-én konferenciát tartottak az európai örökséggé nyilvánított gömöri falképegyüttes helyéről Európában. A rendezvény fővédnöke Vukoszávlyev Zorán helyettes államtitkár (Építési és Közlekedési Minisztérium, Műemlékvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárság).
Erdő Zoltán tárogatóművész nyitó hangversenyén régi, ritkán játszott magyar dalokkal kezdte, majd Lavotta János és a kassai születésű Kossovics József szerzeményeiből adott ízelítőt. Ők ketten rengeteg olyan muzsikát szereztek, amelyek hatalmas kincset jelentenek – közölte az előadóművész. Budapest Főváros Kormányhivatala ülésterme kiváló akusztikájának köszönhetően igazi művészi élményben részesültünk.
Krizsán András, a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) elnöke, a tanácskozás házigazdája köszöntötte az egybegyűlteket. Krizsán szlovák viszonylatban a közös múltat és a barátságot hangsúlyozta. A MÉSZ már 2012-ben fontosnak tartotta történelmi emlékeink számontartását és ápolását. Egy vándorkiállítás keretében bemutatták a szakmai munkát, mely építészeti és művészettörténeti emlékek megmentését szolgálta. A későbbiekben is, amikor a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) megkereste őket azzal, hogy a középkori templomépítészetünket tegyék elérhetővé a szakmai nyilvánosság számára, felkarolták a javaslatot. Börcsök Gizella és Nagy Róbert (Szimmetria Alapítvány elnöke) nagy lelkesedéssel szervezték az Oltári múlt szakmai kirándulásait. Az utóbbi volt ennek az ötletgazdája.
Ennek eredménye lett a felvidéki Gömör megyelátogatása, ahol szebbnél szebb gótikus templomokat és falképeket láthattak. Tudjuk, a 13. és 14. század elején csekély volt az olvasni tudók száma, így sokszor a falképek helyettesítették a Bibliát, melynek történetei ismertették meg az embereket a keresztény értékrenddel. Olyan kincsekkel, amelyeket féltve őrzünk. Sikerült baráti kapcsolatot kiépíteni a Gótikus Út egyesülettel, aminek gyümölcse a mai konferencia. Fontos, hogy alaposabban megismerjük ennek a vidéknek az értékeit, és hogy ezekről beszéljünk. Ezeket a közös szakmai kirándulásokat és a gömöri utakat, valamint az első konferenciát Prokopp Mária kezdeményezte.
A fővédnök személyes és szakmai elkötelezettségével támogatja ezeknek az értékeknek a megőrzését, amikor is oda kell figyelni minden rejtett kincsre.
Mire tanítanak ezek a képek? Kulturális örökséget adnak át, amit meg kell találnunk, mert a Kárpát-medence kulturális örökségének talán egyedüli maradványai, hírmondói.
Elkötelezett emberek, művészettörténészek, restaurátorok adják át ezt a társadalmi és személyes örökséget, amelyből gazdagodva merítünk. Sok nép egységes kultúráját mutatják. Ez a kulturális örökség nemcsak magyar, hanem Kárpát-medencei is. Ez turisztikailag megmutatható ezeréves örökségünk, mely a kultúra megőrzésének gyümölcse.
Csáji László Koppány, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet igazgatója, a konferencia levezető elnökeként azt hangsúlyozta bevezetőjében, hogy van olyan örökségünk, melyre egyaránt büszkék vagyunk és az összeköt bennünket.
A gömöri falképek fontosak mind a szlovák, mind a magyar szakemberek számára,s most az európai kulturális örökségbe emelték azokat fel. Figyeljünk arra, ami összeköt minket. Egyik összekötő kapocs a kereszténység. Ennek folytán ez többszörös kézfogássá válik.
Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész arra a kérdésre adott választ, hogy mit jelent Közép-Európa országai – s ezen belül Magyarország –, de egyben egész Európa számára, hogy európai örökséggé nyilvánítottak tizenkét gömöri freskóegyüttest. A tőle megszokott lelkesedéssel és lendülettel fejtette ki véleményét. Az európai oktatásra nem jellemző, hogy erre figyelne. Az elmúlt 2000 év sok mindenről szól.
Azért vagyunk itt e kis térségen belül, hogy tudatosítsuk, mink van! Azt meg ápolni kell. Arra kell törekednünk, hogy az emberek azt értékeljék.
