Komárom visszacsatolásának 85. évfordulójára emlékeztek a komáromiak Dél-Komárom városházának dísztermében november 6-ika késő délutánján.
Az Endresz Csoport Egyesület, a Tolma Baranta Egyesület és a Magyar Hatodosok Kulturális és Hagyományőrző Egyesülete által szervezett megemlékezésen Köő Artúr történész, a Magyarságkutató Intézet munkatársa tartott előadást, majd az épület homlokzatán elhelyezett Horthy-emléktáblánál Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja mondott ünnepi beszédet.
Az évforduló alkalmából rendezett megemlékezésen a „Felvidék visszacsatolása a román történetírásban” címmel tartotta meg előadását Köő Artúr történész számos komáromi és felvidéki érdeklődő, valamint a Kempelen Középiskola kadétjai előtt.
A Magyarságkutató Intézet munkatársa tényeken alapuló előadásában arra mutatott rá, hogy az 1938-as első bécsi döntéssel megvalósult határrevízió azért következhetett be, mert megalapozott hivatkozási pontnak fogadták el a nagyhatalmak a demográfiai és etnikai adatokat.
A történész előadását követően a megemlékezés a Szabadság téri épület falán elhelyezett Horthy-emléktáblánál folytatódott, ahonnan 1938-ban a Kormányzó fehér lován Észak-Komáromba indult. Az emléktábla megkoszorúzását követően Somogyi Alfréd lelkész ünnepi beszédében megköszönte a szervezőknek, hogy megemlékeznek arról az eseményről, amelyet évtizedeken át tilos volt megemlíteni.
Korabeli tudósítást idézve aláhúzta, micsoda ünnep, nemzeti öröm volt a visszacsatolás. „A csehek és a szlovákok számára viszont a nagyhatalmi kegyből összehozott országuk szétesését jelentette. 85 évvel ezelőtt nekik egy álmuk foszlott szerte, nekünk meg egy álmunk vált valóra. Nem volt és nem is lesz ebben soha közös nevezőnk” – jelentette ki.
Somogyi Alfréd szerint Komárom visszacsatolásának évfordulójára való emlékezés képes valós, lelki tartalommal megtölteni a haza, a nemzet és a nemzeti összetartozás szavainkat. „Most olyan időket élünk, amikor fontos, hogy lélekben erősek legyünk” – jegyezte meg.
„A ’38-as visszacsatolás hat és fél évig tarthatott, a II. világháború után az ismét elcsatolt részeken ezt az örömet torolta meg a magyarokon az újra hatalomba kerülő cseh és szlovák vezetés. Felvidéken Beneš elnök írásos bosszúja ma is érvényes. A magyarok kollektív háborús bűnösségét kimondó dekrétumok máig hatályosak” – mutatott rá.
Mint mondta, az utóbbi években is történtek erre hivatkozva földkisajátítások és alig pár hónapja egy szlovák diplomata arról beszélt, hogy a Szlovákiában élő magyarok nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.
„Ezek szerint én egy nemzetbiztonsági kockázatot jelentő háborús bűnös vagyok a szülőföldemen. Csakis azért, mert magyar vagyok” – jelentette ki. Rámutatott, hasonló volt a megítélésünk saját szülőföldünkön 1938 előtt és 1945 óta is. „Kivéve ezt a bő hat esztendőt, amire most emlékezünk. Nekünk utoljára 85 éve volt hazánk” – fogalmazott. A lelkész úgy fogalmazott, 85 évvel ezelőtt felszabadultak a magyar lelkek.
Hozzátette, hite szerint ezt a lélek-felszabadítást az Úristen tette meg 1938-ban és teheti meg bármikor, amikor akarja. Somogyi Alfréd arra kérte hallgatóságát, ne vessék el a ki nem mondott gondolatot.
„Hiszen Isten felette áll a nemzetállamoknak, a nagyhatalmaknak, az Uniónak, és ő tudja megörvendeztetni a nemzeteket, mint ahogy tette 85 évvel ezelőtt, és ő tudja próbára tenni a nemzeteket, mint ahogy tette és teszi velünk, magyarokkal, az utóbbi évszázadban” – fogalmazott.
Megjegyezte, nem szabad elhinni, hogy a dolgok végérvényesek és kőbe vannak vésve.
„Hagyjuk meg a Mindenható Isten kezében a cselekvés jogát. Maradjon egy hajszálnyi lehetőség, de ez maradjon meg a mi lelkünkben is. Merjük kimondani, hogy öröm volt az a mi nagyszüleinknek és hagyjunk a lelkünkben egy parányi helyet, ahová beköltözhet az ő örömük megértése és tisztelete” – fogalmazott ünnepi beszédében.
Zárógondolatként megjegyezte, nem kívánja megkérdőjelezni senkinek a területi egységét, szuverenitását, államiságát, „csak hagyjuk nyitva, hogy miként a nagyhatalmak adták, úgy el is vehetik” – mondta.
Az ünnepi beszédet követően a megemlékezők a Kempelen-kadétok felvezetésével a két városrész összetartozását jelképező Turul-emlékműhöz sétáltak, ahol ismét koszorúkat helyeztek el.
A város visszacsatolásának 85. évfordulójára való megemlékezés nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével ért véget.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
