„Egy kicsi-kis leányka-csillagot /Láttam egyszer sok esztendő előtt, / Pozsony várából napnyugatra ment /A csillag-gyermek, s szent asszonnyá nőtt. /A fáma mint a rózsaillatot / Nevét országokon át lengeti, /Be jó volna a köntöse szegélyét / Ájtatos ajkkal megérinteni” – idézi meg az Árpád-házi királylány emlékét Reményik Sándor a Bánk Bán utolsó monológja című versében.
Árpád-házi Szent Erzsébet alakját évszázadok óta nagy tisztelet övezi a történelmi Magyarországon, és a 13. századtól egész Európában. Liturgikus emléknapját november 19-én üli a katolikus egyház.
I. András magyar király és merániai Gertrúd gyermekét, Erzsébetet nemcsak a magyarországi, hanem a német hagiográfiai irodalom is magáénak vallja.
Korántsem indokolatlanul, hiszen a mindössze negyedik életévében levő királylányt fényes kísérettel Wartburg várába vitték, hogy a kor dinasztikus házassági szokásainak és az őrgrófság aktuális hatalmi érdekeinek megfelelően majd I. Herman tartománygróf legidősebb fiának házastársa legyen. Semmi bizonyos adat nincs arról, hogy a későbbiek során valamikor is visszatért volna szülőföldjére, rövid, ámde tartalmas életének teljes további szakasza német földön zajlott le. Csodatételei is ott történtek, a középkori források Németország dicsőségének, virágának titulálták, ezért Türingiai Erzsébet néven is ismert. Erdélyben legkorábban a szászok terjesztették kultuszát, az általuk lakott településeken neveztek el a középkor végén Szent Erzsébetről templomokat, ispotályokat.
Sík Sándor papköltő, a női eszmény megtestesülésének nevezi a magyar királylányt. A hűséges feleség és a jó anya női életszerepét testesíti meg, valamint a felelős szociális gondoskodásnak is a példaképe.
Így a feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szolgáló szeretet védőszentjeként tisztelik. Erzsébet napját a régi magyar egyház piros betűs ünnepként ülte meg. Neve gyermekjátékokban, pünkösdölőkben bukkan fel. Az Erzsébet név évszázadokon át a legkedveltebb magyar női keresztnevek egyike volt.
Népi kultuszáról keveset tudunk, elhalványodott, vagy az életének szakkutatása volt hiányos. Mégis, Erzsébet, a magyar királylány kultuszát a közelmúltban a fiatal magyar írónő, Zsuffa Tünde erősítette meg Az Ég tartja a Földet című regényében, mely 2020-ban látott napvilágot.
A könyv Erzsébetet, a szerelem szentjeként állítja példaképül a mai kor embere elé. Erzsébet legbensőbb titka s egyúttal legvonzóbb vonása az volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között, miközben hintette szeretetét, életörömét és irgalmát mindenki felé.
A könyv fülszövegén ez olvasható:„Az Ég tartja a Földet. Ez a titok egy olyan kislány szívében ölt alakot, akinek születését a csillagokból jövendölték. II. András király gyermekét a hatalmi érdekek elszakították a családjától. Messze hazájától jelölték ki a jegyesét, a türingiai őrgróf fiát, miközben anyját idegen származása miatt gyilkolták meg. Hogyan lehet ennyi veszteséget túlélni? Árpád-házi Szent Erzsébet szívét azonban a tragédiák nem kérgesítették meg. Sőt! Csordultig telt életörömmel és szeretettel. A mű jóval több egy életrajznál. Szembenézés az emberi gyarlósággal, az emberi lélek önzetlen nagyságával. Korkép Magyarországról, amelyet a hatalomnak hízelgő, korrupt főurak összeesküvései gyengítenek. Trónviszályok, gyilkosságok szövevényén át rajzolódik ki egy fiatal nő portréja, akinek jósága, hite a későbbi IV. Béla királynak is erőt adott a tatárok dúlta ország újjáépítéséhez. Isten kegyelme tartja az emberi életet. Ez Szent Erzsébet üzenete nekünk.”
2022-ben elkészült a könyv zenei változata. Az Erkel Színház színpadán kelt életre a 800 éves legenda. „Az Ég tartja a Földet – Erzsébet a szerelem szentje” című musical Zsuffa Tünde regénye alapján készült, Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója rendezésben.
A zeneszerző Szikora Róbert, a dalszöveget Lezsák Sándor írta, a producer Pataki András. A díszleteket Szendrényi Éva, a jelmezeket Berzsenyi Krisztina tervezte. Az előadás főbb szerepeiben Győrfi Anna, Békefi Viktória, Vastag Tamás, Dolhai Attila, Buch Tibor, Szekeres Adrien és Fésűs Nelly lép színpadra.
Az Árpád-ház szentjéről, Erzsébetről szóló regény Zsufa Tünde tolla nyomán egy jóslattal kezdődik, mely a legendák szerint (is) így szól: „Egy szép csillagot látok feltűnni Magyarország egén, melynek fénye Wartburgig ragyog, és onnan szétárad az egész világra. Tudjátok meg, hogy ma éjjel királyomnak, II. András királynak és feleségének leánya születik, akit Erzsébetnek neveznek. Wartburg jelenlegi urának fia lesz a férje, áldásos tevékenysége lesz jövőtökre, dicsősége messze földre elterjed, neve mindörökké fennmarad.”
Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt, amikor földi életét befejezte. Ünnepét 1670-ben vették fel a római naptárba, a temetése napjára. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-re, halálának napjára. Magyarországon azonban maradt az eredeti napon. Erzsébet emléknapját a középkor századaiban a magyarság piros betűs ünnepnapként ülte meg. Mária Terézia kérésére 1754-ben a pápa megengedte, hogy misehallgatás után a hívek „szolgai” munkát is végezhettek, végül aztán az emléknap köznappá módosult. A népi kalendáriumban azonban az Erzsébet-nap továbbra is jeles napnak minősül, eleink november 19-ét a tél és a karácsony rámutatónapjaként tartották számon. „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja” – mondták és azt tartották, ha esik Erzsébetkor, akkor enyhe tél lesz, nem kell félni a téli zimankótól, erős hidegtől, fagyoktól. A gazdák megfigyelése szerint, amilyen az Erzsébet-napi időjárás, olyan lesz az idő decemberben, karácsonykor.
Ha Erzsébetkor leesett az első hó, akkor ez a mondás járta: „Erzsébet megrázza a pendelyét”. A névhez kapcsolódóan azt tartották: „Erzsébet után már nincs bálozás, mert kezdődik az advent.”
Forrás: katolikus.ma, Magyar Kurír, Népi Kalendárium
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