A 13. századtól számítva, amikor az első falképek készültek, a 16 sz. elejéig, amíg egységes állam keretében éltünk Szent Istvántól kezdve 1000 éven át. Mit jelent az? Azt, hogy a Magyar Királyság egy ezredév alatt csodát teremtett.
A kevés emlék, ami megmaradt, bizonyítja a színvonalat, melyet a központosított állam egysége alakított ki. Ez összetartó erővé vált. Vilard de Honnecourt középkori francia építész vázlatkönyve magyarországi épületeket is érdemesnek talált lerajzolni. Tehát a hazai építészet színvonalas volt. Európai művészet volt! Nem utánzat, nem európai hatás, hanem bizonyíték arra, hogy a Magyar Királyságban létezett egy európai szellemiség. Tökéletes technikával készült helyben. Ezt az egységes fejlődést az is elősegítette, hogy az esztergomi egyházmegyét csak a 18. században osztották fel. A Magyar Királyságnak ezt a kultúráját meg kell ismertetni a világgal!
Csak a kolozsvári testvérek szobra maradt meg. Ezt ismeri az egész világ. Mégis ez mutatja, milyen új értékeket tudott adni a Magyar Királyság. A török után hasonlóan virágzott a barokk is.
Nagyon fontos ez az örökségünk, ezért kell azt helyreállítanunk. A kompozíció, a művek „elbeszélése”, a cselekvés rendkívül magas színvonala másutt is megmaradt a Kárpát-medencében. Akadnak szerényebb alkotások, de szemléletük és kompozíciójuk egységes. Majd gömöri példákat sorolt, mint a csetneki hatalmas bazilikát. Gecelfalván csodálatos részletek találhatók. Itt az ideje, hogy azokat mindkét ország megismerje. Mindezek a kiragadott példák szintén bizonyítják, Európa részei vagyunk!
Buday Péter művészettörténész, pozsonyi egyetemi tanár a gömöri falképek kutatástörténetéhez szolgált adalékokkal. Úttörő munkát Gömör esetében a kialakuló magyar műemlékvédelem és művészettörténet területén Rómer Flóris Ferenc játszott, úgy mint az ország más területein. Viszont lényeges szerepet töltött be a helyi papság a szakrális műemlékek megőrzésében (Újvásár, Martonháza, Zsip), de helyi tanár(Hizsnyó), vagy egyházközségi gondnok (Gecelfalva) is szerephez jutott. Gecelfalvát Gróh István, a rozsnyói gimnázium rajztanára vizsgálta meg. Egykori mestere, Székely Bertalan útmutatását követte a restauráláskor (1904).
Gecelfalva kiemelkedő helyet foglalt el Gróh munkásságában. Ugyanis csaknem minden általa feltárt és dokumentált falképciklust a Gecelfalvai Mester művével vetette össze, így határozva meg művészettörténeti értékét és keletkezésének idejét. Dolgozott Martonházán, Rimabányán, Kiétén, Hizsnyón, Gömörrákoson és Süvétén is. A karaszkói festményeket Huszka József tárta fel.
Gróh későbbi megbízatásai során sem zárta ki teljesen az analógiák alapján végzett helyreállításokat, sőt, új terveiben kimondottan eklektikus módon alkalmazta a különböző helyszínekről származó elemeket.
Az első világháború előtti magyar műemlékvédelem felügyelete alatt történt legjelentősebb gömöri kezdeményezés a csetneki evangélikus templom felújítása volt. Ez lett egyben az utolsó olyan műemlékfelújítás a térségben, amelyben Gróh is tevékenyen részt vett, melyet Magyarország talán legnagyobb kifestett középkori templomának nyilvánított. Ezt is a Gecelfalvai Mester művének tartotta. 1918 után Gróh, Huszka és mások gömöri munkássága feledésbe merült.
Csehszlovákiai megalakulása után újra kellett szervezni a (cseh)szlovákiai műemlékvédelmet. Ezzel Kern Pétert, a legtapasztaltabbnak tekintett szakembert bízták meg, aki már korábban egy sor komoly kutatási és restaurálási feladatot teljesített. Az ő személye folytonosságot biztosított volna, erre azonban nem került sor. A szlovákiai műemlékvédelmet cseh szakemberekre bízták. Számukra ez a terep viszont ismeretlen volt.
Dolgozott itt Maximilián Duchek cseh festő, később Bohumil Krs rajztanár, Bohumil Jaroš, kevésbé ismert prágai festő, a süvetei falképekre a prágai J. Zvěřina professzor hívta fel ismét a figyelmet.
