A katolikus egyház liturgiájában az október, régi népi elnevezése: Magvető hava, vagy Szentolvasó hava. Október 7-e Rózsafüzér Királynője (Regina Rosarii), régi magyar nevén Olvasós Boldogasszony, vagy Imádságos Boldogasszony napja. E hálaünnepen Mária közbenjárásáért, Isten segítségéért imádkoznak a keresztény hívek.
A szentolvasó imádkozása a domonkos szerzeteseknek köszönhetően a XV. század folyamán nyerte el mai formáját. A hagyomány szerint a rózsafüzér neve onnan ered, hogy az első rózsafüzéreket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készítette: „koszorút font” a Szűzanya számára.
1571. október 7-én a törökök feletti Lepantónál aratott győzelem után V. Piusz pápa (1566–72), aki domonkos szerzetes volt, az égi segítség iránti hálából az évfordulóra elrendelte a Győzelmes Miasszonyunk ünnepét (Festum B. M. V. de victoria), és a loretói litániába bevezette a „keresztények segítsége” megszólítást.
A diadalt az egész keresztény világ a rózsafüzér imádkozásának és a Szűzanya segítségének tulajdonította. Maga a pápa is a rózsafüzért imádkozta az ütközet ideje alatt, s közben látomása volt a győzelemről.
A lepantói csata 100. évfordulójára XI. Kelemen pápa 1671-ben egész Spanyolország számára engedélyezte az ünnep megtartását, amit később XI. Kelemen a teljes egyházra kiterjesztett, amikor Savoyai Jenő törökverő hadvezér 1716. augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján a délvidéki Péterváradnál győzelmet aratott az oszmán hadak felett.
Az ünneplést XIII. Gergely pápa terjesztette ki, kezdetben csak azon templomok számára, mégpedig október első vasárnapján, amelyek rendelkeztek rózsafüzéroltárral. X. Piusz pedig 1913-ban visszahelyezte október 7-ére. A Rózsafüzér Királynője nevet XXIII. János pápa adta az emléknapnak.
Az ezt követő napon, október 8-án szintén Mária-ünnep van, a Magyarok Nagyasszonya, más néven Oltalmazó Boldogasszony ünnepnapja.
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes így üzen az októberi hónap kapcsán:
„Október csendjében, a hulló levelek, az őszi elmúlás színei között gondolkodjak el: hol állok a lelki élet útján és főleg azon, hogy hogyan haladhatok tovább? Szt. Bonaventura, s nyomában mi, ferencesek három szakaszra osztjuk a lelki életet: tisztulás, megvilágosodás, egyesülés.
Aki belefáradt a mindennapi totyogásba, abba, hogy ide-oda rángatja az élet és közben folyik az idő, annak döntenie kell! Újra akarod tervezni az életedet, egy magasabb, emberhez méltóbb szintre akarod emelni a családoddal, kollégáiddal az Istennel való együttlétet? Nagyszerű, megteheted, a kapu előtted tárva van, de lépned neked kell! A szeretet által vezetve, ha el akarsz indulni a lelki élet útján, akkor meg kell ismerkedjél az aszketikával, a lelki tisztulás eszközeivel. Követelőző tested vágyaira mondj nemet, végül is önmagadban te vagy az úr és nem a pillanatnyi hangulataid, csapongó érzelmeid, fellángoló vágyaid vagy nyüszítő félelmeid. Vedd a kezedbe az önmagad feletti uralmat!
Első lépésként vállald az imát! Ne kapkodj, ne sokat vállalj, hanem keveset, de azt kitartóan végezd! Október, Mária hónapja, kérd, hogy legyen mennyei Édesanyánk, legyen a te mentorod! Vállalj napi egy tized rózsafüzért, szépen, nyugodtan végezd el, elmélkedd át a titkokat! Egyetlen lépéssel kezdődik az Istenhez, a Végtelenbe vezető út! Egy tized – egy lépés! Indulj el, az ima által ajándékozz egy fél órát nap mint nap az Istennek!”
Forrás: Magnificat portál
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