A két világháború között Szlovákiában és Gömörben nem beszélhetünk rendszeres jellegű falképkutatási munkáról. Tervek, elképzelések léteztek, de megvalósításukra nem került sor. A folyamatosság megszakadt.
Wierdl Zsuzsanna freskórestaurátor a gömöri falképes utakról értekezett, melyeket később bemutattak. A Gótikus Út egyesület sokáig nem működött. Általában a turisták számára érdekes épületek fontosak, de nem volt mögöttük elgondolás. E törekvéseket Nagy Dénes elnök (Nemzetközi Szimmetria Társaság) felkarolta. Tavaly tartottak egy konferenciát ebben a témakörben és könyvet is megjelentettek. Szerinte Esztergom az összefoglalója a gömöri falképeknek. Az időkorlátok miatt csupán a kevésbé ismert településeket mutatta be. A gömöri falképek nagy általánosságban nagyon rossz állapotban vannak.
Rámutatott a korábbi restaurálások szakszerűtlenségére. Csak távirati stílusban említjük a hiányosságokat. A falképeken hiányzott az ábrázolt személyek szemgolyója. Kiderült, túl „erősen” tisztították. Így számos finom részlet eltűnt több templomban. Nagyon sok finom fekete és sötét vonal is a szakszerűtlen tisztítások áldozata lett. Másik gond, hogy nem odaillő kiegészítésekkel éltek. A retusálások körvonalait megerősítették. Ott is retusálták a hátteret, ahol semmi sem maradt meg. Sok minden eltűnt (finom vonalak), az alkalmazott kiegészítések ma már nem elfogadhatók. Rengeteg újdonságot, nagy felületű retusálásokat alkalmaztak. Néhol erős kék szín hat zavaróan a mennyezeten (Csetnek). A repedések és beázások miatt a freskókat csak a Jóisten tartja. Mégis komoly érdekességeket, rejtélyeket őriznek. Sok helyütt az elszennyeződések okoznak gondot. Vagy nincs arcuk a figuráknak. Másutt a vastag vakolatot kellene eltávolítani. A rossz állapotban lévő karzat életveszélyes, így a freskó nem kutatható.
Kollégája, Koreň Péter a hárskúti középkori falfestmények felfedezéséről, feltárásáról és helyreállításáról számolt be. Előadását Buday olvasta föl.
A település központjában áll a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt középkori eredetű plébániatemplom. 2015-ben jelent meg átfogó ismertető róla. A román kori épületet a 13. század elejére eredezteti, míg a késő gótikus szentély építését a 14–15. század fordulójára helyezi. Itt találhatók azok a falképek, melyek restaurálására a Teleki László Alapítvány (TLA) támogatásával került sor. Azt Koreň Péter és Juraj Gregorek végezte, a falképek művészettörténeti elemzését Dušan Buran, a pozsonyi SZNG kurátora vállalta.
Úgy tudni, itt létezett egy kolostor. A régebbi magyar irodalom a cisztercieket említi, de inkább a johanniták jöhetnének szóba.
A hárskúti freskókat már Rómer regisztrálta. Ezeket Myskovszky Viktor tanár színezett tollrajzokon örökítette meg. A 2022-ben lebonyolított restaurátori kutatás a szentélyre, annak északi oldalfalára összpontosított, azonban a hajóban is készült néhány kisebb szonda. Már a kutatás során nyilvánvalóvá vált, hogy a festmények nem egymástól elszigetelt egységeket, hanem összefüggő ciklust alkotnak, mely egy periódusban jött létre, talán 1410–1420 között.
Csáji László Koppány levezető elnök végezetül összefoglalva a hallottakat, leszögezte, elképesztően fontos feladataink vannak.
Ebéd után Tina Markušová, a kassai Műemlékvédelmi Hivatal igazgatója visszatekintett a rejtett kincsekre Európa szívében. 1993 óta sok program indult a magyarországi és szlovákiai intézmények között. A határ mindkét oldalán közösen 14 templom freskóját kutatták és bemutatták tíz ország 43 városában. Általában el kell mondani, hogy a templomok és freskók pocsék állapotban vannak. A falnedvesség okozza a legnagyobb gondot. A tető beázik, a freskó pusztul. Gond van a karbantartással is. Mindez a pénzhiány okozza. Több elszomorító példát is említett. Borzován a kazettás mennyezetet például átfestették.
Peter Palgut turisztikai szakértő (Gotická cesta – Gótikus Út egyesület) a Gótikus Út helyzete a jelenben és a jövőben Gömörben és Kishontban c. előadásában a magyar határig terjedő területet mutatta be.
Diószegi László, a DLA igazgatója az általa vezetett intézmény szlovákiai örökségvédelmi tevékenységét mutatta be. 1999 óta foglalkoznak a Kárpát-medencei kutatásokkal, ami közös örökségünk, közös feladatunk és felelősségünk. A legjobban rászoruló, pénzhiányos helyreállításokat viselték a szívükön. Ezekben a magyar kormány segítségével jutottak forrásokhoz. Szlovákiában viszonylag jó a helyzet a többi területhez képest. Szlovákiai források is rendelkezésre állnak. A felújított templomok közül említette a péderit, az abaújszinait, a bodrogszentesit, a felsővályit és a hárskútit, valamint az iskeit, a lakszakállasit és a zsipit. Számukra a borsi Rákóczi-kastély jelentette a legrangosabb felújítást, hiszen az hatalmas összegeket igényelt.
Az egynapos rendezvényt kerekasztal-beszélgetés zárta, melyet Csáji vezetett. Annak résztvevői kifejtették, el kellene érni, hogy a műemlékeket az emberek magukénak érezzék, a helyi közösség is magáénak vallja, büszkék legyenek rájuk, ismerjék azok értékét és történetét. A történelemtanítás területén is akadnak még feladatok. A cél, hogy az emberek értékeljék emlékeiket, a település magáénak érezze. Ennek tudatosításához az európai örökség cím is hozzájárul. Kevés olyan területe van Európának, ahol ilyen mennyiségű érték zsúfolódik össze mint Gömörben. Ahhoz, hogy a turizmus fellendüljön, az emberek igényeit kell kiszolgálni. Gömör egyedüli kitörési pontja a turizmus.
Fő tanulság, hogy Gömör esetében is számos lehetőség van, melyek egymásra épülve, a különböző szervezetek együttműködése révén mágnesként hathatnának a helyiekre, de a turistákra is. Pillanatnyilag ez még csak vágyálom, mert mindenki a maga útját járja. Az örökségvédelmet a turizmus nem érdekli.
Fontos, hogy a hagyomány ne szakadjon meg, amit a közösség megél. A turisztika ne piaci portéka, hanem személyes ügy legyen. Figyelembe véve a turizmus fejlesztésének szempontjait, tudatosítanunk kell, a lakosság nem örül, ha ráuszítjuk egy-egy településre a látogatókat.
A helyi közösségek irányában is sok feladat fogalmazódott meg. A szakmai együttműködés elmélyítése fontos szempont annak ellenére, hogy az ott élők számára ez nem szakmai kérdés. Nem ismerik értékeiket, mert nem ismertetjük velük azokat, így nem lesz tudatuk része, nem lesznek rá büszkék. A feladat, pozitív üzenetet megfogalmazni a közösség számára, mely nem egészen fogékony erre. A gömöriek így ráébredhetnek, ők nem elfelejtett emberek, hanem az európai örökség őrzői. Így minél hamarább és minél intézményesebben be kell őket vonni ebbe a munkába. Magyarországon is ki kell alakítani a Gótikus Utat, melyet össze lehet kötni a már működő szlovákiaival, ezt meg erdélyi úttal lehetne bővíteni. Templomok és freskóik követik így egymást.
Zárógondolatként elhangzott, meg kell találni a közvetítőket, akik a helyieknek átadják a szerves tudást. Ebben a nemes munkában a lelkészekre és tanárokra számítani lehet.
A rendezvény végén a résztvevő szervezetek képviselői együttműködési szerződést írtak alá, mellyel ezt a nemes célt kívánják szolgálni. A szerződésben az áll, hogy ez a baráti megállapodás arra szolgál, hogy annak „révén erősítik a kulturális örökség kutatásával, dokumentálásával, védelmével, megőrzésével, felújításával, karbantartásával, kezelésével, turisztikai fejlesztésével, urbanisztikai és építőművészeti tevékenységével kapcsolatos” együttműködést. Ennek érdekében „szakmai programokat, tanulmányutakat, kiállításokat, találkozókat, konferenciákat” szerveznek és EU-s pályázatokon, közös projektekben vesznek részt a műemlékvédelem, kulturális örökség, az urbanisztika és az építészet területén.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
